11.fejezet - Elrabolják a kapitány?

Már egy jó ideje a tengeren vagyunk, de még csak azt sem tudjuk, hogy merre lehetünk. Bár engem most kivételesen nem nagyon izgat. Mert hát, mióta eljöttem a falumból, azóta alig ha írtam vagy 2 szót. Most inkább ezzel vagyok elfoglalva. Közben Zoro alszik, Luffy meg halálra unja magát.

- Éhes vagyok. – mondja Luffy. Najó, inkább csak éhezik.

- Mikor érünk már partot? – kérdezi Zoro. Hát, jó kérdés.

- Nem tudom. Végül is arra megyünk, amerre a tenger és a szél sodor. – mondom és visszatérek a könyvem írására. Csak egy gond van. Én is éhes vagyok, és nincs ihletem. Be is teszem a kis táskámba.

- Nem furcsa, hogy Kalózkirály akarsz lenni, és nem értesz a navigáláshoz? – értetlenkedik Zoro. Én csak figyelek.

- Nem az. Sodródunk a vízzel. És te… kalózvadászként járod a tengert? – kérdezi Luffy.

- Sosem mondtam magam kalózvadásznak. Egy bizonyos ember miatt vagyok a tengeren. – mondja, és felnéz az égre. – De nem találtam vissza a falumba, és elkezdtem fejpénzekből élni.

- Szóval eltévedtél. – mondom, és kuncogok.

- EGY FRÁSZT. – mondja és a hajóra csap. Ami miatt a hajó megbillen, Luffy kalapja pedig lerepül a fejéről. Ijedten kap utána. És Zoro fogja meg. Vissza adja a sapit Luffynak. Ő a kezébe veszi, és csak nézi.

- Rakd inkább a fejedre, így megint el fogja fújni a szél. – figyelmeztetem.

- Fontos az a sapi? – kérdezi Zoro.

- Igen. – a fejére teszi. – köszönöm Zoro.

- Megéheztem. - jelentem ki.

- Nekem is ez a bajom. – mondja Zoro.

Luffy felnéz. Én is , és meglátok  egy madarat.

- Egy madár. – jelenti ki Zoro. Mintha nem látnám.

- Együk meg… a madarat. – mondja Luffy fellelkesülve.

- A madarat? – kérdezek vissza.

- Hogyan? – kérdezi Zoro is.

- Figyu. – mondja Luffy, és megnyújtja a karját.  – Gomu Gomu no… Rocket. – és egészen a madárig repül, de ahelyett, hogy ő kapta volna el a madarat, a madár kapta el őt. A madár meg szépen elrepül vele.

- Luffy!

Zoro gyorsan megfogja az evezőt, és elkezd gyorsan evezni.

- Idióta, mi a fenét művelsz? – ordít rá Zoro.

Miközben Zoro evez, valaki megszólal. Nem látok egy hajót se. A vízre nézek, és ott van 3 ember, akik segítséget kérnek.

- Hajótöröttek… pont most. – hitetlenkedik Zoro. De mégis segít nekik. Bár fura módon. Nehezen lehet beszállni úgy, hogy nem áll meg a csónak. De sikerült nekik.

- Ügyesek vagytok. – mondja Zoro, még mindig az evezésben.

- Meg akarsz ölni? – kérdezik egyszerre. Majd az egyik kardot ránt. Én csak rá nézek, de nem veszem komolyan.

- Állítsd meg a hajót. Mi Buggy a bohóc emberei vagyunk. – mondja, fenyegetésnek szánva. Zoro csak rájuk néz, és szépen be is fogja őket evezőknek.

- Nem tudtuk hogy te vagy Zoro, a híres kalózvadász. – mondják nevetve. Ezek se százasok.

- Miattatok elveszítettem egy társam. – mondja Zoro. Utasítgat nekik.

- Luffyt ismerve, tud vigyázni magára. – mondom ki halkan.

- Nekem is ez jár a fejemben. – mondja Zoro.