26.fejezet - Megérkezés Lougetown-ba! Anate információt szerez!

A csata után, a falu lakói, a sziget más részeihez is elvitték a hírt, hogy az Arlong park elbukott. Ennek hallatán, az egész sziget, egy hatalmas bulit csapott.

Engem ez nem nagyon kötött le, mivel még mindig a saját gondjaim foglalkoztatnak, amiről a csapatban még senki nem tud. Az egyik szirten pihenek, egy sír mellett, ami tudomásom szerint, Nami és Nojiko nevelőanyjáé. Szép a kilátás, és pont abba az irányba néz, ahova menni fogunk a buli után.

A bokrok közül zaj szűrődik, és Nami lép a szirtre.

- Anate, hogy-hogy itt vagy? – mindenki jól érzi magát, nem mész egy kicsit te is?

- Nem. Jól megvagyok itt. A csönd valahogy most jobban kedvez nekem.

- Valami gond van? – ül le mellém, és a kezembe nyom, egy pohár üdítőt.

- Most még nincs.

- Ezt hogy érted?

- Ö… nem, tényleg nincs gond. – mondom gyorsan, bár elég feltűnően. – Na és te miért jöttél ide? – kérdezem tématerelés ként.

- Belemere-san is biztos velünk ünnepelne, de mivel ő nem tud hozzánk jönni, így én jövök hozzá.

- Biztosan nagyon szerettétek egymást.

- Igen, valahogy úgy. – elmosolyodik. – Na és a te szüleid? Ha jól tudom, még senki nem tud rólad semmit.

- 7 éves koromig az édesanyámmal éltem, majd átkerültem egy másik szigetre, ahol jó barátságban voltam egy fiúval. Később pedig ott találkoztam Luffyval, és akkor lettem a csapat tagja.

- Anyukád is veled ment a másik szigetre?

- Nem. Az édesanyám meghalt egy betegségben.

- Oh… sajnálom.

- Semmi gond. Majd egyszer mindent elmesélek magamról. – mondom mosolyogva. – De cserébe, kérhetek valamit? – az jár a fejemben, hogy megnézhetném az emlékeit.

- Mit szeretnél?

- Semmi, hagyjuk. – leteszek róla. Biztos nemet mondana.

- Furcsa vagy. – mondja, majd a bokrok közül, még egy ember csatlakozik.

- Nami. Téged kerestelek. – mondja egy öreg férfi.

- Én akkor megyek is. – mondom, és elindulok a buli fele. Út közben találkozok Luffyval, aki húsokat fal, és röhög.

- Anate, kérsz? – nyújtja felém az egyik húsát. Elfogadom, és csatlakozok hozzá. Rengeteg húst falunk be, és még táncolunk is.

 A buli hajnalig tartott. Van aki már mélyen alszik, és olyan is akad, aki – igaz kábán- ébren van.

Én már hajnali 3-kor hulla fáradtam elaludtam az egyik padon, a kezemben egy rakat hús, és mellettem meg üdítők. Luffy valahogy ugyanígy járt, csak pár méterrel arrébb. Bár azt nem tudom hogy ő mikor dőlt ki, mert amikor én hulla fáradtan a padon ültem, ő még annyira életvidám volt, hogy akár 20 hajót is átugrott volna.

Leseprem magamról a húsmaradékot, és felkelek. Szétnézek az ittas, és kába társaságon. Senkit nem látok, aki józan lenne, vagy ne aludna. Vagy talán ezt is elhamarkodottan fejeztem ki. Zoro az egyik sarkon ül, és fél szemmel figyel. Odamegyek hozzá, és leülök mellé.

- Mi történt miután elaludtam? – kérdezem ásítva.

- Luffy próbált felébreszteni, de úgy aludtál mint akit megöltek.

- Hát igen, általában így szokott történni.

- Hogy érted? Régen is ismertétek egymást Luffyval?

- Nem arra értem. Csak az, hogy nagyon elmélyülten tudok aludni. Amúgy a többiek merre vannak?

- Mint ahogy láthatod, Usopp, annak a magaslatnak a tetején, kómásan próbál énekelni, bár a tánckedv már elhagyta. A többiek meg nem tudom. – válaszolja kardforgató barátom, majd belemerül álomvilágába.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Délutánra, már mind a hajón voltunk, kivéve Namit.

- Ha nem jön, elindulunk nélküle. – mondom a többieknek, akik felháborodva, és meglepődve néznek rám.

- Anate, még mindig nem bírod őt?

- De, bírom, de ha nem jön, nincs mit tenni.

Bár nem biztos, hogy itt marad, mert a láthatáron meg is jelenik, és elkezd futni a hajó felé.

A tömegen átverekszi magát, és felugrik a hajóra, amely, elég távolra került a szigettől, hogy más ne tudjon felkerülni.

- Már azt hittem, hogy nem is jössz. – mondom nagy mosollyal.

- Már ennyire lemondtál rólam, vagy sejtetted hogy jövök?

- Nem sejtettem. Én komolyan azt hittem, hogy nem jössz.

- Kösz.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

A láthatáron kezd megmutatkozni az a város, amit a ’kezdet és a vég’ városaként is emlegetnek, Lougetown. Itt született a kalózkirály, aki elindította a kalózok korát, majd itt is végezték ki. Mindig is látni akartam ezt a várost. És nem vagyok egyedül, ezzel a véleménnyel. A mellettem álló Luffy arcáról is pontosan ez a vélemény olvasható le.

Amint partot érünk, megbeszéljük, hogy a kikötőben találkozunk, egy rövidebb idő után. Addig, mindenki szerezze meg azt, ami kell neki.

- Anate. – szól hozzám Nami.

- Hm? – nézek rá kérdően.

- Eljössz velem ruhát venni?

- Bocsi, de előbb beszerzem a számomra fontosabb dolgokat.

- Akkor majd később. – mondja, és elmegy.

Elindulok a főúton, és betérek egy könyvboltba. Veszek egy üres könyvet, tollat és tintát, meg pár olvasható könyvet. Kisétálok a boltból. Miközben, egy boltot keresek, ami hátha érdekel, betévedek egy sikátorba. Az egyik kanyar előtt megállok. Egy beszélgetés üti meg a fülem, ami egészen kíváncsivá tesz.

- Hallod haver, ha jól tudom, a Grand Line előtt van még egy sziget

- És ebben, mi olyan érdekes?

- Hát az, hogy ott állomásozik a nyolc éve megjelent, Bukott tengerész csapat.

- És miért nem mennek be a Grand Linera?

- Mert félnek. Tudod, hogy a mai emberek milyenek.

- De ha ellent mertek szegülni a tengerészetnek, akkor szerintem elég bátrak.

- De ott nem, mivel sok kalóz van ott, ezért több, és erősebb tengerészeket tesznek oda.

- Ohhhhoh, értem már.

Erre nem számítottam. Ez azt jelenti, hogy azon a szigeten is ki fogunk kötni? … Úgy tűnik, hogy elérkezett a bosszú ideje. Eleget fejlődtem ahhoz, hogy egy nagy csomó, kairousekit használó árulót lecsapjak. Viszont ebbe nem vonhatom bele Luffyékat. Nem akarom, hogy segítsenek, nem vagyok olyan mint Nami. Egyedül is megoldom a bajaimat. Majd eltérítem a hajót, hogy kikerülje a szigetet, és amíg Luffyék mennek a Grnad Linera, én addig szétcsapok köztük, és majd valahogy utánuk megyek… vagy mégse. Azt hiszem megint előjött a kétségem, hogy én ebbe a csapatba tartozok e. Nem érzem magam ide valónak.

 Hogy elkergessem az ezzel kapcsolatos gondolataimat, elkezdek futni. Nem tudom merre rohanok, csak érzem, hogy ki kell fárasztanom magam.

Amint kellően kifárasztottam magam, leülök egy kisebb padon, ami pont arra az emelkedőre néz, ahol kivégezték a Kalózkirályt.

Egyszer csak leül mellém egy soványka fickó, és megszólít.

- Szeretne veled találkozni. – mondja rekedt hangon.

- Ez nekem szólna? – kérdezem a hülyét játszva.

- Igen.

- És ki akar velem találkozni?

- Nagyon jól tudod, hogy kiről van szó.

- És mi lesz ha nem találkozok vele?

- Szerintem a barátaid isszák meg a levét. – ez a végmondata. Feláll, és elmegy. 

25.fejezet - Arlong park bukása! Anate furcsán kezd viselkedni?

- Mennyünk a városba, lehet hogy Luffyék már ott vannak. – mondom, egy rövidebb szünet után.

Zoro feláll, és elindulunk. Az erdőn keresztül megyünk, majd zajt észlelek. Nem a földről, nem is a föld alól, hanem az égből. Zoro semmit nem vesz észre, csak azután figyel fel a zajra, amikor annak forrása, az égből telibe talál minket. Sodródunk a hajóval, ami az új szakácsunkat, és a kapitányt szállítva csúszik a földön. Mielőtt egy sziklába csapódnánk, Zorot biztonságosan elmenekítem, én meg követem. A hajó a sziklának adja első csókját, és megáll. Luffy, a szőke srác, és a duó egyik tagja, nagy megkönnyebbüléssel hagyja el a hajót.

- Túléltük. – mondja a szőkeség… majd észrevesz engem. – Ó mily szépséget vetett elénk a sors. – közeledik felém lassú léptekkel.

- Aham, persze. És hogy a te szavaiddal éljek, ezt a szépséget nyomtátok volna matricává, ha nem lennék gyümölcshasználó.

Erre a srác megtorpan.

- Elnézésedet kérem. – hajol meg előttem. Nem bírom ezt a fajta udvarlást. Meg, ahogy láttam, nem én vagyok az egyetlen, akihez ily módon közeledett. – Te is ördöggyümölcs használó vagy, mint ez a balfék mögöttem?

- Igen, csak hogy én nem vagyok egykönnyen legyőzhető.

- Hogy-hogy? És honnan tudod, hogy Luffy milyen erős?

- Én is a csapat tagja vagyok.

- Tényleg? Nem is tudtam? Miért nem láttam meg hamarabb a szépségedet?

- Talán azért, mert Nami csodálásával voltál elfoglalva. Amúgy, viselkedhetsz velem normálisan, tudod, pont az ilyeneket nem bírom… mármint ezt a viselkedési formát, amit te követsz.

- Visszautasítottak. – mondja Zoro röhögve.

- Fogd be. Én legalább tudok viselkedni a hölgyekkel.

Zoro és Sanji szópárbajba kezdenek, amit a duó második tagjának megérkezése vet véget.

A srác teljesen kifulladva, és könnyekkel a szemében néz fel ránk.

- Luffy-aniki.

- Mi az?

- Nami-aneki… Nami-aneki megölte Usopp-anikit!

- Aha… el is hiszem. – mondom lekezelően.

- Ez halálosan komoly Anate-aneki!!

- Ha az lenne, akkor nem futna felénk egy hosszúorrú egyén, köpenyben, pokrócban, vagy miben. – mutatok a felénk haladó, még alig kivehető dologra.

- Honnan veszed, hogy pont ő az? – kérdezi Zoro.

- Jók a megérzéseim… meg a látásom és a hallásom.

Nem is várunk sokat, és kiderül, hogy a megérzésem nem csalt. Tényleg Usopp futott felénk, kifulladva, és csurom vizesen.

Közben olyan dolgok történnek, hogy megjelenik Nami, majd el is tűnik. Majd az a lány is megjelenik, akivel először beszéltem itt. Luffy meg képtelen egy helyben maradni, és elmegy. Nojiko meg közben elmeséli Nami és az ő múltját – közben kiderül, hogy ők mostohatestvérek - .

Kíváncsian hallgatom végig  történetet, Sanjival egyetemben, míg Zoro elszunyál, a duó pedig a könnyeikkel küszködve, egyetértően bólintanak minden elhangzott tényre. A mese végeztével megjelenik Luffy is, aki kijelenti, hogy bármi áron megszabadítja Namit, és a falut Arlong terrorja alól.

- Ez mind szép és jó… de hol kezdjük?

- Megkeresem Namit. – mondja Luffy.

- Akkor mi addig megyünk és elintézzük a kishalakat.

- Na látod, tudod te hogy mit kell csinálni. – mondja Luffy mosolyogva.

- Persz, persze… Sanji, Zoro, bőgő duó. Megyünk az Arlong parkba, és elintézünk pár shusinak valót.

- Ez aztán a beszéd. – mondja Zoro fölkelve a földről.

- Oké Anate-chan. – mondja Sanji.

- Bőgő duó? – néz egymásra a két idióta, majd követnek.

Amint odaérünk a parkhoz, feltűnik, hogy már vártak minket. A bejárati halakat könnyedén leüti Sanji.

Benyitunk, és rengeteg lény néz szembe velünk. Végignézek rajtuk, és megtalálom a főkolompost. Elég nagy, bár erőben nem tudom milyen szinten áll.

- Előre megyek. – ajánlja fel Sanji meg Zoro. A két idióta, meg megbújik a fal mögött.

Zoro és Sanji szépen ledarálják a kis lepényeket. Viszont maradnék a fő fejesen kívül még 4-en. Viszont ők még nem támadnak. Talán parancsra várnak. Bár mér nincs sok idejük. Megjelenik a falu összes tagja, Luffy pedig a hátsó sorból előkuporodva rárivall Arlongra.

- Mehettek. – mondja, és a maradék megindul. A hat karos Zorot veszi célba, míg az, amelyiknek pengék állnak ki a kezéből, Sanjit szemeli ki. Egy hosszú szájú, akitől hallható egy chu~, Usoppot veszi üldözőbe, aki ijedten szalad el jó messzire. Az utolsó engem vesz célba. Egy közelharcos, delfinre hasonlító lény. A kezében egy fa bot van, amiből szögek állnak ki.

- Nincs szerencséd. Én vagyok a csapat leggyorsabb tagja. – mondja, és fenyegetően meglendíti felém bunkós botját.

- Mily véletlen, a mi csapatunkban is én vagyok a leggyorsabb. – mondom dicsekedve.

- Erre kíváncsi vagyok. – elindul. Tényleg nehéz követni. Gyorsabban mozog mint az a Kuro kapitány? Nem … A pikkelyek. A fényt kihasználva láthatatlanná teszi magát. És jól is sikerül neki, bár semmit nem ér el vele. Rengetegszer sújt le, de nem ér találatot. Vagy hogy pontosabban fogalmazzak, mind átmegy rajtam.

- Ez meg mi?! – áll meg hogy levegőt vegyen.

- Démongyümölcs használó vagyok, engem nem tudsz ilyen könnyen legyőzni. – mondom örömittasan.

- Idegesítő. – megint támad.

Minden csapásnál egyre idegesebb. Még ha nem is lenne ez a képességem, akkor is könnyedén kitudnám kerülni. Már nem ügyel annyira a gyorsaságra, sem arra, hogy láthatatlanabbá váljon.

- Kezdem unni. – mondom, és egy új trükköt kezdek kipróbálni. – Tornádó. – mondom, és egy nagy

szélörvényt csinálok a csatatér közepébe. Amint megbizonyosodok róla, hogy sikeresen legyőztem az ellenfelem, abbahagyom. Mindenki ámulva néz rám.

Eközben figyelembe veszem a helyzetet. Zoro legyőzte az első ellenfelét, de most Arlonggal van összetűzésben, míg Sanji és Luffy a víz alatt viaskodnak.

… Várjunk… Luffy a víz alatt?? Beugranék, de sajna nem lehet.

- Eléggé erősnek tűnsz. – szól hozzám Arlong.

Nem méltatom meg a válaszommal. Kimegyek a falhoz, és figyelemmel kísérem a történteket. Megmutatkozik Zoro sebe, amin még én is elszörnyülködök.

Majd Luffy kikerül a víz alól, és Nami is megérkezik. Kapitányunk pedig Arlongal kezd el kakasviadalozni.

A harc nem tart sokáig, és aki győztesül kerül ki, az nem más mint Luffy.

Majd egy nem várt személy is megjelenik. Egy tengerészeti kapitány. Magyarázkodni kezd. Közben rájön, hogy Luffy elintézte Arlongot.

Szidni és fenyegetni kezdi az itt élő embereket, illetve a csapatot. Nem tudom miért, de teljesen felkapom a vizet. Szél kezd el fújni körülöttem , amit ő is észrevesz Gyors mozdulattal elé kerülök és belerúgom a vízbe.

Kikapaszkodik, és vizet köpdös.

- Hogy hívnak benneteket? – kérdezi tőlem, és Luffytól.

- A nevem Anate, az övé Luffy. – mondom egérbajszát megfogva. – Most elmész innen, vagy ketté szellek, mint élezett kés az olvasztott vajat.

Ő teljesen beijedve elrohan.

- Nem volt ez egy kicsit túlzás? – kérdezi Zoro.

- Szerintem vicces volt. – válaszolom nagy vigyorral az arcomon.

24.fejezet - Most mit csináljunk?

Elindulok, az egyik legfeltűnőbb épület fele. Egyre közelebb érve, megmutatkozik az „Arlong park” felirat. A helyet, egy nagyobb fel veszi körül. Levegővé változok, és úgy, hogy ne vegyenek észre, felröppenek a fal tetejére, és leülök. Egy épület foglalja el a nagyobb részét, a másikat egy bevágó medence szerűség, és a köztük húzódó, elválasztó betonjárda. A hely teli van halemberekkel. A legfőbb, egy széken ül, és iszik. A legtöbb iszik. Valami bulit tartanak. Amint észreveszem köztük Namit, rájövök, hogy az ő visszatérte miatt van ekkora parti.

Miatta Luffy-ék teljesen ki vannak akadva, ő meg csak itt bulizik.

Egy rövidebb megfigyelés után, az egyik lény, egy jól ismert emberkét visz be, megkötözve.

Zoro-t vallatóra fogják, hogy mit keres itt. Nem nekik válaszol, hanem Namihoz fűzi a szavait. A beszélgetésük teljesen abszurdum. Olyan szavak hangzanak el Namitól, amit soha nem néztem volna ki belőle.

Zorot bezárják az egyik cellába, és egy őrt bíznak rá. Közben ők elindulnak adósságot beszedni. Az őrön kívül, vagy 10 lény marad bent. Az összes halember ittasnak tűnik a parti miatt.

Leszállok a fal tetejéről, és mindegyiket elintézem egy-két rúgással. Odasétálok az őrhöz. Ő kómásan néz rám, és épp készülne a kezében lévő tőrrel lecsapni rám, mikor is gyomorszájon rúgom, és eszméletét vesztve összeesik.

Ránézek Zoro barátomra, aki a hasán lévő véres kötéssel ül a fal tövében.

- Egyedül is ki tudtam volna törni. – mondja nehézkesen fölálva.

- Látom. – mondom, és a kezébe teszek egy inget. – takard el valamivel azt a csupasz felsőtested.

- Milyen csupasz? Kötésben vagyok.

- Na látod, megsebesültél, és így nem tudtál volna minddel végezni.

- Ez semmiség.

- Csak úgy mint a hátamon lévő seb, mi? Na csak maradj nyugton, míg be nem forr.

Ő beletörődötten leül oda, ahol nemrég a főnökük csücsült.

- És most mi lesz? Nami nem nagyon akar visszajönni.

- De van rá mód, hogy visszajöjjön.

- Na és mi az?

- Nem tudom. Mód az van, csak nem tudom hogy mi az.

Egy ideig csöndben ülünk, majd Zoro megtöri a csendet.

- Nem kéne itt maradnunk. Mi lesz ha visszajönnek?

- Luffyék jönnek?

- Igen, ha jól tudom. Nem tudom, hogy véget ért e már a csata.

- Milyen csata?

- Ó, tudod, annak a Kriegnek az emberét dobták ki az étteremből. Aztán ős is megjött, majd megjelent Mihawk is.

- És gondolom, ő intézett így el.

- Nem vagyok rá büszke, de igen.

- Akkor Luffy azért nem veled jött, mert azzal a Krieg emberkével harcol.

- Pontosan.

Sóhajtok.

- Na és most merre?

- Talán meg kéne keresni Usoppot, és kinyírni. – ajánlja Zoro.

- Miért kéne kinyírni?

- Ő tehet róla hogy elfogtak.

- De nincs semmi bajod, szóval nincs is okod bántani.

- Jó, jó nem bántom.

Ezalatt az időtöltő párbeszéd alatt, nem figyelünk fel, a mögénk érkező, nem várt személyekre.

- Ti meg kik vagytok? – kérdezi három gyojin.

- Ööö, mi senkik, csak a hangzavarra jöttünk ide… - mondom.

- Én a fickót ismerem. Az az, akit elfogtak, és bezárták a rácsok mögé. – mondja az egyik nagy szájú, több mint 6 karral rendelkező… polip.

- Futás. – megfogom Zoro kezét, és kifutunk a falak közül.

- Ezt most miért? – kérdezi, teljesen értetlenül.

Nem válaszolok, amíg meg nem bizonyosodok róla, hogy leráztuk azt a hármat. Egy fa mögött megbújva várakozunk. Senki nem jön.

- Hahóó. Elmondanád?

- Tudod hogy jók a megérzéseim?

- Igen.

- Akkor megérted, ha azt mondom, hogy rossz érzésem volt velük kapcsolatban.

- Miért is? Ugyan olyan halak, mint a többi.

- Azért erősebbnek néztek ki. Téged seperc alatt elintéztek volna, én meg nem tudok levegő formában menekíteni.

- De ha azt a szélkésedet használod, akkor legyőzted volna.

- NEM LEVEGŐ KÉS … – emelem fel a hangom, de gyorsan le is halkítok. - … bocsánat, most valamiért nagyon ingerült vagyok. – megfogom a fejem.

- Valami rossz történt veled?

- Hát, nem szeretem sokat használni a képességeim. Az egyik barátomnak megígértem, hogy az eredeti erőmet fogom csiszolni, és nem támaszkodok gyümölcsképességre.

- Oh, akkor bocsánat.

- Semmi gond. Nem tudhattad.

23.fejezet - Egy fontos nap elrontva, avagy mik azok a gyojinok?!

- És akkor most utána kéne menni? – kérdezi Zoro.

- Még jó hogy. Nem mondott semmit… nem hagyhatom, hogy elhagyja ilyen könnyen a csapatot. – mondja Luffy.

- Nekem tök mindegy. Túl sokat titkolt el előlünk, én nem tűrnék meg egy ilyen embert magam mellett. Felőlem elmehet. – mondom nemtörődöm hangnemmel.

- Anate! – morran rám Luffy. – Ne mondhatsz ilyet!

- Miért is nem?

- Ő varrta be a hátadon a sebet. Meg ő a  mi navigátorunk!

Nagy levegőt veszek, és mélyet sóhajtok.

- Hát akkor nincs mit tenni. – mondom lehangoltan. Tényleg nem tudtam, hogy ő varrta be a sebem, de az is biztos, hogy titkol előlünk valamit. Nehéz megbízni egy ilyen emberben, de ha Luffy ragaszkodik hozzá, akkor nem tehetek másképp. Végül is ő a kapitány.

- Megyek, megkeresem. Hé ti ketten. – szólok a duónak, akik megrezzenve vigyázba állnak. – Merre ment?

- Arra! – mutatnak egy irányba.

- Rendben, akkor megyek. De Luffy ezért kérni fogok valamit cserébe.

- Oké! – mondja nagy mosollyal.

Testemet könnyeddé változtatva elindulok a mutatott irányba. A kalózok, a szakácsok, és a duó meghökkenten figyelnek, de seperc alatt kiérek a látóterükből.

Hiába vagyok levegővé változva, a meleget ugyanúgy megérzem. És a mostani időjárás megköveteli az alulöltözöttséget. Majd felveszek egy bikinit, csak találjam meg a hajónkat, amit Nami ellopott.

Meg majd valamikor meg kéne nézni az emlékeiket. Mindenkiére kíváncsi vagyok. Talán ha megkérdezem őket, megengednék? Biztos nem.

Az utam hamar a végéhez ér. Meglátok egy szigetet, ahol a hajónk is parkol. Leszállok szegény járgányunkra, és átöltözök. Egy bikini felsőt kapok fel, és egy sípcsontig érő nadrágot.

A hajóról leszállva, egy furcsa szerzetet pillantok meg. Egy félig ember, és egy félig hal féleséget. Ezzel pedig gondba vagyok, főleg, hogy ő is észrevett, és nem épp üdvözölni jött.

- Ki vagy te? – kérdezi komoly hangjával, amitől a hideg is kiráz.

- Én csak egy hajótörött vagyok. A csónak, amivel elindultam, a sziget közelében tört össze, és azt találtam a legjobb megoldásnak, ha gyorsan kiúszok ide.

Értetlenül, és gyanakodva néz.

- Nem jelentelek be. Szerezz egy másik csónakot, és tűnj el innen, ha jót akarsz magadnak. – mondja, és elmegy.

Elég ijesztő ez a lény. Mi lett volna, ha az igazat mondom.

Halkan, és osonva megyek be a kis faluba. Ez a hely sem a rendről híres. A főutca meg van rongálva, es egy-két ház fejjel lefelé van fordítva. Nem tudom, hogy ki tud ekkora pusztítást végezni, de csak gratulálni tudok.

Amint ellankad a figyelmem, valaki a kezét számra tapasztva, beránt az egyik ajtón.

Próbálok kiszabadulni, és sikerül is, mivel ez a személy nem valami erős.

 - Nyugi, csak bukj le. – mondj suttogva. Én engedelmeskedek neki, és pár pillanat múlva, egy olyan félig hal-ember lény robog el a ház előtt.

- Oké, most már tiszta. – mondja és kifújja a bent tartott levegőt. – Nojiko vagyok. Te mit keresel a szigeten?

- Egy lányt jöttem megkeresni. Nami-nak hívják, nem ismered?

- Nami. De ismerem. Miért keresed?

- Az magánügy. De tudnál segíteni, hogy beszéljek vele?

- Sajnálom, de ez megoldhatatlan.

- Hogy-hogy?

- Nami az Arlong kalózok térképésze. Nem hiszem, hogy csak úgy engedélyeznének egy találkozót.

- Arlong… kik?

- Nem hallottál még róluk? Ők East Blue kegyetlen gyojin kalózai.

- Kegyetlen? Akkor Namit erővel tartják maguknál? – Nem válaszol. Akkor eltaláltam. Tudtam, hogy valami nincs rendjén. Nami rejtegetheti azt, hogy jelenleg kikhez tartozik, de nem rejtheti el örökre az érzéseit. Figyeltem a modorát, a viselkedését, és nem olyan fajta, hogy szó nélkül lelépjen.

- Akkor erővel elhozom onnan.

- Ne mondj hülyeségeket … ömm…

- Anate.

- Igen… szóval ne mondj hülyeségeket Anate. Megölnek, amint engedély nélkül belépsz az Arlon parkba.

- Dehogy fognak. Főleg, hogy még jön pár társam. Olyan könnyen leverjük őket, mint a fater a részeg postás bácsit.

- Ez most komoly? Nami megint belekeveredett egy dologba. – sóhajt.

- Ne aggódj. Most még nem találkozok vele, csak megnézem hogy hol van, és bevárom a társaim.

- Nem várhatnál ezzel a megnézéssel? – néz rám aggódó szemekkel. Most találkoztunk, és már ennyire félt? Mennyire lehetnek erősek ezek a gyojin izék?

- Bocs, de nem vagyok abban a hangulatban, hogy mindent képes legyek elhalasztani. Nami-nak köszönhetően, nem ünnepelhetem meg normálisan a szülinapom.

- Oh... amúgy mi az a hátadon? - néz kérdően, mikor háttal fordulok neki.
- Ez? Ez a gyengeségem örök nyoma.

22.fejezet - Don Krieg felbukkan!

Nami és a szakács srác megható beszélgetését a főszakács szakítja félbe, és egy „kisebb” veszekedés után abbahagyják. Luffy eddig élvezhette a szabadságot, mert vissza rángatják dolgozni. A többiek pedig folytatják az evést. Én a fagyi kelyhem elfogyasztásának végeztével kimegyek a friss levegőre. Amint kilépek az étteremből, őszintén, semmi nem tárul a szemem elé. Akkora köd van, hogy azt sem látnám, ha két delfin közösülne 2 méterre előttem. Viszont rossz előérzetem támad. Az ezzel való gondolataimat, az éppen kijövő társaim szakítják meg.

- Olyan jó ez a hely. Kényelmes, és még a kaja is ingyen van. – áradozik Nami.

- Csak neked. – válaszol Zoro gúnyosan.

De nem hallgatom végig a beszélgetést. A gyanúm beigazolódott. Nem látszódik a ködtől, de hallani lehet, hogy egy hajó közelít. Méghozzá nem is kicsi, az általa vert hullámzajból ítélve.

- Srácok. – szólok Nami és Zoro érdektelen beszélgetésébe. – halljátok amit én?

- Mit? – Nami fülel. – Én nem hallom.

- Hegyezd jobban a füled. Végül is mást nem nagyon csinálhatsz ekkora ködben.

- De várj… hullámok zaja. Egy hajó közelít. De miért olyan érdekes ez? Bár igaz, nem normális ember az, aki ködben ilyen bátran mer hajókázni.

A Köd kezd eltűnni, így kirajzolódnak a közeledő hajó körvonalai.

- Óóóó, most már rétem. – mondja Nami, miután a zászlón lévő jel is megmutatkozik.

- Ez kinek a jele? – kérdezem. Nem vagyok tisztában ezekkel a jelekkel.

- Ez azt hiszem Don Krieg-é. Azt hiszem, az ő emberét verte el egy szakács nemrég. Talán bosszút állni jött?

- Egy ember miatt miért jött volna? – amint megpillantom, a hajó állapotát leesik. – mi van ha csak simán enni jött?

- Persze. Hiszen még az embere sem kapott enni.

Igaza van. De akkor mi késztette őt erre? Áhhh, miért van nekem most ennyi rossz előérzetem? Talán a túl élénk fantázia tehet róla.

Kisvártatva a hajó megáll, és egy kisebb csónakon átjön az étterembe a hajó kapitánya, és a srác, aki nemrég, elég csúnyán ki lett rúgva.

Zoro, Usopp és én bemegyünk, míg Nami megy a duóhoz, a hajó rablás elleni biztosítás érdekében.

Don Krieg megalázkodva könyörög valami kajáért. Én megvetve nézek rá. Hogy dobhatja el valaki ennyire a büszkeségét, ha kajáról van szó.

Persze valaki nem bírja tétlenül nézni. Ez nem más mint az udvarló, szöszke srác. Épp most lép ki a konyhából egy nagy adag rizzsel, és egy kancsó vízzel.

A kapitány mindet belapátolja, majd miután teljesen jól lakott, megajándékozza a srácot, egy nagy ütéssel. A srác a földre kerül, közben a férfi, harci felszerelését előkotorva, 100 emberre való élelmet követel.

- Nem kéne közbe avatkoznunk? – súgom oda Zoro pajtásomnak.

- Szerintem megoldják egyedül is.

- Nem hiszem. – a veszekedő szakácsokra nézek, majd megint Don emberkére. – Luffy is megtenné.

- Igazad van. De akkor te csinálod.

- Miért én?

- Mert te hoztad fel az ötletet.

- Jó, jó.

A szakácsok és Don Krieg közé állok. Közben hallom a rémült vendégek értetlenkedéseit. „ – Az a gyerek mit csinál? „ vagy „ Ez a lány öngyilkos merényletet akar végrehajtani?”

Buta, buta emberek.

- Rendben elég lesz. Maga nem kap semmit, mert bántotta szegény szöszkét. – most az előbb említetthez fordulok. – Te meg egy idióta vagy.

Ő válasz nélkül néz rám.

- Mit mondtál, te tökmag? – kérdezi, az egyre idegesebb kapitány.

- Jól hallotta. El lehet menni. Nem azért jöttünk, hogy csetepatézzunk, hanem hogy szakácsot találjunk magunknak …

- És én most hova sz*rjak?! Most azonnal hozzátok a kaját, különben lerombolom ezt az éttermet.

- Aham … Szélpenge. – mormogom az orrom alá, és már épp készülnék ketté hasítani az emberkét, amikor is valaki oldalra lök, és a szélpengém célt téveszt, és csak a falat lyukasztom ki.

- Ez nem gyerekeknek való. Tűnj innen. –mondja a mellettem elrobogó főszakács bá. – És majd hozd ezt rendbe. – mondja vissza pillantva.

Egy nagy adag kaját tesz le elé. Majd kezdődik a beszéd párbaj. Kiderül hogy Don átment a Grand Line-ra, de nem tudott tovább jutni már ez elején, és vissza kellett fordulnia. A főszakácsról meg az, hogy eredeti neve –mármint a köröző plakátok szerint – Vöröslábú Zeff, aki élve tért vissza a Grnad Line-ről, és ez a Don a hajónaplóját akarja. Ő viszont nem adja… uncsi téma.

- … és én leszek a Kalózkirály. – erre a mondatra már inkább felfigyelek. Főle, hogy Luffy elé lépve közli, hogy téved.

- Én leszek a kalózkirály.

- Heh… biztos roszzul hallottam…

- A hallásoddal semmi dong.

- Azt hiszed képes leszel ezt véghez vinni?!

- Egyértelmű. Bár úgy hiszem, hogy ezt csak egy módon tudjuk elintézni. Küzdjünk meg. – mondja Luffy kezeit tördelve. Több dolog is elhangzik, bár csata az nincs. Az egyik dolog, hogy megemlítik Sólyomszemű Mihawk-ot. Erre leginkább Zoro figyel fel. Majd elhhangzik pár dolog a Grand Line-ról.

- Luffy, semmiképp nem mehetünk oda. – mondja Usopp.

- Milyen mókás hely lehet ez a Grand Line. – röhög rajta Luffy.

- Egyet értek. – helyeslem.

De ekkor már Don kiment, és már megetette a kutyáit, akarom mondani embereit.

Majd amint meghaljuk, hogy a már így sem épp hajójuk, kettéesik, mind kimegyünk kíváncsian. Én leesett állal figyelem a dolgot, bár mindenki így van ezzel.

Hírtelen megjelenik a duó, és egy nem épp kellemes hírt közölnek.

- Nami-aniki lelépett a hajóval, és minden kincsűnket elvitte.

- Micsoda?!