- Nem ismerlek eléggé ahhoz hogy ezt megtehessem.
Úgy tűnik, hogy a cselekmények gyors lezajlódása teljesen kikészíti. Bár nem csodálom, hiszen eddig csak egy nagyszájú halász volt.
- Ha nem bírod tovább, nyugodtan kiszállhatsz még. Mind megtehetitek. Olyan kicsi vérdíjjal a fejeteken, nem hiszem, hogy bárki követni akarna. Hamar el is felejtik majd.
Kérdően fordul felém, és látszódik, hogy nem érti miért mondom ezt.
- Ezzel mire akarsz célozni?
- Mindannyitokat csak belekevertelek ebbe az egész kalózosdiba. Ezzel csak azt mondom, hogy nem tartalak vissza titeket. Egyedül is megvagyok.
Chion idegesen feláll, és egy pofont kísérel adni, de a tenyere csak átcsúszik az arcomon, ami még jobban felidegesíti.
- Ha még egyszer ilyet mondasz, belelöklek a tengerbe.
Flo és Genji, akik épp ebben a pillanatban léptek be az ebédlőbe, döbbenten figyelik a jelenetet.
- Itt meg mi történt? -kérdezi Flo értetlenül.
Egyikünk se válaszol neki. Chion még folytatja is.
- Bízz már meg bennünk egy kicsit jobban! Ahogy mi se téged, te sem ismersz minket!
- De most már tudjuk, hogy Ana szeret kételkedni, Chion meg szeret vele veszekedni. - szól közbe Genji, mosolyogva.
Mind a ketten felé fordulunk, és vissza mosolygunk rá. Igaza van, a kételkedés az egyik nagy mesterségem. Luffyéknál is ez volt. Ez volt az ok, hogy elhagytam őket.
Hirtelen egy rázkódás megy végig a hajón. Kirohannunk hogy megnézzük mi az, de semmit nem látunk magunk körül. Ez mintha már megtörtént volna egyszer. Vajon mi lehet ez?
- Az ott... egy sziget. - mutat a hajó menetiránya felé Flo.
Az lesz az a sziget, ahol Ataru vár ránk.
- Készüljetek. Itt az idő hogy szétcsapjunk a tengerészet között.
Egyszerre jeleznek vissza. Igazából, még ezután a kis veszekedés után is féltem őket, hiszen, még egyiket se láttam még komolyabb harcban... pontosabban, Genjit meg Chiont még nem is láttam harcolni. De ha ennyire nagy az önbizalmuk, talán bízhatok benne, hogy nem fekszenek ki az első körben.
*-*-*
A szigetnek egyik veszélytelen részén kötöttünk ki, remélve, hogy hátba támadhatjuk őket.
- Ha Ataru is gyümölcs használó, akkor jobb lenne ha Ana küzdene meg vele. Bár nem nagyon tudjuk, hogy mi az ereje. - mondja Genji.
- Valami olyasmit árult el, hogy a gyengeségeket tudja, és ki is használja, bár nem emlékszem teljesen. - válaszolom. - De rendben. Amíg én foglalkozok a feketével, addig ti intézzétek el a kishalakat.
Bólintanak.
Én indulok elsőnek, hogy felfedezzem a terepet. Kihasználva a gyümölcs képességem, láthatatlanná válok. A sűrű lombkoronával rendelkező fákon, és az alattuk meghúzódó sűrű bozótokban sincs semmi különös. Viszont ébernek kell lennem. Nem hiszem hogy az lenne csak a nagy pletyka, hogy itt vár ránk. Kurina eltitkolt valamit előlem, és amint rájövök hogy mit, megfojtom.
Néhol házakat vélek felfedezni, amelyek teljesen üresek, és úgy tűnik hogy lakóik sietősen távoztak.
Sikeresen kiértem az erdőből. Egy kis, egy utcás falut pillantok meg. A főút macskakövezett, a házak klasszikusak, jól rendezettek, de egy lélek sincs kint.
Hirtelen megpillantok valakit, aki épp ebben a pillanatban sétál az utca közepére.
- Indíthatjátok. - kiabál egyet, és abban a pillanatban víz kezd hullani az égből.
Észreveszem, hogy több tengerész, slagot tart a kezében, és locsolja az eget. Miért is?
De nem kell sokat várnom, mire leesik. Tengervizet szórnak szét, ami jól is működik, hiszen azonnal láthatóvá válok.
Mivel ezek csak cseppek, nem válok rongybabává, de hogy tudom e a teljes erőmet használni, az már kérdőjeles.
Ataru is megjelenik, kezében kardal.
- Lássuk hogy megy a harc az erőd nélkül. - mondja és elindul felém. Próbálnék hátrálni, de minden irányból tengerészeti tisztek állnak felfegyverkezve.
Egy dörrenést hallok magam mögött.
- Vele foglalkozz, mondtuk már hogy ezt elintézzük. - hallom meg Chion hangját.
A víz fröcskölés abba maradt, de mivel tengervizes lettem, nem tudom használni minden erőmet.
Én is elindulok ellenségem irányába. Kezemre védő burkot képezve esek neki a kard és ököl harcnak.
Néhol házakat vélek felfedezni, amelyek teljesen üresek, és úgy tűnik hogy lakóik sietősen távoztak.
Sikeresen kiértem az erdőből. Egy kis, egy utcás falut pillantok meg. A főút macskakövezett, a házak klasszikusak, jól rendezettek, de egy lélek sincs kint.
Hirtelen megpillantok valakit, aki épp ebben a pillanatban sétál az utca közepére.
- Indíthatjátok. - kiabál egyet, és abban a pillanatban víz kezd hullani az égből.
Észreveszem, hogy több tengerész, slagot tart a kezében, és locsolja az eget. Miért is?
De nem kell sokat várnom, mire leesik. Tengervizet szórnak szét, ami jól is működik, hiszen azonnal láthatóvá válok.
Mivel ezek csak cseppek, nem válok rongybabává, de hogy tudom e a teljes erőmet használni, az már kérdőjeles.
Ataru is megjelenik, kezében kardal.
- Lássuk hogy megy a harc az erőd nélkül. - mondja és elindul felém. Próbálnék hátrálni, de minden irányból tengerészeti tisztek állnak felfegyverkezve.
Egy dörrenést hallok magam mögött.
- Vele foglalkozz, mondtuk már hogy ezt elintézzük. - hallom meg Chion hangját.
A víz fröcskölés abba maradt, de mivel tengervizes lettem, nem tudom használni minden erőmet.
Én is elindulok ellenségem irányába. Kezemre védő burkot képezve esek neki a kard és ököl harcnak.
*-*-*
Chion egy bottal ütlegeli a gyengébb tengerészeket. Ügyesen végzi a dolgát, végül is halakon gyakorolt. Genji egy pisztollyal végzi ki a neki ugró nagyobb ellenséget. De még így is Flowery végzi a nagyobb munkát gyors mozgásával, és ügyes tőr használatával. Néha-néha előbukkanó izmos sárkány farka is segíti őt. Ők se gondolták volna, hogy ennyien lesznek. Mindegy hogy mennyit ütnek, ki, valamiért dupla annyian lesznek. De még az ellenség sem olyan hülye, hogy beleavatkozzon a két kapitány csatájába, akik már így is leverték a fél falut.
- Megint csak rombol. - mormog az orra alá Chion.
- Egy kalóznak ez nem számít. - Genji épp fejen lő egy furcsa fickót, aki az egyik slaggal próbált ostorozni.
Hallanak egy sikolyt, és mind a ketten a hang felé fordulnak. Flowery volt az, akit termetes férfiak fognak le, de mielőtt a többi komolyabb sebet ejtene a lányon, az átalakul az eddig Anate és Chion által látott sárkánnyá, és már többet el is intéz, mint amennyit az emberi formájában tett.
- Vele sem érdemes veszekedni. - jegyzi meg Genji.
- Ebben a csapatban minden nő egy szörnyeteg.
- Ezt a szöveget nem vártam tőled.
Az ellenséges csapatok fogyásnak indultak, és így már nem kell annyira erőlködniük. Chion fáradtan rogy össze.
- Ezt a keveset mi elintézzük, nyugodtan pihenj. - szól rá Flowery, aki idő közben hozzájuk verődött.
Nem kell neki kétszer mondani. Amint a feje kitisztul, meglesi, hogy hogyan halad kapitánya a harccal.
Egy lerombolt falut pillant meg, aminek a lerombolását észre sem vette a dulakodások alatt. Több helyen vérfoltok piroslanak, és a falu-maradvány kikötő felőli részén megpillantja azt akit keres. Ataru a saját kardjával van a földre szegezve Anate által, aki bal karját fogva áll mellette, és a hirtelen csöndessé vált légkörben, egészen elhallatszóik hozzájuk, az amit a lány mond.
- Most már van okod takargatni a jobb szemed.
Miután ezt kimondta, elindul a társai felé, akik fáradtan, nagy levegő vételekkel várják hogy végre újra hajóra szálljanak, és kipihenjék magukat.
