33.fejezet - Újabb szenvedés? avagy a hazug isten hívői!

Míg lassan a város felé gyalogolunk, beszédbe elegyedek Flo-val.

- Mi ez a sziget? Miért száműznek egy barlangba, csak azért mert démongyümölcsöt ettél?

- Mert ezen a szigeten hívők élnek. A falu vezetője, mármint a pap, elkönyvelt engem, egy démon által küldött szörnyetegnek, aki romlást hoz a városra, azután oda zárt.

- És jó párszor megdobáltak kővel, és ételt is keveset attak, hogy szenvedj satöbbi, satöbbi. – Folytatom helyette.

- Honnan tudod? – néz rám kérdő szemeivel.

- Ráhibáztam.

Hirtelen megáll.

- Az anyukám és az öcsém. Mi van velük? – kérdezi, de nem néz fel.

- Úgy hiszem, megölték őket. – válaszolom, minden habozás nélkül.

- Anate, ilyen hirtelen megmondani…

- Semmi gond. Gondoltam, hogy megtették. Hiszen mindig is ilyenek voltak. Öltek a nem létező Istenük nevében.

- Hogy érted, hogy istenük? Nem ugyan abban hisznek, mint a többi hívő? – kérdezem.

- Pontosan. Az ő istenük a hazugságok és paráznaságok istene.

- Akkor már értem. Amúgy ez a tied. A házatokból hoztuk, és gondoltam, hogy megtartanád,igaz kicsit poros…

Lassan kiveszi a kezemből, és elteszi.

- Köszönöm. – rám mosolyog.

A falu széléhez érünk, és várjuk a hazug embereknek a szemében a felismerést, hogy kit is hoztunk magunkkal. Nem kel sokáig várnunk, hogy erre sor kerüljön. Az emberek vasvillákkal a kezükben körül álnak.

- Én megmondta, hogy nem szabad tovább mennie. Most az istenünk meg fog téged büntetni.

- Persze. Tudja, én semmilyen istenben nem hiszek. – mondom, erre mind félve néz rám.

- Hitetlenségedért bűnhődnöd kell. Meg a szőke srácnak. Főleg neked Flowery. Mindenkit belekeversz. Az anyukád, és az öcséd is emiatt haltak meg.

Flo lefagyva áll, és nézi a tömeget. Fél, és nem is rejtegeti. Csak úgy mint azt sem, hogy elhiszi, amit mond neki az ürge.

- Ne hallgass rá Flo. Próbál összezavarni, hogy… - a szavaim elakadnak. – Ne most…

Mondom, ás fájdalmas nyögéssel a földre esek. A számból vér kezd folyni, csak úgy mint mikor a Kuroneko csapat kapitányával küzdöttem. Nem hittem volna, hogy ez megint meg fog történni.

- Látjátok. Az Úr megbünteti ezt a hitetlent, és ti is pont ugyanígy fogtok járni.

- Anate. – leguggol hozzám Chion, és vizsgálódni kezd. – Ez meg… mi ez? Ilyenről még sose olvastam…

- Majd… mindent e-el magyarázok. – mondom, bár alig bírok beszélni.

- Öljétek meg őket. – mondja a főnök a hívők csődületének, akik engedelmesen kezdenek közelíteni felénk a vasvillákkal. Bár van aki pisztolyt szorongat a kezében.

Flo megmozdul, és egy tőrt előhúzva elénk áll.

- Nem hagyom, hogy mindenkit elvegyetek tőlem. – dühös szavak hagyják el ajkát. Közben a farka is előbújik.

- Te is meg fogsz bűnhődni.

Flo nem válaszol. Feléjük indul, és lecsap. Az emberek fájdalmas hangokat hallatnak, és elejtik ideiglenes fegyvereiket. Flo szép sorjában csap le rájuk, de nem ejt halálos sebeket. Épp egy pisztolyos emberhez ér, aki nem hagyja magát könnyen megvágatni. 

- Te kis…

A lövése nem találja el Flo-t, de mivel én pont mögötte szenvedek, a golyó most pont felém tart.

- Anate! – ordítja, és a golyó elé ugrik. Az oldalát találja el. Rám esik. A fájdalom melett, amit az egész testemben érzek, ez már meg se kottyan.

- Nem hagyom… hogy elvegyenek még egy számomra fontos személyt. – mondja, és feláll. A sebéből folyik a vér, de nem nagy mértékben.

- Nem hagyom! – üvöltése hangosabb, mint egy normál emberé, és az okára azonnal rá is jövök. Egy hatalmas sárkánnyá változik át. Hatalmas farka van, és szép mintázatú szőre. Először csodálkozva nézek rá, majd megbabonázva.

Támad. Hatalmas farkával mindenkit elsöpör, majd azonnal vissza is változik. Már senki nem mozdul, de nem is haltak meg.

- Anate! – odarohan hozzám, Chionnal együtt.

- S-semmi gond… csak üss le. – mondom Chionnak. Aki először habozik, de amint rájön, hogy miért is kérem ezt tőle, meg is teszi.

-----------------------------------------------------

A hajón ébredek. Nyakig betakarózva, és körülöttem orvosi kellékek. Felülök, és már nyitják is az ajtót.

- Jó reggelt. – mosolyog rám Chion.

- Viszont. – Felkelek, és kimegyek. A szél belekap a hajamba, és a tenger illata megcsapja az orrom. Tengeren vagyunk, és sehol egy sziget.

- Chion?

- Igen?

- A térképet, és loge poset.

- Tessék. – kezembe nyomja őket. Észreveszem, hogy a megfelelő irányba tartunk.

- Nem azt mondtad, hogy nem tudsz navigálni?

- Én nem, de Flowery igen. – mutat a kormány fele. Flo ott ül, és nézi az eget. Odasétálok hozzá, és mellé ülök.

- Szép képességed van. – szólalok meg.

- Köszönöm.

- Gondolom Chion elmondott, amit tudott.

- Igen. Viszont mi volt az? Mi történt veled? Azt még ő sem tudja…

- Chion gyere ide! – ő engedelmesen meg is teszi amit kérek.

- Szóval, arról van szó, hogy két démongyümölcsöt ettem. És ez a második alkalom, hogy megmutatkozott a mellékhatása.

- Mikor mutatkozott meg először?

- Mikor még Luffy-ékkal utaztam.

- Luffy?... mármint Mugiwara no Luffy? Akinek akkora hatalmas vérdíj van a fején? – néz rám Chion kerek és csillogó szemekkel.

- Igen, miért?

- Semmi, csak nem gondoltam volna, hogy azzal a neves újonccal álltál össze eleinte. Azt hittem, hogy olyan gonosz emberkék a társai.

Kuncogok.

- Mi az?

- Semmi, semmi. 

32.fejezet - A rejtélyes sziget

A Malison szigetre való utazás, elég sok energiánkat veszi igénybe. A viharok, és a tengeri szörnyek, a sziget közeledtével egyre elszaporodnak. De ettől eltekintve, sikerrel zárul az utunk. Itt megpakoljuk a rakományt és megyünk is tovább.

Amint felpakoljuk a hajót, kedvem támad körülnézni a szigeten. Hiányzik a sűrű lombkoronák alatti sétálgatás. De amint elhagynám a falu területét, megállít egy jól öltözött férfi.

- Nem mehet tovább. – szól aggodalmasan.

- Miért is nem? – kérdezem, egy kis gúnnyal a hangomban.

- Arról nem kell tudnia.

Elég érdekesen nézhetek rá, hiszen egyből arcformát vált.

- Tudja, hogy miért Malison, vagyis „átok” a neve a szigetnek?

- Nem, de kíváncsi lennék rá.

- Mert évszázadok óta, valakit elátkoz a sziget, így véd meg minket.

- Más szóval, egy valaki szenved azért, hogy ti jól éljetek?

- Igen, de közben félünk is az elátkozottól. Ha bármelyünkkel kapcsolatba kerül, a mi családunkból kerülhet ki a következő átkozott.

- És ő hol van?

- Látod azt a nagy hegyet? Ott van egy barlang. Ott él. Vagyis talán. Nem rég beomlott a járat, de sajna mi sem tudjuk, hogy van e másik ki illetve be járat.

- Érdekes. – elgondolkodva indulok a hegy irányába.

- Várjon…

- Ne állítson meg! Kíváncsi vagyok. – és tovább indulok.

Nem kell sok, hogy elérjem a beomlott bejáratot. Hallgatózok, de csak bokrok zörrenését hallom. Valaki követett.

- A falusiak mondták, hogy a bajt keresed.

- Egy el átokozott emberről beszéltek. Lehet, hogy inkább démongyümölcs használó?

- Nem tudom. Eredetileg a démongyümölcsök létezése is cáfolva volt, szóval nem kizárt.

- Nézzünk be. – mondom, és egy hatalmas rúgással lyukat ütök a leomlott faltörmelékbe.

Eleinte csak a sötétség fogad. Semmi különösebbet nem látok. Falak, és egy követ velem szemben, ami megmozdult. Várj, mi? Figyelem a megmozduló követ. Kezdem kivenni az arcszerkezetét. Ez egyértelműen nem egy szikla.

- Kik vagytok?

- A nevem Anate, és az övé Chion.

- Menjetek el. Még a végén rátok kerül az átok.

- Ettől nem félek. – mormogom az orrom alá. – Viszont azt megtudhatom, hogy mi az átok velejárója?

Nem válaszol, csak fájdalmas arckifejezéssel lejjebb hajtja fejét.

- Itt egy gyertya, még jó hogy vettem… - mondja Chion, és meggyújtja. A falak tisztán kivehetővé váltak. A lány – hangjából ítélve – szeme elé emeli a kezét.

- Semmi gond ha nem válaszolsz. – mondom mosolyogva.

Ő csak rám néz. Most a gyertya erős fényénél látom rajta, hogy eléggé megviselt. Biztos több napja nem evett. Tele van sérülésekkel, amiket nem nagyon kezeltek. Eléggé furán álló haja van, de illik hozzá. Az egyik szemén meg egy furcsa jel van, amit nem igazán értek, igaz a másik nem is látszódik.

- Menjünk. – mondom, és hátat fordítok. Chion még figyeli, majd amint kiérünk a barlangból, mellém siet.

- Nagyon lehangolt.

- Hát mit gondolsz? Kiűzték a falujából ahol élt. Gondolom bántották, is, és most ez a betemetés. Szegény. Annyira sajnálom.

- Nézd. – állít meg társam, és egy kis kunyhóra mutat, amit igazán gondosan elrejt a benőtt növényzet.

- Ez az övé lehet.

Bemegyünk, és hatalmas rendetlenség tárul a szemünk elé. Eltört székek, ágyak széttépve, ablakok kitörve, és polcok feldöntve.

- Nem hiszem hogy igaz lenne az, amit mondott az a férfi.

- Egyetértek. – helyeslem Chion meglátását.

Körülnézünk. Néhol még megszáradt vércseppeket találunk, de csak a sötétebb helyeken.

Egy földön heverő képre vándorol a tekintetem. Kiszedem a törött keretből, és megvizsgálom.

- Azt hiszem, itt valami nagyon nincs rendben.

Megmutatom a képet Chionnak, aki elszörnyed a kép, és a mostani helyzet különbsége miatt.

- És most mit akarsz csinálni? – kérdezi Chion.

- Nem egyértelmű? Magunkkal visszük. Ha egy csapatot alapítottunk, akkor legyenek már tagok is. – mosolyogva közlöm vele a tényt, aki viszonozza is.

Visszamegyünk a barlanghoz. A lány összegömbölyödve ül a földön. Amint belépünk, meghallva lépteink zaját, felemeli a fejét. Szemeiből a szenvedés tükröződik. Meg akarna szólalni, de a szavába vágok.

- Tudom, hogy mit akarsz mondani, de nem. Nem megyünk el, és hagyunk itt. – megfogom a kezét, és állásba emelem. Hamar el is kapja a kezét, és elkezd távolodni.

- Nem.. én nem… én egy szörnyeteg vagyok! – mondja, és szemeibe elkezdenek a könnyek gyűlni.

- Anate… - Chion remegő hanggal mutat a lány lábához.

Amint rájövök hogy mire mutat, elkerekednek a szemeim. Furcsa farok nőtt ki a lányból. Igen, ez biztos démongyümölcs, de nem tudom milyen.

A lány már szipogni kezd.

Odamegyek hozzá, és szorosan magamhoz ölelem.

- Tudom, hogy miken mehettél keresztül, de ne aggódj. Mindig van valaki, aki eljön, hogy meg tudj bízni benne, és megfeledkezz a fájdalomról. Neked most jött el ez a pillanat. Megvédelek, megígérem.  – Olyan mondat hangzódik el a számból, amin még én is meglepődök, nem csak Chion.

De közben, kiderül, hogy hatásos. A lány visszaölel, és a könnyei patakzani kezdenek, és hangosan sírni kezd. A Farka visszahúzódik, majd eltűnik. Simogatom a fejét, míg minden bánatát kisírja.

- Flo…

- Tessék? – kérdezem.

- A Nevem Flowery Thomassen. De hívj csak Flo-nak. – mondja, és most először rám mosolyog, amit viszonzok.

- Akkor Flo… - kezd bele Chion, de Flo közbeszól.

- Neked csak Flowery. – mondja teljesen új hangnemben.

- R-rendben.

Kilépünk a barlangból, és a város felé indulunk, ahol lesz egy két „szó”, amit meg fogok osztani az ottaniakkal. 

31.fejezet - Egy új csapat létrejötte!

- Látom most már jobban vagy. – szól hozzám az egyik halász.

- Jó nagy lázad volt. – egy másik is csatlakozik az eddig egyoldalú beszélgetésbe. –  Chion egész idő alatt melletted volt. Senkit nem engedett be. Még a tengerészet is ráhagyta a dolgot. Hm, hát végül is, ő is kamaszkorban van…

- Állj. – elvörösödött arccal állítom meg. – Tudnak nekem hajót adni? – kérdezem gyors hangulatváltással.

- Persze. Csak előbb engedélyt kell kérnünk a hajó kiadásra. Hívunk egy tengerészt, aki engedélyezi.

- Találkoznom kell vele?

- Miért ne kéne? Azért ők is tudni akarják, hogy kinek adunk el hajót.

Kezd elmenni a kedvem az udvarias hajókéréstől. Mélyet sóhajtozva elindulok a halásztanya kijárata felé. Út közben Choinnal találkozok, aki egy táskát visz a kezében.

- Hova mész? – kérdezi.

- El innen. Nem maradhatok tovább.

- Beszélni akarok veled…

- Nem érek rá.

- Tudod, hogy nincs mivel elmenned? A kis csónakod elsüllyedt mire ideértünk.

- Akkor repülve indulok neki… nem lehet olyan nehéz… - persze tudom, hogy ez lehetetlen. Nem bírnám ki alvás és kaja nélkül. – Amúgy mi van a táskádban?

- Térképek, gyógyszerek, pár könyv, kaja, innivaló. Van neked is, csak kövess.

- Mit tervezel?

- Majd megtudod, csak gyere.

Követem szőke barátomat, aki teljesen más energiát sugároz. Nyomasztót, mintha úgy érezné, hogy bűnt követ el.

Egy rövidebb séta után, elérünk a sziget egyik partjához, ahol csak egy kis kunyhó áll, és egy nagyobb épület, amiben igaz elfér egy nagyobb hajó, de egy nagyobb tengerészeti hajó nem.

Bemegyünk a kisebb kunyhóba, amiben nincs semmi fölösleges, csak az alap dolgok. Az egész helység rendezett. Hirtelen benyit egy kövérkés, bajuszos férfi, aki a 60-as éveiben járhat.

- Chion, ő lenne a kis barátnőd?

- Igen Chon bácsi.

- Ő meg ki? – kérdezem Chiontól.

- A nagyapám. Ő csinálja nekünk a hajót.

- Mi? – teljes meglepődésem nem tudom leplezni, amitől az arcom furcsának tűnhet, hiszen még Chion is elenged egy kis kuncogást.

- Megmutatom, gyertek. – mondja a férfi, és a nagyobb épületbe vezet. A hajó, amit csinált, teljesen hasonlít a Going Merry-re, kivéve hogy erre még nincs zászló festve, és nem egy kos az orrdísze, hanem egy főnix.

- Miért pont egy főnix? – kérdezem.

- Mert az mondhatni az ég „királya”… lenne, már persze ha létezne. És a halál teljes elutasítója, hiszen mikor elég a vég órájában, nem tűnik el nyomtalanul. A saját poraiból éled újjá. – mondja Chon bácsi, akiről lerí, hogy jól ért a természetfeletti teremtményekhez.

- Igazán, érdekes… de egyedül nem tudok kezelni egy ekkora hajót. – mondom, és a szép orrdíszt nézem. Nagyon tetszik, bár nem illik nagyon ide, főleg hogy mi nem égiek vagyunk, hanem a vizet szeljük.

- Mi az hogy egyedül? Én is megyek. – mondja Chion.

- Na azt már nem. – mondom minden gondolkodás nélkül.

- Miért nem?

- Mert nem vagy kalóz!

- De én a tengerre akarok szállni. Nagyapa eredetileg nekem csinálta a hajót, csak én sem tudnám egyedül kezelni, ezért kellett várnom valaki, aki egyedül van, és kalóz, és elmehetek vele a tengerre. – egy lélegzetvétellel gyorsan ledarálja a mondatot. Látszódik, hogy sokszor átgondolta, hogy mit mondjon.

- Nem tudnál elviselni.

- De megpróbálhatom.

- Nem fogod bírni.

- Van elég kitartásom.

- És nem félsz attól, hogy álmodban megöllek?

- Dehogy.

- Csak meg ne bánd.

- Akkor mehetek?

- Nem!

- De biztos hogy nagy segítségedre lehetek. Orvosra minden embernek szüksége van… - lassan könnyek kezdenek gyűlni a szemében.

- Igazad lehet… - elnézve, hogy néha milyen szánalmasan tudok festeni, lehet hogy szükségem van egy orvosra. Mélyet sóhajtok, és beletörődve veszem ki nagyapja kezéből a zsákot, amit már a veszekedés eleje óta felém tart. – rendben. De ha akadályozni próbálsz, megöllek.

- Oké. – arcán hatalmas vigyor jelenik meg. – Nézzük meg a hajót.

Felmegyünk a szép munkájú hajóra, aminek nevet is kell majd adnunk. Kiválasztom a legnormálisabb szobát, ami az enyém lesz, míg Chion kapja a függőágyat. A fedélzetre kimegyünk, és megvizsgálom a kormányt.

Nem értek a kormányzáshoz. Na és te Chion?

-Hahó, halász vagyok, persze hogy tudok bánni vele. Viszont, most vitassuk meg, hogy mi lesz a hajó neve.

- Ne használd a vitatkozni szót, még a végén tényleg elkezdünk a neven is vitázni.

Elkezdünk találgatni, de csak sok marhaság az ami eddig elhagyta a szánkat.

- King of sky? – mondom elkeseredve.

Chion felnéz, és nagyot mosolyog.

- Ez jó lesz. Mit is a jelentése?

- Az ég királya. Becézhetnénk King-nek.

- Rendben a hajó név megvan, már csak a csapat neve kell.

- Ne már… - kezdek nyávogni. – Kaze csapat lesz és kész.

- Nem valami sokjelentésű.

- Mi bajod van a széllel?

- Semmi csak, minden más kalóz csapatnak menőbb neve van…

Hát akkor még nem halotta Luffy csapatának a nevét. A Mugiwara, mint szalmakalap, az sem valami menő… az enyém legalább tud pusztítani.

- Oké, legyen…

- Rendben, most hogy már ezt is megbeszéltük, holnap hajnalban indulunk. Chon bá ~ - szólok az öregnek, aki a hajó tökéletesítésén dolgozik. – Vizre tudja rakni még ma este?

- Igen. De miért olyan sürgős?

- Körözött személy vagyok, és nem akarok bajt hozni a fejére. Biztos hogy a tengerészet is rájött már hogy itt vagyok.

A férfi bólint. Leszállunk a hajóról, és bemegyünk a kis kunyhóba. Felajánlják nekem za ágyat, amit el is fogadok.

------------------------------------------------------------------

Hajnali 3 óra tájt felkelek. Felébresztem Chiont, aki nagy nehezen kinyitja a szemét.

- Keljél, indulunk.

- Még 5 perc. – mondja, de hírtelen kipattan a szeme, és csöndben, de gyorsan felveszi a hátára a táskát. Én is ugyanígy teszek.

Kimegyünk a partra, ahol a kis hajó már ringatózik a vízen. Én szállok fel legutoljára. Elengedem a hajót tartó kötelet, és egy nagy ugrással én is a hajón termek.

- Szép kis távozás. Ettem volna még egy reggelit, mielőtt eljövünk.

Nem válaszolok. Szintúgy fáradt vagyok mint ő, de ezt meg kellett tenni. Ismerem a pletykálós embereket. Biztos pontos információt adtak rólam, amiről már rájöhettek, hogy itt vagyok. Vagyis csak voltam.

------------------------------------------------------------------

Akkor kelek, mikor a nap már magasan az égen van.

Kimegyek a kis alap felszerelésű szobából, és a szemembe süt a meleg fényű nap.

- Jó reggelt. Kérsz reggelit?

- Igazán sokfunkciós vagy. Halat fogsz, kormányozol, főzöl, orvosi képességekkel rendelkezel.

Ő csak nevet egy kicsit. A kezembe nyomja a grillezett halat. Jó étvággyal megeszem, majd a kezembe

veszem az egyik térképet, amit Choin hozott.

- Akkor a következő sziget… ez lesz. – mutatok egy kis szigetet, amin látszólag egy hegy is van.

- Malison a neve.

- Mint az átok? Miért?

- Nem tudom… talán a múltjával kapcsolatos…

Elteszem a térképem. Rossz előérzetem támad. Mintha elrontottam volna valamit.