Ez a nap békésen telik. Egyre közeledünk a Grand Line felé,
és mindenkin látszódik, hogy izgatott. Rajtam, Zoron, és Luffy-n kívül,
mindenki bent ül, és megbeszélést tart.
Viszont ez a szép pillanat sem tart örökké. A hajó
megrázkódik, és a tenger erős hullámzásba kezd.
- Most meg mi történik? – hallom meg Usopp hangját.
- Ne aggódjatok. Most értünk be az áramlatba, ami a hegyhez
visz minket. – mondja Nami teljesen nyugodtan.
Igaza volt… csak majdnem hajót törve, de áttérünk a hegyen.
El sem hiszem, hogy a Grand Line-ra kerültem. Olyan izgalmas
lehet… de… nem tudom.
Arcomon most biztos a teljes elégedetlenség látszódik. Luffy
ezt észre is veszi, és mellém térdel.
- Valami gond van?
- Nem semmi… - nem tűnök túl meggyőzőnek. Bár ő egy
mosollyal lerendezi, és visszaül a helyére.
A hegy szélén, van egy kicsi füves terület, ahol kikötünk.
Egy öreg férfi fogad minket, aki az ott lévő világítótornyot őrzi.
Egy Loge Pose-t ad Naminak. Eleinte egyikünk se tudja mi az,
de részletesen elmagyarázza.
Én leülök a part szélére, és lábamat fölhúzva nézek a
távolba. Amint meghallom Luffy-t hogy indulásra hív minket, minden elkezd a
fejemben kavarogni. Semmit nem értek, és azt sem tudom, hogy én mit akarok.
- Anate gyere, megyünk. – mondja Luffy.
Fölállok, és fejemet lehajtva próbálok valami értelmeset
kinyögni.
- Luffy… srácok… izé… én…
A többiek értetlenül néznek.
- Azt hiszem tudom, hogy miről van szó. – mondja Luffy.
- Tényleg? – kérdezik a többiek.
- Rendben Ana. Van pár kikötésem!
- Ana? – nézek értelmetlenül. Még Joneth sem becézett engem.
- Egy. Lehet hogy külön mész tőlünk, de attól még a csapat
tagja maradsz, akár akarod, akár nem. És kettő. Amint újra találkozunk
egymással, semmi kifogást nem fogok elfogadni… velünk kell jönnöd!
- Igenis!- mondom mosolyogva.
- Várj, várj, várj… - szól közbe Nami. – Anate-nak nincs Loge
Posa, és plusz csónakunk sincs.
- Ebben viszont én tudok segíteni. – mondja az öreg, és a
kezembe nyom egy Log-ot, majd megmutat egy kisebb csónakot.
- Biztos hogy külön akarsz menni? – kérdezik.
- Persze. Ezt már rég eldöntöttem.
- Akkor vigyázz magadra.
- És meg ne halj. – teszi hozzá Luffy.
- Mintha az könnyen megtörténhetne.
Amint elindulok, a többiek is hajóra szálnak. Integetünk
egymásnak, míg csak látjuk egymást.
Amint a látóhatáron kívülre kerülnek, leülök a kicsi
csónakomba, és a log-ot nézem. Mivel teljesen más irányba mutat mint amit
Luffyék kaptak, ezért egy jó ideig ne fogunk egymással találkozni.
Annyit mocorgok, hogy baklövésemre belelököm egyetlen
evezőmet a vízbe, de mire utánanyúlok, elmerül a vízben. Remélem ennél nem lesz
rosszabb. ÉS megint elszólom magam. Egy vihar támad a semmiből. Hideg
esőcseppek zuhannak az égből, és a tenger is hánykolódik. Ez lehet a Grand Line
szeszélyes időjárása, amitől rettegnek a navigátorok.
Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a kicsiny csónak fel
ne boruljon.
Amint a vihar eláll, és a tenger is lecsendesül, fáradtan
esek össze. Ilyenkor olyan jól esne Sanji levese.
Viszont gyorsabban elnyom az álom, minthogy Sanji kajáit
felsorolnám.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Enyhe fejfájással ébredek, egy teljesen ismeretlen szobában.
Betegszobának tűnik… de most nagyobb gondom van ezen gondolkodni, hogy mi ez a
szoba. Meg kell tudnom, hogy kerültem ide. Mielőtt felülnék, egy halvány szőke
hajú srác ront be a szobába, kezében egy tálca kajával.
- Látom, jókor hozom a kaját. Fuuu, hallod azt hittük, hogy
meghaltál. Ott feküdtél abban a csónakban,
- Oké, oké. Engem ez nem érdekel. Hol vagyok. És ki vagy te?
- A nevem Chion. És a halásztanyán vagy.
- Halásztanya? Az egész sziget halászattal foglalkozik?
- Nem pontosan. A mi munkánk hozza a fő bevételt, de ezen a
szigeten, mindenki másra specializálódik. Mondjuk ruhás dolgok, a könyves dolgok,
a kovácsolás és még sok minden.
- Akkor ez csak egy normális falu.
- Nem, nem normális.
- Miért nem?
- Mert a Grand Line-n van. És itt semmi nem nevezhető
normálisnak.
- Idegesítő vagy.
- Te meg kalóz.
- Mi várj? Honnan tudod?
- Há! Igazam van.
Fölülök és kezemet tördelem. Dühös arccal nézek rá.
- Nem mintha rossz lenne. Tudod, én is ki szeretnék menni a
tengerre. De mindig mondják, hogy veszélyes. Tudom Grand Line, meg minden, de
én szeretem a veszélyt. Kit érdekelnek a tengercsászárok, simán elbánok velük.
- Van valami különleges képességed?
- Nincs…
- Akkor a testi erőd az, amit be tudsz vetni ellenük?
- Nem de…
- Túl sokat beszélsz, méghozzá sok sületlenséget. Tartsd meg
magadnak a képzelődéseket, és próbálj a valóságban élni. Te, egy egyszerű horgász…
- Halász.
- Ez most lényegtelen. Na szóval, te aki csak a kishalakhoz
értesz, képtelen vagy a kihajózni a Grand Line-ra anélkül, hogy pár perc múlva
fel ne faljanak a vízi szörnyek, vagy vérszomjas kalózok karmába ne kerülnél.
- Veled is pont ugyanez történt. Itt van a bejárat nem
messze, és te már ilyen állapotban voltál.
- Lehet, de nekem megvan az erőm, hogy megöljek egy egész
kalóz csapatot, vagy egy tengercsászárt.
- Honnan tudod?
- Démongyümölcs használó vagyok, innen! – a srác teljesen
felhúz. Ránézek, és teljesen meg van lepődve.
- Démongyümölcs? Az nem csak legenda?
- Ha csak az lenne, nem mondtam volna.
- És milyen gyümölcsöd van?
- Levegő.
- Én nem akarok gyümölcsöt enni. Nem tudnék segíteni az
embereknek, akik épp a vízbefulladás szélén vannak.
- Szóval jótét lélek vagy.
- Persze. Mint ahogy látod, rajtad is segítettem.
- Igen látom. És köszönöm. Amúgy neked sikerült levinned a
lázam?
- Igen. A halászat mellé orvoslást tanulok önerőből. Így ha
valakinek leharapja az ujját egy nagyobb hal…
- Jó, elég lesz nem akarok részleteket.
- Most hogy a veszekedésnek vége, megkérdezhetem a neved?
- Anate.
- Tudtam.
- Mi?
Felém mutatja a plakátomat.
- Akkor mégsem csak tippeltél, mikor kérdezted, hogy kalóz
vagyok e.
A kedélyek lecsillapodása után, megeszem azt, amit hozott
nekem.
Kimegyek a kis kuckóból, és sürgő-forgó embereket látok,
akik halakat pakolnak. Viszont egy olyan építményen is megakad a szemem, amit
nem szívesen látok. Egy tengerészeti épület. Minél hamarabb le kell innen
lépnem. De nem tudom, hogy hol a csónakom.
