11.fejezet - Elrabolják a kapitány?

Már egy jó ideje a tengeren vagyunk, de még csak azt sem tudjuk, hogy merre lehetünk. Bár engem most kivételesen nem nagyon izgat. Mert hát, mióta eljöttem a falumból, azóta alig ha írtam vagy 2 szót. Most inkább ezzel vagyok elfoglalva. Közben Zoro alszik, Luffy meg halálra unja magát.

- Éhes vagyok. – mondja Luffy. Najó, inkább csak éhezik.

- Mikor érünk már partot? – kérdezi Zoro. Hát, jó kérdés.

- Nem tudom. Végül is arra megyünk, amerre a tenger és a szél sodor. – mondom és visszatérek a könyvem írására. Csak egy gond van. Én is éhes vagyok, és nincs ihletem. Be is teszem a kis táskámba.

- Nem furcsa, hogy Kalózkirály akarsz lenni, és nem értesz a navigáláshoz? – értetlenkedik Zoro. Én csak figyelek.

- Nem az. Sodródunk a vízzel. És te… kalózvadászként járod a tengert? – kérdezi Luffy.

- Sosem mondtam magam kalózvadásznak. Egy bizonyos ember miatt vagyok a tengeren. – mondja, és felnéz az égre. – De nem találtam vissza a falumba, és elkezdtem fejpénzekből élni.

- Szóval eltévedtél. – mondom, és kuncogok.

- EGY FRÁSZT. – mondja és a hajóra csap. Ami miatt a hajó megbillen, Luffy kalapja pedig lerepül a fejéről. Ijedten kap utána. És Zoro fogja meg. Vissza adja a sapit Luffynak. Ő a kezébe veszi, és csak nézi.

- Rakd inkább a fejedre, így megint el fogja fújni a szél. – figyelmeztetem.

- Fontos az a sapi? – kérdezi Zoro.

- Igen. – a fejére teszi. – köszönöm Zoro.

- Megéheztem. - jelentem ki.

- Nekem is ez a bajom. – mondja Zoro.

Luffy felnéz. Én is , és meglátok  egy madarat.

- Egy madár. – jelenti ki Zoro. Mintha nem látnám.

- Együk meg… a madarat. – mondja Luffy fellelkesülve.

- A madarat? – kérdezek vissza.

- Hogyan? – kérdezi Zoro is.

- Figyu. – mondja Luffy, és megnyújtja a karját.  – Gomu Gomu no… Rocket. – és egészen a madárig repül, de ahelyett, hogy ő kapta volna el a madarat, a madár kapta el őt. A madár meg szépen elrepül vele.

- Luffy!

Zoro gyorsan megfogja az evezőt, és elkezd gyorsan evezni.

- Idióta, mi a fenét művelsz? – ordít rá Zoro.

Miközben Zoro evez, valaki megszólal. Nem látok egy hajót se. A vízre nézek, és ott van 3 ember, akik segítséget kérnek.

- Hajótöröttek… pont most. – hitetlenkedik Zoro. De mégis segít nekik. Bár fura módon. Nehezen lehet beszállni úgy, hogy nem áll meg a csónak. De sikerült nekik.

- Ügyesek vagytok. – mondja Zoro, még mindig az evezésben.

- Meg akarsz ölni? – kérdezik egyszerre. Majd az egyik kardot ránt. Én csak rá nézek, de nem veszem komolyan.

- Állítsd meg a hajót. Mi Buggy a bohóc emberei vagyunk. – mondja, fenyegetésnek szánva. Zoro csak rájuk néz, és szépen be is fogja őket evezőknek.

- Nem tudtuk hogy te vagy Zoro, a híres kalózvadász. – mondják nevetve. Ezek se százasok.

- Miattatok elveszítettem egy társam. – mondja Zoro. Utasítgat nekik.

- Luffyt ismerve, tud vigyázni magára. – mondom ki halkan.

- Nekem is ez jár a fejemben. – mondja Zoro.

10.fejezet - Egy új csapattárs

- M… mi? – néz rá Luffyra Zoro. – Te akarsz lenni a kalózkirály? Tudod te hogy miket beszélsz?

- Kalózkirály az kalózkirály. – mondja Luffy. Hát végülis, így lehet a legjobban megmagyarázni.

- Először én is meglepődtem, de aztán rájöttem, hogy komolyan gondolja. – mondom. Luffy erre csak nevet.

- Fogd a bicskád. – Luffy odatart Zoro elé három kardot. – Nem tudtam hogy melyik a tied, ezért mindet elhoztam.

- Mindhárom. – mondja Zoro. – három kardot használok.

- Hm, akkor odaadom, és cserébe az adósom vagy. – mondja Luffy nagy vigyorral.

- Hát jó. Inkább leszek kalóz, minthogy itt dögöljek meg. – jelenti ki Zoro.

Luffyval elkezdtük leszedni megint Zororól a kötelet. De túl szoros, és ezért nagyon nehéz.

Míg nem figyelünk, a tengerészek nekünk rontanak kardokkal. Zoro ordít Luffyra, hogy adja neki oda a kardokat. Koby már teljesen beijedt.

Szinte észre sem lehet venni, Zoro már meg is akadályozta a tengerészeket három kardal. Elég fura. A harmadik a szájában van. Nem is merek belegondolni, hogy meddig tanulta ezt. Tök menő. A tengerészek teljesen berezeltek.

- Tudom megígértem hogy kalóz leszek. De had mondjak valamit. El kell érnem a célt, amit kitűztem magamnak.

- Célt? – kérdezi Luffy.

- Igen. Hogy én legyek a legjobb kardforgató a világon. Ha ebben megakadályozol, megöllek.

- A legjobb kardforgató? – értetlenkedem.

- Az szép. A kalózkirály társaként nem is lehetsz annál kevesebb. – mondja Luffy.

Míg mi itt beszélgetünk, a tengerészeti kapitány, leordítja az embereit.

- Hajolj le Zoro. – mondja Luffy. És beáll rúgás pózba. – Gomu gomu no… muchi.

Mint az ostor, úgy rúgja el a tengerészeket Luffy, Zoro mögül.

- Mi vagy te? – kérdezi Zoro.

- Megettem e gumigyümölcsöt. Gumi ember vagyok.

Közben a parancsnok, parancsolgat. De ilyen furcsákat. Mint hogy aki panaszkodik, azt lőjék fejbe.

- Ennek elgurult a gyógyszere. – mondja Zoro, és támadásba lendül. De Luffy gyors futással megkerüli, és ő ront neki az ellenségnek.

Szép kis harc veszi kezdetét, és Luffy áll nyerésre. Amikor már a végénél tart a harc, valaki megszólal mögöttünk.

- Idenézz, szalmakalapos!

Hátrafordulok, és a szőke rondaság van ott. És egy pisztolyt szegez Koby fejéhez, aki mint mindig, most is be van rezelve. A szőkeség meg fenyegeti Luffyt, hogy lelövi Kobyt ha Luffy megmozdul. De mint ahogy ezt észre lehet venni, semmit nem ér az erőlködése. Luffy egy szépet behúz neki. Közben meg Zoro elintézi Morgant. Morgan és a fia kifeküdtek.

- Aki ki akar állni helyettünk, azok jöjjenek ide. – mondja Zoro.

De ahelyett, hogy bárki megtetet volna ezt, a kalapjukat, és a fegyvereiket földobták, és ujjongani kezdtek.

Én ránézek Zorora, aki épp most esik össze.

- Zoro, minden rendben? – sietek hozzá.

- Kaját…

El is megyünk ahhoz a kislányhoz, akinek a szülei éttermet vezetnek. És mindannyian eszünk.

- Ti nagyon jók vagytok. – mondja a kislány.

- Naná! – mondja Luffy. – és még jobb leszek, ha kalózkirály leszek. És mostmár két társam is van.

- Na és kik vannak még rajtam és ezen a lányon kívül? – kérdezi Zoro.

- Már mondtam, hogy a nevem Anate. Örülnék ha így is hívnál. – mondom neki.

- Bocsánat. – és el kezd nevetni.

- Amúgy Anatén kívül, te vagy a másik tag. – mondja Luffy.

- Mi? – értetlenkedik Zoro.

- Igen, még csak hárman vagyunk. – mondom.

- Mi hárman vagyunk a kalózcsapat?

- Mi a gond? Erősek vagyunk. – mondja Luffy.

- És a hajó? Van kalózhajó?

- Igen, kint. – mondom.

Zoro kinéz az ablakon, ami pont a kikötőre néz.

- Az? – kérdezi pokerfaceval.

- Tudom, még kicsi, de majd lesz egy sokkal nagyobb. – mondja Luffy.

Zoro elkezd nevetni. Majd elkezd szörnyülködni.

- Tényleg a követője akarok lenni? – kérdezi Zoro halkan. Erre meg én kezdtem el nevetni.

Majd a tányért visszaviszem a pulthoz. Megkérdezem, hogy nincs e egy könyvesbolt a közelben. A néni megmutatta, és én el is indulok. Kinézek egy könyvet magamnak, valami olyat, amiben van természetfeletti dolog, meg egy kis szerelem is, meg akció. Imádom az ilyeneket. Megveszem a könyvet, és elindulok a kikötő fele. Luffy és Zoro már ott is vannak.

- Megjöttél? – kérdezi Zoro.

- Meg. – mondom mosolyogva. Beszállok a csónakba, közben megjelenik Koby, aki köszönetet mond.

Majd Zoro és Luffy is beszáll, és elindulunk.

- Ég veled Koby! – köszönünk el egyszerre Luffyval.

És mikor már nem látjuk a várost, Luffy elkiáltja magát.

- Grand Line, jövünk!