44.fejezet - Egy rég látott barát, az információ kereskedő.

Új frizurámat igazgatva szenvedek.
- Sosem fogom tudni megszokni. - jajgatok.
- Szerintem jól áll. - mondja Flowery, aki épp a kezét nyújtja felém.
- Mit szeretnél? - kérdezem.
- A log-ot. Ha jól tudom, nem tudsz navigálni, így teljesen fölösleges számodra.
Átnyújtom neki az iránytűt. Hirtelenjében egy haragkongásra leszünk figyelmesek, amely mintha az égből jönne. Értelmetlenül nézünk egymásra.
- Vagy mind képzelődtünk, vagy valakinek van egy jó nagy harangja. - állapítja meg Chion.
Flowery mókásnak véli, és nevet rajta, míg Genji csak visszamegy a konyhába. Utána megyek.
- Mit csinálsz? Még soha nem láttalak téged a konyhában.
- Jó szakács vagyok, és megéheztem.
- Akkor már nekem is csinálhatnál valamit.
Csak bólint egyet, én meg kimegyek.
- Unatkozok. - kezdek el megint nyávogni.
- Majd nem fogsz. - mondja Flo.
- Merthogy?
- Lemore-ra megyünk, a kalózparadicsomba.
- Van olyan is?
- Úgy tűnik.
Beszélgetve a lehetséges eshetőségekről, hogy mi történhet ott, Chion egy újságot kap a kezébe, amellyel egy madár szánja meg.
- Mit ír? - kérdezem.
- A vérdíjat megemelkedett. Genji pedig vérdíjat kapott, csak úgy mint Flowery, és én.
- Miért is? - értetlenkedik Flo.
- Azt akarja, hogy a csapatból senkinek se legyen nyugta, egyetlen városban sem. - mondom.
- Ki akarná ezt?
- Ataru.
- De a lázadók nem elfogták?
- Abból kiindulva, hogy milyen az erőviszony ott, nem tarthatott sokáig ez a fogságban tartás.
Genji lép be a beszélgetésbe, több adag fagyi tállal.

*-*-*

Piaszag az utcán, és részeg kalózok az út szélén. Néhol még tart a buli, mások meg távoznak. 

- Most komolyan? A kalóz paradicsom, egy csomó kocsmából álló sziget? - csalódottságomat nem leplezve szemlélem a rendetlenséget. 

- Igen, úgy tűnik. - Flot hasonló érzések taglózzák le. 

Az egyik kocsmából ordítások hallatszódnak ki, amelyek nem a boldog részegséget tükrözik. Odaállok a bejárat mellé, hogy lehallgassam, mi a vita tárgya. 

- ... már pedig biztos vagyok benne! 

- Mégis mi olyan biztos abban, hogy igaz a hír?

- Mert egy tengerészetbe beépített kémem jó hírszerző.

- Naiv vagy barátom, nagyon naiv...
- Fogd be, vagy kinyírlak!
- Mit pofázol... - verekedés tör ki az épületben, és üvegek törnek, asztalok repülnek. 

Információmentesen megyek vissza a csapatom többi tagjához, akik épp egy üresnek tűnő kocsma előtt várnak rám.
- Mi volt olyan érdekes?
Csak a fejemet rázom a kérdésre, és benyitok az épületbe. Itt minden rendezett. Finom illat terjeng a levegőben, és csak a nemesebb lelkű kalózok ücsörögnek szétszórva.
- Miért vannak ilyen kevesen? És miért nincs jele bulinak? - értetlenkedik Flowery.
- Mi nem látunk szívesen barbárokat. - lép hozzánk egy szépen öltözött, de ravasz mosolyú férfi. - Hozhatok valamit?
- Mindenkinek egy pohár vizet. - mondom.
- Máris. - hajol meg, és már el is tűnik.
Leülünk egy többszemélyes asztalhoz, egy utcára néző ablak mellé. A vizünk szinte azonnal ki is kerül elénk, és én egyből kiiszom a poharat. Elkezdenek beszélgetni valami teljesen hétköznapi dologról. Én csak az ablakon bámulok kifele, és gondolkozok. Vajon miről beszélhetett az a két kalóz? Milyen sok dolog van amiről nem tudok.
- Anate! - förmed rám Chion. - Itt szólongatlak, de ide sem bagózol! Mi bajod van?
- Áh, semmi, csak elkalandoztak a gondolataim...
- Történt valami? - kérdezi Flo aggódóan.
- Sem semmi. - visszanézek az ablakra, és megakad a tekintetem egy köpenyes alakon, aki épp elsétál előtte. Azonnal fölállok, és elindulok a kijárat felé.
- Ana...
- Bocsánat, mindjárt jövök. - és mér bent sem vagyok. A köpenyes alakot az egyik padon látom ücsörögni. Leülök mellé, és magam elé meredek.
- Mit keresel itt? - kérdezem megtörve a csendet.
- Információt keresek, mint ahogy azt megszokhattad tőlem. - válaszolja bohókás hangnemmel.
- De miért pont itt? Miért pont a Grand Line-on?
- Itt vannak a legjobb sztorik.
Egy kis ideig csak csendben ülünk egymás mellett.
- De azért örülök hogy jól vagy. - szólal meg, és leveszi fejéről a csuklyát. Kibukik kék haja, és megmutatkozik tetoválása.
- Szintúgy. - mondom és megeresztek egy mosolyt.
Ő visszamosolyog, majd hirtelen rám veti magát.
- Te meg mi az ördögöt.... Kurina!
- Csak nem megnőttek a melleid? Tudtam én hogy csak későn érő vagy. - nevet. Gyorsain le is lökdösöm magamról.
- Te meg még idiótább lettél!
- Ugyan már Anate~. Nem láttuk egymást három éve, persze hogy így viselkedek.
Kurina semmit nem változott. Még mindig olyan életre való, mint három éve volt. Mikor a nyanyához érkeztem, Joneth után ő volt a második aki szóba állt velem. A legjobb barátnők voltunk, egészen addig, míg be nem ért abba a korba, amikor is az ember felnőttnek mondható. Ekkor ő is elindult a tengerre, minden terv nélkül. Viszont a kapcsolatunk így sem szakadt meg. Egészen egy évig levelezgettünk. Leírta a kalandjait, amitől még jobban a tengerre vágytunk Jonethal. De két éve megszakadt a levelezés. Az utolsó levelében leírta hogy információ szerző-adó lett. Végül is, egy ilyen kisugárzással rendelkező emberhez jól áll ez a meló.
- Hallom vérbeli kapitány lettél. Sőt még Ataruval is megküzdöttél. De mi lett a hajaddal? Ki merte? Megölöm! Anate szép haja...
- Honnan tudod az Atarus dolgot?
- Aki figyeli a híreket, az azonnal megtudhatta. Ezen a tengeren mindenről lehet tudni.
Sóhajtva ülök vissza a padra. Remek. Akkor Luffy is tud már róla hogy milyen szerencsétlen vagyok.
- Várjunk, te akkor tudhatod.
- Mit? - kérdően néz rám, miközben haját birizgálja.
- Abban a kocsmában - mutatok oda, ahol nem rég hallgatóztam - valami beszélgetés volt, ami érdekesnek tűnt, de semmit nem tudtam meg.
- Nem, nem tudok róla. De ha adsz nekem valamit, megtudhatom neked. - ravasz mosollyal mered rám.
- Mennyit kérsz?
- Nem pénzt kérek~ .... pföh.... - arcon csapom.
- Nem érek rá ilyenekre!
megtapogatja arcát, majd beletörődő mosollyal föláll, és felhajtja csuklyáját.
- Majd utólag küldöm a számlát. - kacsint, és eltűnik az egyik sikátorban.
Jó volt vele találkozni, bár eléggé furcsa a viselkedése. Mosolyogva sétálok vissza a kellemes illatú épületbe, de amint beérek, nem látom a társaimat. A pulthoz megyek, és kérdőre vonom a poharakat törölgető pultost.
- Már elmentek. Jött pár kalóz, akikkel kimentek.
- Merre?
- A kikötő fele...
Sietve fölállok, és kirohanok az ajtón. Remélem nem csinálnak semmi baromságot.