- M… mi? – néz rá Luffyra Zoro. – Te akarsz
lenni a kalózkirály? Tudod te hogy miket beszélsz?
- Kalózkirály az kalózkirály. –
mondja Luffy. Hát végülis, így lehet a legjobban megmagyarázni.
- Először én is meglepődtem, de
aztán rájöttem, hogy komolyan gondolja. – mondom. Luffy erre csak nevet.
- Fogd a bicskád. – Luffy odatart
Zoro elé három kardot. – Nem tudtam hogy melyik a tied, ezért mindet elhoztam.
- Mindhárom. – mondja Zoro. –
három kardot használok.
- Hm, akkor odaadom, és cserébe az
adósom vagy. – mondja Luffy nagy vigyorral.
- Hát jó. Inkább leszek kalóz,
minthogy itt dögöljek meg. – jelenti ki Zoro.
Luffyval elkezdtük leszedni megint
Zororól a kötelet. De túl szoros, és ezért nagyon nehéz.
Míg nem figyelünk, a tengerészek
nekünk rontanak kardokkal. Zoro ordít Luffyra, hogy adja neki oda a kardokat.
Koby már teljesen beijedt.
Szinte észre sem lehet venni, Zoro
már meg is akadályozta a tengerészeket három kardal. Elég fura. A harmadik a
szájában van. Nem is merek belegondolni, hogy meddig tanulta ezt. Tök menő. A
tengerészek teljesen berezeltek.
- Tudom megígértem hogy kalóz
leszek. De had mondjak valamit. El kell érnem a célt, amit kitűztem magamnak.
- Célt? – kérdezi Luffy.
- Igen. Hogy én legyek a legjobb
kardforgató a világon. Ha ebben megakadályozol, megöllek.
- A legjobb kardforgató? –
értetlenkedem.
- Az szép. A kalózkirály társaként
nem is lehetsz annál kevesebb. – mondja Luffy.
Míg mi itt beszélgetünk, a
tengerészeti kapitány, leordítja az embereit.
- Hajolj le Zoro. – mondja Luffy.
És beáll rúgás pózba. – Gomu gomu no… muchi.
Mint az ostor, úgy rúgja el a
tengerészeket Luffy, Zoro mögül.
- Mi vagy te? – kérdezi Zoro.
- Megettem e gumigyümölcsöt. Gumi
ember vagyok.
Közben a parancsnok, parancsolgat.
De ilyen furcsákat. Mint hogy aki panaszkodik, azt lőjék fejbe.
- Ennek elgurult a gyógyszere. –
mondja Zoro, és támadásba lendül. De Luffy gyors futással megkerüli, és ő ront
neki az ellenségnek.
Szép kis harc veszi kezdetét, és
Luffy áll nyerésre. Amikor már a végénél tart a harc, valaki megszólal
mögöttünk.
- Idenézz, szalmakalapos!
Hátrafordulok, és a szőke rondaság
van ott. És egy pisztolyt szegez Koby fejéhez, aki mint mindig, most is be van
rezelve. A szőkeség meg fenyegeti Luffyt, hogy lelövi Kobyt ha Luffy megmozdul.
De mint ahogy ezt észre lehet venni, semmit nem ér az erőlködése. Luffy egy
szépet behúz neki. Közben meg Zoro elintézi Morgant. Morgan és a fia
kifeküdtek.
- Aki ki akar állni helyettünk,
azok jöjjenek ide. – mondja Zoro.
De ahelyett, hogy bárki megtetet
volna ezt, a kalapjukat, és a fegyvereiket földobták, és ujjongani kezdtek.
Én ránézek Zorora, aki épp most
esik össze.
- Zoro, minden rendben? – sietek hozzá.
- Kaját…
El is megyünk ahhoz a kislányhoz,
akinek a szülei éttermet vezetnek. És mindannyian eszünk.
- Ti nagyon jók vagytok. – mondja a
kislány.
- Naná! – mondja Luffy. – és még
jobb leszek, ha kalózkirály leszek. És mostmár két társam is van.
- Na és kik vannak még rajtam és
ezen a lányon kívül? – kérdezi Zoro.
- Már mondtam, hogy a nevem Anate.
Örülnék ha így is hívnál. – mondom neki.
- Bocsánat. – és el kezd nevetni.
- Amúgy Anatén kívül, te vagy a
másik tag. – mondja Luffy.
- Mi? – értetlenkedik Zoro.
- Igen, még csak hárman vagyunk. –
mondom.
- Mi hárman vagyunk a kalózcsapat?
- Mi a gond? Erősek vagyunk. –
mondja Luffy.
- És a hajó? Van kalózhajó?
- Igen, kint. – mondom.
Zoro kinéz az ablakon, ami pont a
kikötőre néz.
- Az? – kérdezi pokerfaceval.
- Tudom, még kicsi, de majd lesz
egy sokkal nagyobb. – mondja Luffy.
Zoro elkezd nevetni. Majd elkezd
szörnyülködni.
- Tényleg a követője akarok lenni?
– kérdezi Zoro halkan. Erre meg én kezdtem el nevetni.
Majd a tányért visszaviszem a
pulthoz. Megkérdezem, hogy nincs e egy könyvesbolt a közelben. A néni
megmutatta, és én el is indulok. Kinézek egy könyvet magamnak, valami olyat,
amiben van természetfeletti dolog, meg egy kis szerelem is, meg akció. Imádom
az ilyeneket. Megveszem a könyvet, és elindulok a kikötő fele. Luffy és Zoro
már ott is vannak.
- Megjöttél? – kérdezi Zoro.
Majd Zoro és Luffy is beszáll, és
elindulunk.
- Ég veled Koby! – köszönünk el
egyszerre Luffyval.
És mikor már nem látjuk a várost,
Luffy elkiáltja magát.
- Grand Line, jövünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése