13.fejezet - A gazdátlan kutya, és a polgármester

A durranás közben Zoro siet, és felkapja a hátára, ketreccel együtt Luffyt.

- Hé Zoro. Megsérültél, mégis mit csinálsz? - Kérdezem tőle.

- Fogd be.

- De legalább had segítsek.

- Majd én megoldom. – és erőlködik. A lány is oda jön.

- Mit művel ez a fickó? – kérdezi.

- Luffy, ki ez? – kérdezi Zoro.

- Ő a navigátorunk. – mondja Luffy. Zoronak megremeg a lába.

- Zoro, de most komolyan had segítsek, látom hogy alig bírod. Ne próbálj itt nekem hősködni. – Szólok rá, már hangosabban.

- Ne zavarj. – mondja, miközben még mindig erőlködik. Én csak megrántom a vállam. Zoro egy nagy lendülettel a vállára veszi a kis ketrecet a kapitányunkkal együtt, és lassan elkezd lépkedni.

- Miért teszed kockára az életed? Nem is vagy kalóz. – mondja halkan az orra alá, a lány, és elindul a másik irányba.

Ch, ő sem kalóz párti. Én követem Zorot, és figyelem, ahogy kín keservesen cipeli a ketrecet. Luffy meg szó nélkül tűri.

Egy kisebb sétálás után, Zoro leveszi a válláról a ketrecet, és már csak a földön húzza.

- Én megmondtam, hogy nem bírod. – mondom halkan, de ő mintha észre se venné.

Végre leáll, és nagy levegőt vesz. Majd összeesik. De közben előre néz. Én is arra nézek, és ott egy kutya.

- Egy kutya? – kérdezi Luffy mosolyogva.

- Miért, minek tűnik? – modnom, és én is jobban megnézem a kutyát. Elég ronda szegény. De vajon hogy került ide?

Luffy közelebb ugrál a ketrecével. Majd elkezd grimaszolni, mint egy gumiember. Én csak a fejemet fogom. Hogy lehet ilyen egy ember.

A kutya viszont semmit nem reagál rá.

- Hé Zoro, mért nem mozdul? – kérdezi Luffy.

- Honnan tudjam. – mondja Zoro, és leül az egyik ház szegély mellé. – Nem kötelező mozognia.

- Halott? – és megbökdösi a fejét. A kutya meg egyből rá harap az ujjára.  Vagyis oda kéne, de az arcát veszi célba. És telibe is talál. Zoroval csak nagy szemekkel nézünk.

- Hülye kutya. – mondja Luffy, miután az végre leszállt róla.

- Nem hiszem hogy hülye, szerintem csak nem szereti a gumit. – mondom kuncogva.

- Te aztán nagy kutya párti vagy. – mondja Zoro, miközben kidől.

- Az.

Egy lány sétál oda hozzánk. Ez az a lány, aki ott volt Luffyval.

- Csáó navigátor. – köszön neki Luffy.

- Kérlek, fogadd el. Köszönöm, hogy megmentettél. – mondja, és Luffy elé dob egy kulcsot.

- Oh, a kulcs. – mondja Luffy boldogan.

- Ne értsd félre. Csak nem akarok tartozni neked.

- Hála az égnek. – mondja, és nyúlna a kulcs után, de a kutya, ami nem rég, szépen elbánt vele, gyorsabb volt. És volt kulcs, nincs kulcs. A kutya szépen lenyelte.

Mind egy kicsit furcsán nézünk, Luffy viszont dühösen.   

- Te szemét, szemét, szemét, szemét. Ne edd meg, nem kaja.– mondja Luffy, miközben fojtogatja a kutyát.

- Hééé! – szól ránk valaki. – Hagyjátok már békén szegény Shu-shu-t. – mondja egy öreg, ősz, szemüveges bá.

- Ki maga? – kérdezem.

- A polgármester. Ti kik vagytok? – kérdezi, de közben meglátja Zoro sebét. – Hé, Csúnyán megsérültél. Biztosan Buggy támadott meg. Orvoshoz kel menned. Erre. – mondja, és beviszi Zorot egy házba.

- Hogy van Zoro? – kérdezi Luffy aggódva.

- Mondtam neki, hogy elviszem egy orvoshoz, de azt mondta, hogy csak aludnia kell egy kicsit.

- Ezt a kutyát Shu-shunak hívják? – kérdezi a lány, miközben simogatja a kutyát. Én csak a földön ülök Luffy mellett.

- Miért ült itt? – kérdezem.

- Őrzi a boltot.

- Miért őrzi? Ez csak egy kisállat bolt.

- Igen az. A tulaj jó barátom volt. Én etetem helyette Shu-shut.

- Mért? Meghalt?

- Igen.

- És akkor arra vár, hogy a gazdája haza jöjjön? – kérdezi a lány.

- Igen. Vagyis mindenki ezt hiszi.

- Miért csak hiszi? – kérdezem.

- Shu-shu okos. Tudja hogy a gazdija meghalt. De ez a bolt az egyetlen, ami a gazdája után maradt neki.

Hírtelen valami megszólal.

-  Mi ez a hang? – kérdezi a lány.

- Ez biztosan Mohji, az oroszlán idomár. – mondja a polgármester.

- Mi csináló? – kérdezi a lány, de a polgármester elfut, a lány meg utána megy.

Luffy a kutyát nézi.

- Én addig bemegyek Zorohoz. – mondom, és hátat fordítok Luffynak.

Miután bemegyek, leülök az egyik sarokba, és előveszem a könyvem. Csak nézem, de nem írok bele semmit. Nincs ihletem. Eddig mindig volt, amikor a faluban voltam, de most valamiért nincs.

Oda sem figyelek, és Zorohoz hasonlóan, aludni kezdek.

-------------------------------------------------------------------------

Kutya vonyításra ébredek. Kinézek, és ég egy ház, a kutya, meg ami megette Luffy ketrecének a kulcsát, ott vonyít előtte. Kimegyek, meglátom Luffyt, és oda rohanok hozzá.

- Itt meg mi történt? – kérdezem.

- Egy nagy oroszlán lerombolta a kutya gazdájának a boltját. – mondja, és a kalapját megfogja. Hátat fordul nekem.

- Most meg hova mész?

- El kell intéznem egy idegesítő macskát. – mondja és elmegy. Én ott maradok a kutyával.

- Szegény. – mondom halkan.

Nem sokkal később kisebb nagyobb puffanásokat hallok. Szóval Luffy harcol.

Majd a lány megjelenik, és dörmög valamit az orra alá.

Luffy is csatlakozik.

- Ez a kalóz még él? – kérdezi a lány gúnyosan. – Azt hittem, hogy fel fog falni az oroszlán. Mivel kalóz vagy, most megöllek. – mondja egyre hangosabban. – mielőtt másokat ölsz meg. Téged öllek meg elsőnek.

Mondja a lány fennhangon, és elkezd futni Luffy felé. Én fölállok, és keszülök, hogy le kell ütnöm, de a polgármester lefogja őt.

-  Ne lányom.

- Azt hiszed, hogy legyőzhetsz? – kérdezi Luffy.

- Mutasd, mit tudsz. –mondja a lány.

- Elég. Mi van veled?

Luffy közben a kutyához sétál, és oda ad neki egy kis adag kutya kaját. Leüll mellé.

- Csak ezt a dobozt tudtam vissza hozni. – mondja neki.

A lány meglepődve néz, én meg csak mosolygok. A kutya a szájába veszi a dobozt, és elsétál.

A lány oda sétál Luffyhoz.

- Sajnálom…, hogy leüvöltöttelek.

- Felejtsd el, jó okod volt rá.

- Szerintem semmi oka nem volt. – mormogom az orrom alá.

Közben a polgármester felkapja a vizet, hogy semmit nem tud tenni, majd elmeséli hogy vagy 40 éve, ők építették ezt a várost. Nem nagyon érdekel ,ezért nem is figyelek rá.

Hírtelen egy nagy robbanás, lerombolja mellettünk a város egy részét.

- Áh, odabenn alszik Zoro. – mondja Luffy ijedten.

- A francba, és tényleg. – mondom.

- Meghalt? –kérdezi a polgármester.

- Nem hinném .

- Hé Zoro életben vagy? – kérdezi Luffy, már mejdnem ordítva.

- Miért vagy ilyen hangos. – kérdezi Zoro, előmászva a romok alól.

- Hála az égnek hogy jól vagy. – mondom megkönnyebbülten.

- Aludnom kell még. – mondja, és a fejét fogja.

- Nem aludtál még eleget?

Luffyék is örülnek annak hogy Zoro épségben van.

A polgármester felkapja megint a vizet. Most már viszont csak a lány tartja vissza.

- Mit tehetnél, azonnal megölnének. – mondja kifogásként.

- Tudom hogy bele halhatok.

A lány elengedi, a polgármester meg elindul a Buggy kalózok irányába.

Zoro feláll, és Luffy mellé sétál.

- Na akkor menjünk, nehogy a végén kinyírassa magát. – mondom.

- Komolyan mentek? –kérdezi a lány.

- A célunk a Grand Line, és ahhoz, szükségünk van a térképre. Légy a társunk Nami.

Oh szóval Naminak hívják. Jó, akkor már ezt is tudom.

- Nem akarok kalóz lenni, de a közös cél érdekében, dolgozhatunk együtt.

El is indulunk a Buggy kalózok felé. És épp időben érünk oda. Luffy megfogja a polgármester felé repülő, kést fogó kezet.

- Ahogy ígértem… jöttem szétrúgni a segged. – mondja Luffy.

12.fejezet - A bohóc kalóz Buggy

A három idióta evez, még mindig ijedten, hála Zoronak. Én nézem a tengert, és a felettünk elszálló sirályokat. Zoro pedig figyel valamit. Tőlünk jobbra hírtelen meglátok egy szietet.

- Ott egy sziget, arra vitte szerintem a madár. – mondom, és a sziget fele mutatok.

- Biztos hogy arra vitte. – helyeselt Zoro.

- Öm… biztos hogy oda akartok menni? – kérdezi az egyik evező.

- Miért? – kérdezem.

- Ott van a kapitányunk, nem hiszem hogy szívesen látna titeket. – mondja egy másik, és kuncogni kezdenek.

- Ne a pofád járjon, hanem a kezed. A szigetre megyünk. – mondja Zoro. Ők meg teljesen berezelve a sziget fele fordítják a csónakot.

Kikötöttünk a szigeten, egy stégnél. Mikor hírtelen, valami nagy csóva, elpusztította a város majdnem felét. Mind csak dermedve álltunk.

- E… ez meg mi volt? – kérdezem dadogva.

- Ez Buggy-sama Buggy golyója volt. – mondják.

- Buggy golyó? – kérdezi Zoro.

De nem fecsérelünk több szót. Elindulunk oda, ahonnan a lövést leadták. De nem nagyon sietünk, főleg, hogy Zoro, egy sokszor más fele akart menni. Az a három, meg út közben eltűnt. Sétáltunk egy ideig, de aztán sikerült elérni a tetőt, és épp időben, mert három kalóz, neki akart ugrani egy lánynak. Zoro egyből cselekedett.

- Hé,hé, ennyien akartok szegény lányra támadni. – mondja Zoro, miközben szépen leblokkolta a kalózokat a kardjaival.

- Zoro, Anate! – mondja Luffy örülve. Körbenézek, és az a szerencsétlen, egy ketrecben van, és megkötözve. Fogom a fejem, és azon gondolkodom, hogy, hogy lehet valaki ennyire ügyetlen.

Majd a lányt is megnézem. A földön térdel, és Zorora néz. Narancssárga haja van –szokatlan-.

- Megsérültél? – kérdezi Zoro, a lányra nézve. De a lány nem válaszol, csak dadog. Majd még egyszer megkérdezi.

- Nem, jól vagyok. – mondja a lány.

- Hála az égnek. Jó hogy megtaláltátok ezt a helyet. – mondja Luffy boldogan.

- Hát elég nehezen – suttogom nagyon halkan.

- Siess és szedj ki innen.

- Mégis mi a fenét művelsz? – kérdezi Zoro. – Először elragad egy madár, most meg ketrecben ülsz?

- De nagyon vicces volt.

- Zoro? – szólal meg halkan az egyik. – A kölyök Zoronak hívta…

Rájuk nézek, és hát meglepődve társalogna kegymással. Zoro elindul Luffy felé.

- Szóval te lennél Zoro. Mit keresel itt? Értem jöttél? – szólal meg hírtelen, egy nagy piros orrú bohóc.

- Nem, nem érdekelsz, már rég nem vagyok fejvadász. – mondja teljesen nyugodtan Zoro.

- Engem viszont érdekelsz. Híres leszek ha megöllek. – mondja mosolyogva a bohóc.

- Ne akarj meghalni. – mondja teljesen ridegen zoro.

- Óóó, igen? – a bohóc kardokat lenget a kezében.

- Azt hiszem nem sikerült felfognod.

Ez teljesen bolond. Hát végül is bohóc, megértem.

A kalózok szurkolnak neki, de hogy minek, azt nem értem. Zoro beteszi az egyik kardot a szájába, és támadási pózba áll. A bohóc támad. Én nem avatkozok bele, mert egy csata nem ér, ha kettő az egy ellen van.

De Zoro, egy könnyed lépéssel ketté vágja a bohócot. A kalózok elcsöndesednek. Zoro meg vissza helyezi a kardokat a hüvelyükbe.

- Ez de gáz. – jelenti ki Luffy.

De a kalózok, nem maradnak teljesen csöndben. Elkezdenek hangosan nevetni. Mi négyen, csak értelmetlenül állunk.

- Mi folyik itt? Meghalt a kapitányuk, és nevetnek? – kérdezi a lány.

- Szerintem elgurult a gyógyszer. – mondom.

- Ti ott, mi olyan vicces? – kérdezi Zoro.

És egy pillanat múlva, Zoro oldalán egy kard megy át.

- Zoro!- mondjuk egyszerre Luffyval.  

- Hogy kerül oda az a kéz? – értetlenkedik a lány.

Kéz? Jobban megnézem, és tényleg. A kardot, csak egy kéz fogja. Zoro hátra fordul. A kard ki jön belőle.

- Szeletelő gyümölcs. Ez volt annak a démongyümölcsnek a neve, amit megettem. –mondja a bohóc, és a kéz visszaáll a karjára. Ez nagyon morbid. – Kardal nem ölheted meg a szeletelő embert. – mondja, és elkezd röhögni.

- A teste összeáll? Azt hittem, hogy a démongyümölcs csak legenda. – mondja a lány.

- Szeletelő ember… ez egy szörnyeteg. – mondja, egy gumi ember, aki nem sokkal különbözik tőle.

- Nem találtam el létfontosságú szervet, de azért elég mély a seb, add fel. – mondja, és a kalózok a nevét mondják ki állandóan. Szerintem ez elég uncsi, fogják már be.

- Itt vagyok mögötted aljas féreg! – ordítja el magát Luffy. – Nagyorrú!

Mindenki Luffyra figyel. A kalózok meglepődve, a kapitány pedig dühösen.

- Ki… itt… a … NAGYORRÚ? – kérdezi dühösen, és elszakítja a kezét a karjától, és Luffy felé repül. A kézben persze van kés.

Telibe találja Luffyt. Ijedten kapom a szám elé a kezem, és Zoroék sem leplezik a meglepődést.

- Buggy, úgy segbe rúglak, hogy az égig repülsz . – mondja Luffy. A szájával fogta meg a kardot. Ez nagyon durva. Főleg az, hogy most ketté is törte, a fogával.

- Az égig repülök? Viccelsz? –kérdezi Buggy nevetve. – Ti négyen itt fogtok meghalni. Hogy tudnál ilyen helyzetben megtámadni? Gyere, gyere, gyere.

Ez a piros bohóc, ingerli Luffyt.

- Vége, halottak vagyunk. – mondja a lány, nagyon megijedve.

- Ne legyél ilyen vészjósló. – súgom oda neki halkan.

- Nem fogok meghalni. – mondja Luffy nevetve. – Fuss Zoro.

- Mi?

- A megmentődnek azt mondod hogy meneküljön? – kérdezi értetlenül megint a lány.

- Oh, én értem. – dörmögöm az orrom alatt. És ahogy észre veszem, Zoronak is leesett.

A lányon viszont látszódik, hogy semmit nem ért.

- Előlem nincs menekvés. – támad Zorora a bohóc. Zoro ketté vágja, és mögé kerül. Elekzd futni az ágyú felé. A bohóc viszont egyre idegesebb. Zoro az ágyú lövő része alá megy, és megfordítja. Így most ha lőnénk, az telibe találná a kalózokat. Én és a lány, az ágyú másik oldalára futunk. A bohóc kalózok, teljesen beijedtek.

- Gyújtsd meg a zsinórt. – mondja Zoro.

- Mi? – kérdezi a lány.

- Gyerünk. – mondom, és fel veszem a földön lévő gyufát.

- Állj, állj, állj. Bugyg golyó van benne. – mondja ijedten a bohóc. Én nem figyelek rá, és meggyújtom a zsinórt. A fülemhez rakom a kezem, és várom a lövést.

3, 2, 1 és Bumm.