15.fejezet - A kalandnak vége, avagy az új csapattag

Buggy beszámolót tart, fiatal kori életéről, midőn Shanksal egy hajón utaztak. Nem várom meg hogy befejezze a mondandóját. Elmegyek megkeresni azt a lányt, akit Luffy akar nekünk navigátornak. Nem is kell sokat keresnem, mert épp ebben a pillanatban távozik az egyik pincéből, és erőlködve próbál fölhúzni, egy nagy zsák kincset. Repülő helyzetemből visszaváltok állóba, és felé sétálok, persze ő észre is vesz.

- Mit keresel itt? A kapitányodnak lehet szüksége van rád. – kezd bele.

- Ugyan, majd megoldja, nem olyan gyenge. – legyintek. – Lenne egy kérdésem tőled.

- Mi lenne az? – néz rám kérdően.

- Miért akartál Luffyra rontani, amikor láttad hogy a bolt ég. Mi ösztönzött téged erre?

- Félreértés. Vagy legalábbis félreismertem. Azt hittem, hogy minden kalóz ugyan olyan… de mintha ő más lenne mint a többi.

- Persze hogy az. Hisz tudhatnád, hogy nem minden kalóz gonosz, csak úgy mint azt, hogy nem minden átlagosnak nevezett falusi lakos, a legtisztább lélekben.

- Igazad van. De ha nem bánod, én elmennék innen, még a végén felébred, aki őrizte a kincset.

- Rendben, de ugye nem baj ha veled tartok?

- Nem.

Lassan sétálunk, és egy szó sem hagyja el a szánkat. Csak a kincsek zörgése a zsákban, az ad egy kis zajt.

- Miért csatlakoztál a sráchoz? És miért lettél kalóz? – töri meg Nami a csendet.

- Azért lettem kalóz, mert az anyukámat a kalózok ellenségei ölték meg, így gondoltam, hogy én is az leszek.

- Kik ölték meg?

- Tengerészek.

 Nami arcán a teljes döbbenet.

- T… tengerészek? De hisz az ő feladatuk az emberek védelmezése. – fakad ki, egy kicsit emelt hangnemmel.

- Tudod, a tengerészeknél is így van. Van rossz, van jó, de egyik sem menő. A kalózok viszont nagyon menők. – vigyorgok, Luffyéhoz hasonló nagy vigyorral.

- Na és miért is csatlakoztál hozzá? Mármint Luffyhoz.

- Mert megmentette az életem.

Meg se szólal, csak bámul maga elé. Hírtelen az utca végén megáll, és végig néz.

- Miért álltunk meg?

- Itt harcol a kapitányod, és Buggy. Valahogy úgy kéne a másik oldalra jutni, hogy ne vegyen észre, különben megöl a kincsei miatt.

- Megvédjelek? – kérdezem, de nem figyel rám, már az út közepén tart, de nincs sok szerencséje, mert Buggy észre is veszi, és neki ront.

Már épp indulnék a segítségére, de valamiért hírtelen megáll. Luffyra nézek, aki épp Buggy golyóit törte darabokra egyetlen rúgással. Buggy felső testrésze a földre, esik, és ő maga halk szenvedésbe kezd, én meg nevetésben török ki.

- Hé! – szól Luffy Namira. – dobd el azt a zsákot és fuss.

- Mi? NEM! Biztos hogy nem hagyom itt.

- Nyugalom. Akkor ne dobd el, majd elkap, és feldarabol téged, csak úgy mint magát. – mondom a nevetésből előcsordult könnyeimet törölgetve.

- MÁR TE IS KEZDED? – ordít rám Nami.

- Bocsi, bocsi, de nem hagyhattam ki.

- FIGYELJETEK MÁR RÁM! – ordít Buggy, és Namira támad. Nami elkezd futni, de a nagyorrú szorosan a nyomában van. Én Luffy mellé futok, és várom hogy mi fog történni.

Mivel Buggy szétdarabolta magát, a testének darabjai szinte mindenhol ott vannak. Luffy megfogja a mellette lévő lábat, kiveszi a cipőből, és minden rossznak kiteszi. Ezalatt azt értem, hogy csikizi, a földnek veri, és húzza rajta a bőrt. Buggy dühösen fordul vissza, és rival rá Luffyra.  

Eközben Nami lendül támadásba. De balul sül el, és Buggy elkapja a zsákot, amit Nami semmiképp sem ereszt el.

- Miért nem engedi el? – zsörtölődök az orrom alatt.

Luffy indul segíteni neki, és behúz neki egy hatalmasat. Egy nagy Bazookát repít a képébe, és úgy repül el Buggy pár testrésze, hogy talán még én sem érném utol. Na jó, ez nem igaz, hiszen a szélnél nem sok minden gyorsabb.

- Ez az Luffy. – nagy örömmel repülök felé, majd mellé érve vissza szállok a földre. De a szememet nem szúrja ki, hogy Nami milyen fejjel néz rám.

- Te meg… ki a fene vagy? – kérdezi nagyon halkan.

- Én is gyümölcs használó vagyok, csak úgy mint Luffy. A levegő gyümölcsöt ettem meg. – vigyorgok fültől-fülig érő szájjal.

- Ti mind olyan furcsák vagytok.

- Nem is.

Közben Luffyra nézek, aki szomorkodva veszi föl a földről, a lyukas kalapját. Ezt Nami is észre veszi, és nem hagyja ki szó nélkül.

- Fontos volt a számodra?

- Minden rendben , még hordható. – mondja, és hangjában halható a zaklatottság.

- Ne aggódj, később segítek megvarrni. – mondom mosolyogva.

- He? – néz rám Luffy kérdően.

- Semmi.

- Luffy, segítesz elvinni ezeket? Kétfelé válogattam őket, de még így is nehezek. – mondja Nami.

- Még mindig nem adod fel?

- Most miért? Buggy szerette a pénzt, és sok volt neki. Ez pedig legalább tízmillió beli. – mondja hatalmas örömmel. Majd Luffyra néz, és oda nyújt neki egy térképet.

- A Grand Line térképe.

- Biztos vagy benne?

- Igen.

- Áhh! Köszi Nami. Ez az.

Öröm látni azt amikor Luffy boldog. Mert ha ő az, én is az vagyok. De miért érzem ezt? Hiszen ő csak egy ember, aki megmentett, és a kapitányom lett. Ennyi. Nem értem.

- Nem akarsz a legénységem tagja lenni? – hallom meg a kérdést, amit Luffy tesz fel Naminak.

- Már mondtam, hogy nem akarok kalóz banda tagja lenni, nem?

- Ugyan már, olyan mókás. – mondom.

- Jó legyen. Ha veletek tartok, jó sok pénzt gyűjthetek. De ez csak együttműködés, ettől én még nem leszek kalóz.

- Rendben. – mondja Luffy, a szokásos nagy vigyorral.

Oh Zoro. Elindulok felé, aki még mindig húzza a lóbőrt.

- Zoro, kelj fel. Vége van. – mondom lágyan csengő hangal. Ő föl is kel.

- Mi van már?

- Megvan a Grand Line térképe, és a navigátor is.

Zoro zsúrós szemmel néz Namira.

- Túl sok vért veszítettem, állni sem tudok.

- Még szép, ha tudnátok járni, végképp nem hinném el hogy emberek vagytok.

- Ne sértegess minket. – mondjuk Luffyival kórusban.

- Pont ti vagytok emberek a legkevésbé.

A beszélgetésbe egy szép tömeg ember lép be, akiknek fogalmuk sincs róla hogy mi történt a városban. Észrevéve a polgármesterüket, haragban törnek ki, és elkezdenek felénk rohanni fenyegetően. Futni kezdünk a kikötő fele, amit persze Luffy szokásosan mókásnak tart. Az egyik sikátoron áthaladva, a megmentett kutya védőfalat áll nekünk, nem engedve tovább, az ijesztő embereket.

A kikötőbe érve megcsodáljuk azt a hajót, amit új tulajdonnak tudhatunk, hála Naminak.

Közben találkozunk azzal a három emberrel, akiket félúton fölvettünk a tengerben.

- Még mindig itt vagytok? – kérdezem gúnyosan, de rám se hederítenek.

- Ó, szóval itt vagy, te tolvaj! – szól az egyik Namira nézve. Nami jedten lép egyet hátra. Bennem viszont ez felnyomja a pumpát, és…

- Figyelnétek rám?! – ordítok rájuk, és egy szép mozdulattal, légáramlatot hozok létre, ami egészen neki préseli őket, a legközelebbi falnak.

- Ez… - kezd el dadogni Nami és Zoro. Luffy csak nevet rajta.

- Mi az? Inkább szálljunk be. – ajánlom, és persze ezt mindenki megfogadja.

Elindulunk. Nem jutunk messze a kikötőtől, de hallom ahogy a polgármester köszönetet mond,  amire Luffy válaszol is.

- Luffy, nem tudod, hol a másik zsák kincsem? – kérdezi Nami.

- De. Ott hagytam a falusiaknak kárpótlásként. – Vigyorog.

- MI?! – Nami teljesen haragra gerjedt, és megfogva Luffy fejét, próbálja a vízbe nyomni.

- Hé, mit csinálsz? Ne Ted, nem tudok úszni. – mondja Luffy.

- A te hibád, miért hagytad ott, tudod mennyi beli az?!

Zoro és én csak röhögünk ezen. 

14.fejezet-Zoro vs. Cabaji avagy újabb titok van láthatáron

Luffy erősen tartja a levált kézfejet, amit a bohóc, erősködve próbál, magához vissza hívni. Luffy el is engedi

- Mugiwara. – mondja eléggé dühösen Buggy. - Te átkozott, hogy merészelsz vissza jönni?

- Figyu, csak a térképet, és a kincset akarom, semmi mást. – kezd el közben a lány is magyarázni.

- Nem baj. – mondja Zoro.

- Felőlem. Engem nem zavar. – válaszolom neki.

- Mit kerestek itt?! Nem a ti dolgotok. – szólal meg a polgármester. Megfogja a botját, amivel eredetileg a harcba készült, és indulna, ha Luffy nem ütné ki.

A lány illetődve néz, csak úgy mint a bohóc csapat.

- Ezt meg miért tetted? – kérdezi a lány.

- Nem vetted észre? – kérdezem.

- Mit? –  néz rám értetlenül.

- Az elszántságot Luffy szemében, hogy segít a polgármesternek, de ha közben Luffy útjába áll, úgy nem sikerülne neki. – mondom a bölcseletem. Ő csak néz, mint borjú az új kapura.

- Jó ötlet volt. – mondja Zoro. – jobb ha eszméletlen.

- Ne legyetek hülyék. – mondja azt hiszem… Nami, teljes felindulásból, és dühösen.

- Nyugi, nincs semmi baja, csak alszik egyet. – mondom vigyorogva.

- Ez egyáltalán nem vicces. – ordít rám is. Erre én csak elfordítom a fejem.

Közben Luffy szembe néz a bohóccal, és nagy levegőt vesz.

- Akkor kezdjük! KRUMPLI ORRÚ! – ordítása arra késztet, hogy teljes erőböl a fülemhez szorítsam a kezem.

- Ezt nem kelett volna. – mondja Nami kétségbe esetten.

- Te alávaló féreg. Hogy merted ezt mondani nekem? – kérdezi a nagyorrú.

- Fáj az igazság? Mindenki megmondja, hogy egy hatalmas piros krumpli van az orrodon. – mondom neki gúnyosan.

- Adjatok nekik a Buggy Golyóval! – parancsol rá az embereire.

 - Nem tudjátok mikor kell abbahagyni? – kérdezi Nami, és eltűnik a színről.

- Anate, Luffy, vigyázzatok. – mondja Zoro, szintén ilójedten.

- Ez a kis golyó, nem állíthat meg engem. – mondja Luffy, teljesen nyugodtan. Én csak rá hagyom a dolgokat, hiszen erős, gondolom tudja mit akar.

Kilövik a Buggy golyót.

- Gomu Gomu no… fuusen.- mondja, és akkorára puffad, mint egy hatalmas ballon. A golyó telibe találja, de nem robban, hanem vissza pattan azokra, akik küldték.

Mindenki meglepődve, és ijedten néz.

- Ezt miért nem említette korábban? – kérdezi  Zoro, a fejét fogva. – Anate, te tudtál erről?

- Nem, de gondoltam, hogy megoldja valahogy. – mondom mosolyogva, ő pedig furcsán néz rám.

A golyó közben elérte az ellenséget, de nem robbant olyan hatalmasat.

- Király. Az ellenség kivégezve.

- Ki a fene vagy te? – kérdi a lány.

- Micsoda mutatvány. – mondja Zoro.

- Mióta legyőzted az oroszlánt, fura érzésem van veled kapcsolatban. – mondja emelt hangnemmel Nami, Luffynak címezve. Furcsán nézek rá, ezen mondata után. – Te nem vagy normális ember. Magyarázatot követelek.

- Hát, a testem teljesen gumiból van.

- Szörnyeteg vagy, vagy mi?

- Nem, nem az. – szólok közbe.

- De az!

Közben a bohóc előkecmereg a romok alól, és mint kiderült, két társával védte meg magát.

- A társait élő pajzsnak használta. – mondja Nami, a már rég felfedezett valóságot.

Közben az oroszlán idomátor is feleszmél, és mikor meglátja Luffyt, ijedten kezd el kapálózni.

- A szalmakalapos kölyök. Buggy kapitány, vigyázzon ezzel a sráccal. Neki is van démongyümölcs ereje. – figyelmezteti a kapitányát.

- Mi?

- Gumiember? – kérdezi Nami.

- Aham. – mondja Luffy, és az arcát meghúzza , mutatva nyúlósságát. Még engem is meglep, mert nekem nem mutatta meg ezt, de örülök is neki.

Közben az ellenfélen belül is összetűzések alakultak ki, aminek az egyik eredményét, én hárítottam az egyik szelemmel, de persze hogy ezt senki nem veszi észre Luffy-n és Zoron kívül. Majd előugrik egy furcsa férfi, aki egy keréken, kardal a kezében közelít felénk.

- Én vagyok az elsőtiszt, Cabaji az akrobata. És a kapitány nevében, most végzek veletek.

Luffy fele kezd támadásba. De Zoro hárítja.

- Ez egy kardpárbaj, úgyhogy innen átveszem.

- Megtiszteltetés Roronoa Zoro, hogy egy hozzád hasonló emberrel harcolhatok. – mondja a bohócok akrobatája. Közben észre veszi Zoro sebét. Ebből semmi jó nem sül ki.

- Zoro, pihenj egy kicsit, majd én elintézem. – mondja Luffy.

- Vagy én . – ajánlom fel én is a szolgálataimat.

- Maradjatok ki ebből. – mondja halál komolyan, zöld hajú társunk.

Az akrobata kihasználja a lehetőséget. Hírtelen tüzet lövel ki a szájából, és egy rúgással telibe találja Zoro sebhelyét, aki erre meg a földön végzi.

- Mi? Pedig mintha nem is rúgtam volna olyan erőset.

- Te átkozott, persze hogy fáj neki, ha a sebre célzol. – mondom emelt hangnemmel.

Az egykerekes újabb támadásba lendül. A kardjával támad, amit Zoro kivéd, de megint bevisz egy rúgást a sebre.

- Megint belerúgott. – mondja Nami a tényeket.

- Férfi vagy, ne játszd a kislányt, de legalább most már tudod, hogy milyen félelmetes is vagyok. – mondja az egykerekes.

- Majd én megmutatom neki. – mondom, és elindulnék, de Luffy megállít. – Mi az?

- Azt mondta, hogy elintézi. Bízz benne. – mondja teljesen komoly hangnemmel.

- De azért csoda hogy még életben van. – szól hozzá a narancs hajú lány is.

- Roronoa Zoro. Most meghalsz! – az általa utolsónak vélt támadásába kezd.

- Rohadj meg. – mondja Zoro, és föláll. – A sebemet célzod? Akkor ez tetszeni fog.

Az egykerekes a kardal telibe találja a sebet.

- He? – nézek nagy szemekkel. Nami szintén ijedten néz, csak úgy mint Luffy.

- Miért nem kerülted el? – kérdezi Nami.

- Elég volt az övön aluli ütésekből. – mondja, Nami kérdésére nem is reagálva. – most mutatok neked valódi kardforgatást.

- Király. – mondja fellelkesülve Luffy.

- Nocsak. Alábecsültelek, Roronoa Zoro. – a kerekes csávó teljesen ledöbbenve fordul szembe, zöld hajú társunkkal.

- Én akarok lenni a legjobb kardforgató. Senki nem győzhet le. – Zoro szavaiból árad a rendíthetetlenség, és az önbizalom. – Ha egy kis seb miatt veszítek ellened, akár fel is adhatnám az álmom. – közben szájába veszi az egyik kardját.

- Átkozott!

- Gyerünk Zoro!

- Hajrá! – együtt szurkolunk Luffyval, és remélem lesz is hatása.

- Én lelépek. Nem érdekel. Csináljatok amit akartok. – Nami flegmás beszéde mindig idegesít, főleg ha nekünk mondja. – Inkább megyek a következő zsákmány után. Majd legközelebb legyünk társak. Viszlát, sok sikert a harchoz. – mondja és le is lép az egyik sikátorban.

- Köszönöm. – válaszol Luffy.

- Nekem nem tetszik ez a lány. – mondom elégedetlenül.

- Hihi. – Luffy erre csak nevetni tud.

- Nem vicces. – fordítom félre a fejem.

Közben visszatérünk az egykerekes, és Zoro harcára. Zoro egyfolytában veri vissza, a felé érkező támadásokat.

De Luffyank is közbe kell avatkoznia, mert a bohóc kapitány próbál segíteni az első tisztjének, ez pedig nem tisztességes.

- Mikor Zoro harcol, tedd takarékra magad.

Ezen a beszóláson elkezdek kuncogni.

- Elég, elfáradtam. – mondja Zoro, nagyokat lélegezve. – Belefáradtam a trükjeidbe.

- Most biztos kinyírlak! – és a tag már megint támad.

- ONI…GIRI! – és Zoro szépen agyon vagdosta az egykerekest, aki a földön köt ki.

- Nem veszíthetek… mocskos tolvajok ellen….- és elveszíti az eszméletét.

- Nem vagyunk tolvajok. – szólok közbe. – Kalózok vagyunk.

Zoro összeesik. Oda futok hozzá, aggodalmasan.

- Luffy. El fogok ájulni.

- Milyen őszinte. – nevetek.

- Jó, a többit bízd rám.

- Mi kalózok vagytok? – kérdezi a bohóc kapitány.

- Ja, és a Grand Line-ra tartunk. – válaszolja Luffy.

- Ha. Az nem olyan hely, ahova az ilyen idióták csak úgy eljuthatnak. Miért is akarsz a Grand Line-hoz menni? Csak nem azért hogy megnézd? – elkezd nevetni, mint egy bolond.

Én megint felkapom ezen a vizet. Már állnék föl, de meggondolom magam. Luffy biztos megoldja, nem kell nekem nagyon foglalkozni vele.

- Én akarok lenni a Kalózkirály. – mondja Luffy rezzenéstelenül. A kapitány ledöbben.

- Csak is én lehetek kalóz király!- mondja a bohóc dühösen. – és a kalapod nagyon emlékeztet, a világ legidegesítőbb, vörös hajú emberére.

- Vörös haj? – kérdezi Luffy. Erre a szóra jobban kezdtem figyelni. Egy embert ismerek vörös hajjal, de a nevét nem ismerem. – Vörös hajat mondtál? Te ismered Shanks- ot? – szóval Shanks-nak hívják. Nem hiszem, hogy sok vörös hajú ember lenne a tengeren.

- És? Mi van ha ismerem?

- Na? És hol van most?

- Lehet hogy tudom, de lehet hogy nem.

Luffy értetlenül néz.

- Mi van? Elmetek otthonról?

- Lehetséges. – mondom a fejemet bólogatva.

- Hé! Vigyázzatok a szátokra! – ordít ránk a bohóc. – Nem vagyok jó fiú, így nem fogom elmondani neked.

- Hát akkor majd kiverem belőled az infót. – mondja Luffy.

- Segítek. – mondom és fölállok.

- Megoldom egyedül is. – mondja Luffy rám mosolyogva.

- Oké. – válaszolom, de nem ülök vissza, hanem elkezdek lebegni.

A bohóc sokkoltan figyeli, hogy a levegőben repülök, fekvő pózban. De nem lepődjön meg. Így sokkal kényelmesebb, mintha állnék, vagy ülnék a kemény földön.

- Még is… mi a fene vagy te? – kérdezi.

- Megettem a levegő gyümölcsöt, ezért tudom ezt csinálni. – mondom mosolyogva.

A bohóc kieszmél döbbenetéből, és megint Luffy-ra koncentrál.

- A gumi nem löki vissza a kést igaz? – kérdezi, miközben a cipőjének az orra hegyéből, egy rejtett kés villan elő.

- Ja. – válaszolja Luffy.

- Hogy lehetsz ilyen őszinte?! – kérdezem emelt hangnemmel.

A Bohóc támad. Elég érdekes egy gumiember, és egy szeletelő ember közti párharc.

Luffy a saját hibájából letarol egy fát, ezzel ,egy kis időre beszüntetve a keményebb harcot.

A bohóc viszont újra támad, amivel megvágja Luffy arcát, és belevág a kalapjába is.

Luffy viselkedése megváltozik.

 -TE FÉREG! – ordít rá a bohócra.

- Na mi az? Csak nem a z a baj, hogy megvágtam az arcod? – neveti el magát.

- Hogy merted tönkre tenni a kalapom?! Ez a legnagyobb kincsem! – Luffy teljesen kiakadt. Csinálnom kéne valamit, de nem tudom, hogy mit csinál ilyen esetekben.

- Az a kalap nagyon fontos neked?

- Ja

- Akkor hát… jobban kéne vigyáznod rá! – mondja, és kardokkal keresztül szúrva, kirántja a szalmakalapot Luffy kezéből. Ő próbál utána nyúlni, de nem éri utol, és orra esik.

- Miféle kincs lehet, egy ilyen gusztustalan kalap. – mondja, miután az egyik leválasztott kezét, vissza illeszti. Elneveti magát. – A kincs az arany, vagy valami hasonló.

- Az a kalap a zálog, a shanks és köztem létrejött ígéretről. – mondja Luffy dühösen. Szóval ő meg a vörös hajú, ígértete tettek egymásnak valamiről? Egyre kíváncsibb vagyok Luffy múltjára.

- Ez Shanks kalapja? – ere ledobja a földre. Közben egyre közelebb lebegek hozzájuk, hogy majd a megfelelő pillanatban lecsaphassak. – Ezért volt ilyen ismerős. Mindig magán hordta ezt, amíg együtt utaztunk.

- Egy hajón utaztatok Shanks-al?

- Na neee. Mik ki nem derülnek. – mondom számat tátva.

- Igen. Amikor még kezdő kalóz voltam. Haverok voltunk. Az a féreg vörös hajú! – és rálép a kalapra. Luffy arcán megint megjelent a düh, és neki ront a bohócnak.

- Shanks, nagyszerű ember. Ne merd őt magadhoz hasonlítani! – és hasba rúgja Buggy-t

- Barátok voltatok? – nézek értetlenül. De akkor miért beszél így róla?

- Ne merd azt állítani, hogy Shanks barátja voltál. – mondja Luffy. – Mond el, mi történt Shanks és közted!

- Tényleg tudni akarod? Ő az egyetlen, akinek sosem bocsátok meg.