Már egy jó ideje a tengeren
utazunk, de semmi nem történik. Én csak a Nami által szerzett hajón ücsörgök,
és az eget bámulom, mélyen elgondolkozva,
Változtatni kéne a hozzá
állásomon. Vagy legalábbis, nem megfigyelő ként végig menni ezen az egészen.
Így unalmas lesz az egész, ennyi erővel, maradhattam volna is a szigetemen. Ha
nem erőltetem meg magam a közeljövőben, akkor nem leszek érdemes arra, hogy a
csapat tagja legyek. De van egy kis bökkenő. Mármint nem bökkenő, csak számomra
egy probléma. Hogy mindenki meg tud sebesülni, illetve meghalni, de én nem,
mivel megettem a levegő gyümölcsöt, ezért képtelenség hogy megsebesüljek.
Annyit tudok a démon gyümölcsökről, hogy mindenek van egy természetes
ellensége. De a szélnek vajon mi lehet? A homok? Nem azt pont hogy a szél szállítja.
Na majd kiderül. De így akkor is különc leszek.
- Ez így nem lesz jó. – töri meg a
néma csendet Nami.
- Hm? – néz rá értetlenül Luffy.
- így nem mehetünk el a Grand
Linera. Nincs felszerelt hajónk, és nem is vagyunk elegen hozzá. Így csak
levernek minket az ott lévő kalózok, akik szintén a One Piece után kutatnak.
- Nem hiszem. – mondom.
- Miből gondolod? – kérdez rá Zoro
is.
- Srácok, ti aztán nagyon
nemtörődömök vagytok.
- Addig jó. – mondom nagy
vigyorral.
- Akkor hol szerezhetnénk
felszerelést? – kérdezi Luffy.
- Ha jól tudom, a közelben van egy
sziget, ott majd felszerelkezhetünk.
- És ehetünk húst! – kiált fel
Luffy.
- És ihatunk szakét. – mondja
Zoro.
- Iszákos vagy. – szólok zöld hajú
barátomra.
- Nem baj az.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Meg is érkezünk az említett
szigetre, és partot érve, valami furcsára figyelek fel. Nem vagyunk egyedül.
Mármint itt partközelben nem. És a gyanúm be is igazolódott abban a pillanatban,
amikor Luffyra golyók zápora zuhan, bár csak a lába felé, amiket ki is kerül.
- Ez meg mi? – kérdezem,
kikerekedett szemekkel. Közben valaki megjelenik az egyik szirten.
- Rossz helyre kerültetek. Én
vagyok a sziget kalóza Ussop kapitány. Menjetek innen, különben a 80 millió fős
seregemmel kéntelenek leszünk kiiktatni benneteket.
- Aham, persze. – mormogom az
orrom alá, közben bemászok a csónakba, hogy a most feltűnt egyén, ne vegye
észre, ahogy eltűnik alsó testrészem, amit kémkedésre használok, hogy
meglessem, az ő hatalmas hadseregét.
- Biztos, hogy 80 millió? –
kérdezi Nami, mint aki sejtene valamit.
- Lebuktam? – hallom az egyértelmű
választ. Közben kifigyeltem, azt a nagy sereget, ami csak belőle, és 3
gyerekből áll. Súgom is Naminak, aki kivárva a megfelelő alkalmat, közli vele a
tényeket. Hogy miért nem én teszem, mikor hamarabb megtudtam? Nem tudom.
- Lehet hogy nem 80 millió, de
elegendő ahhoz, hogy leverjelek titeket.
- Igen? Azzal a 3 fővel? – önti
kérdésbe Nami, az általam megtudott tényt.
- Lebuktunk! – áll föl a bokrok
mögül 3 kissrác, és ijedten elfutnak.
Kiszállok a csónakból, és beállok
Luffyék mellé.
Luffy arca komolyra vált, csak úgy
mint Zoroé. Nem értem a dolgot, és csak értetlenül nézek.
Ránézek a fönt álló fazonra, aki
teljesen be van ijedve. Majd Luffy és Zoro arca visszavált normálisra, és
elkezdenek nevetni. Vajon milyen beszélgetés folyhatott közöttük?
- Ezt halottam Shanks-tól, akit
mélyen tisztelek. – mondja Luffy a hosszú orrúnak.
- Shanks? Te is mered Shanksot?
- Igen. És ha jól tudom, az apád
nem más mint Yasopp.
A srác nagy megdöbbenésében, hogy
valaki ismeri az apját, leesik a szikla szirtről, méghozzá sértetlenül.
- Mi lenne ha valami más helyen
folytatnánk tovább a beszélgetést? – teszem fel az egyértelmű kérdést.
- Rendben. Van egy jó étterem a
közelben. – ajánlja fel a srác.
---------------------------------------------------------------------------------------
- Egyetek
amennyi belétek fér. – mondja a srác. – a tulaj jó barátom. Amúgy Usopp-nak
hívnak.
Egy hatalmas terített asztal kerül
elénk, telis-teli finom ételekkel. Neki is esünk az étel dombnak. Luffy közben
beszélgetést folytat a sráccal, mintha jó, szép emlékekről beszélgetnének.
Majd Nami veszi át a szót, és
megemlíti, hogy egy nagy hajót szeretnénk. Persze a hosszú orrú ellent mond,
azzal az indokkal, hogy ez a falu kicsi, és ezért nem lehet ilyet beszerezni.
Zoro viszont ennek ellent mond.
- A domb tetőn van egy nagy villa.
Ott biztos tudnak nekünk egy nagy hajót adni.
- Oda nem mehettek. – kezd bele
idegesen a hosszú orrú, majd zavarodottan elkezd hadarni, persze ez csak
akadozva sikerül neki, majd elrohan.
Nem sokkal utána, a nemrég látott
három kissrác lép be az étterembe, és érdeklődnek Usopp honléte felől. Közben
olyan marhaságok hagyják el a szájukat, hogy talán nem ettük e meg őt.
Zoro kihasználja a lehetőséget, és
viccet csinál belőle. Vérfagyasztó mosollyal közli a gyerekeknek, hogy megettük
őket, akik erre teljesen leblokkolnak.
- Ugyan, ne vegyétek komolyan.
- Nem is vettük . – mondjak
zavartan röhögve, miközben a hazugság színtisztán leolvasható az arcukról. – a
kapitány úgy is csak egy helyen lehet, ha ilyen hírtelen eltűnik.
------------------------------------------------------------------------------------
A srácok, a dombon lévő hatalmas
villához vezettek minket. A ház sarkánál megállunk.
- Amúgy, miért is szokott ide
járni? – kérdezi Nami.
- Hazudozni.
- Mi? Pedig azt nem szabad.
- De ő jót hazudik. Az itt lévő
lány ezelőtt mindig betegeskedett, de a kapitányunk megsajnálta, és
történeteket kezdett mesélni neki, persze mind csak hazugság.
- És ő ettől jobban lett? –
kérdezem.
- Persze. Sokkal jobban.
- Rendben, akkor kérhetünk tőle
egy hajót. –mondja Luffy boldogan.
- De erős örök állják a kaput, és
nem engednek be mindenkit… Luffy?
Kapitányunk a kerítésre
kapaszkodva megnyújtja karjait. A három srác ilyedten nézi a jelenséget, majd
Zoro és Nami társaságában rávetik magukat, hogy megakadályozzák eme primitív
betörés végrehajtásában. Bár ez nem úgy sült el ahogy szerették volna, hiszen
őket is kilőtte magával együtt. Én inkább kimaradtam ebből. Tudom, hogyha Luffy
valamibe belekezd nem lehet megállítani. Én inkább csak egy laza szökkenéssel
átkerülök a kerítés túloldalára, és lebegve, észrevehetetlenül indulok arra a
helyre, ahova Luffy és társai érkezni fognak.
Én hamarabb érek oda mint a
többiek. Persze ez egyértelmű, hiszen a kert nem olyan hatalmas, mint
amekkorának az ember elsőnek hiszi.
Usopp egy nagy fa, vastag ágán ül,
ami pont olyan magasságban van, hogy kényelmesen tudjon beszélni az ablakon kihajoló
lánnyal. Engem nem vesznek figyelembe, de az égből zuhanó emberek már felkeltik
a figyelmüket.
Luffyiék egy hatalmas puffanással
érnek földet, pont a fa mellett. A lány aggódva néz le rájuk.
Usopp magyarázni kezd, hogy a híre
hallatán csatlakoztunk a csapatához, ezért vagyunk itt.
- Én ugyan nem. – mondja Luffy
fölállva.
- Lehetett volna egy kicsit
kulturáltabban is. Mint ahogy én csináltam.
- De így is jó. Nem volt olyan
feltűnő.
- Feltűnőbb volt mint bármelyik be lopózási forma. – morranok
rá egy kicsit emelt hanggal Luffyra.
- oké. Mindegy. De most térjünk a
tárgyra. – a lány felé fordul. – Lenne egy kérésem.
- Egy kérésed? Tőlem?
- Igen, Egy nagy hajóra lenne
szükségünk…
- Ti meg kik vagytok? – Egy
öltönyös férfi lépked felénk, igazán irritáló arckifejezéssel. – nem törhettek
csak úgy be a kastély területére.