Luffy erősen tartja a levált
kézfejet, amit a bohóc, erősködve próbál, magához vissza hívni. Luffy el is
engedi
- Mugiwara. – mondja eléggé
dühösen Buggy. - Te átkozott, hogy merészelsz vissza jönni?
- Figyu, csak a térképet, és a
kincset akarom, semmi mást. – kezd el közben a lány is magyarázni.
- Nem baj. – mondja Zoro.
- Felőlem. Engem nem zavar. –
válaszolom neki.
- Mit kerestek itt?! Nem a ti
dolgotok. – szólal meg a polgármester. Megfogja a botját, amivel eredetileg a
harcba készült, és indulna, ha Luffy nem ütné ki.
A lány illetődve néz, csak úgy
mint a bohóc csapat.
- Ezt meg miért tetted? – kérdezi
a lány.
- Nem vetted észre? – kérdezem.
- Mit? – néz rám értetlenül.
- Az elszántságot Luffy szemében,
hogy segít a polgármesternek, de ha közben Luffy útjába áll, úgy nem sikerülne
neki. – mondom a bölcseletem. Ő csak néz, mint borjú az új kapura.
- Jó ötlet volt. – mondja Zoro. –
jobb ha eszméletlen.
- Ne legyetek hülyék. – mondja azt
hiszem… Nami, teljes felindulásból, és dühösen.
- Nyugi, nincs semmi baja, csak
alszik egyet. – mondom vigyorogva.
- Ez egyáltalán nem vicces. –
ordít rám is. Erre én csak elfordítom a fejem.
Közben Luffy szembe néz a
bohóccal, és nagy levegőt vesz.
- Akkor kezdjük! KRUMPLI ORRÚ! –
ordítása arra késztet, hogy teljes erőböl a fülemhez szorítsam a kezem.
- Ezt nem kelett volna. – mondja
Nami kétségbe esetten.
- Te alávaló féreg. Hogy merted
ezt mondani nekem? – kérdezi a nagyorrú.
- Fáj az igazság? Mindenki megmondja,
hogy egy hatalmas piros krumpli van az orrodon. – mondom neki gúnyosan.
- Adjatok nekik a Buggy Golyóval!
– parancsol rá az embereire.
- Nem tudjátok mikor kell abbahagyni? –
kérdezi Nami, és eltűnik a színről.
- Anate, Luffy, vigyázzatok. –
mondja Zoro, szintén ilójedten.
- Ez a kis golyó, nem állíthat meg
engem. – mondja Luffy, teljesen nyugodtan. Én csak rá hagyom a dolgokat, hiszen
erős, gondolom tudja mit akar.
Kilövik a Buggy golyót.
- Gomu Gomu no… fuusen.- mondja,
és akkorára puffad, mint egy hatalmas ballon. A golyó telibe találja, de nem
robban, hanem vissza pattan azokra, akik küldték.
Mindenki meglepődve, és ijedten
néz.
- Ezt miért nem említette
korábban? – kérdezi Zoro, a fejét fogva.
– Anate, te tudtál erről?
- Nem, de gondoltam, hogy megoldja
valahogy. – mondom mosolyogva, ő pedig furcsán néz rám.
A golyó közben elérte az
ellenséget, de nem robbant olyan hatalmasat.
- Király. Az ellenség kivégezve.
- Ki a fene vagy te? – kérdi a
lány.
- Micsoda mutatvány. – mondja
Zoro.
- Mióta legyőzted az oroszlánt,
fura érzésem van veled kapcsolatban. – mondja emelt hangnemmel Nami, Luffynak
címezve. Furcsán nézek rá, ezen mondata után. – Te nem vagy normális ember.
Magyarázatot követelek.
- Hát, a testem teljesen gumiból
van.
- Szörnyeteg vagy, vagy mi?
- Nem, nem az. – szólok közbe.
- De az!
Közben a bohóc előkecmereg a romok
alól, és mint kiderült, két társával védte meg magát.
- A társait élő pajzsnak
használta. – mondja Nami, a már rég felfedezett valóságot.
Közben az oroszlán idomátor is feleszmél,
és mikor meglátja Luffyt, ijedten kezd el kapálózni.
- A szalmakalapos kölyök. Buggy
kapitány, vigyázzon ezzel a sráccal. Neki is van démongyümölcs ereje. –
figyelmezteti a kapitányát.
- Mi?
- Gumiember? – kérdezi Nami.
- Aham. – mondja Luffy, és az
arcát meghúzza , mutatva nyúlósságát. Még engem is meglep, mert nekem nem
mutatta meg ezt, de örülök is neki.
Közben az ellenfélen belül is
összetűzések alakultak ki, aminek az egyik eredményét, én hárítottam az egyik
szelemmel, de persze hogy ezt senki nem veszi észre Luffy-n és Zoron kívül.
Majd előugrik egy furcsa férfi, aki egy keréken, kardal a kezében közelít
felénk.
- Én vagyok az elsőtiszt, Cabaji
az akrobata. És a kapitány nevében, most végzek veletek.
Luffy fele kezd támadásba. De Zoro
hárítja.
- Ez egy kardpárbaj, úgyhogy innen
átveszem.
- Megtiszteltetés Roronoa Zoro,
hogy egy hozzád hasonló emberrel harcolhatok. – mondja a bohócok akrobatája.
Közben észre veszi Zoro sebét. Ebből semmi jó nem sül ki.
- Zoro, pihenj egy kicsit, majd én
elintézem. – mondja Luffy.
- Vagy én . – ajánlom fel én is a
szolgálataimat.
- Maradjatok ki ebből. – mondja
halál komolyan, zöld hajú társunk.
Az akrobata kihasználja a
lehetőséget. Hírtelen tüzet lövel ki a szájából, és egy rúgással telibe találja
Zoro sebhelyét, aki erre meg a földön végzi.
- Mi? Pedig mintha nem is rúgtam
volna olyan erőset.
- Te átkozott, persze hogy fáj
neki, ha a sebre célzol. – mondom emelt hangnemmel.
Az egykerekes újabb támadásba
lendül. A kardjával támad, amit Zoro kivéd, de megint bevisz egy rúgást a
sebre.
- Megint belerúgott. – mondja Nami
a tényeket.
- Férfi vagy, ne játszd a
kislányt, de legalább most már tudod, hogy milyen félelmetes is vagyok. –
mondja az egykerekes.
- Majd én megmutatom neki. –
mondom, és elindulnék, de Luffy megállít. – Mi az?
- Azt mondta, hogy elintézi. Bízz
benne. – mondja teljesen komoly hangnemmel.
- De azért csoda hogy még életben
van. – szól hozzá a narancs hajú lány is.
- Roronoa Zoro. Most meghalsz! –
az általa utolsónak vélt támadásába kezd.
- Rohadj meg. – mondja Zoro, és
föláll. – A sebemet célzod? Akkor ez tetszeni fog.
Az egykerekes a kardal telibe találja
a sebet.
- He? – nézek nagy szemekkel. Nami
szintén ijedten néz, csak úgy mint Luffy.
- Miért nem kerülted el? – kérdezi
Nami.
- Elég volt az övön aluli
ütésekből. – mondja, Nami kérdésére nem is reagálva. – most mutatok neked
valódi kardforgatást.
- Király. – mondja fellelkesülve
Luffy.
- Nocsak. Alábecsültelek, Roronoa
Zoro. – a kerekes csávó teljesen ledöbbenve fordul szembe, zöld hajú
társunkkal.
- Én akarok lenni a legjobb
kardforgató. Senki nem győzhet le. – Zoro szavaiból árad a rendíthetetlenség, és
az önbizalom. – Ha egy kis seb miatt veszítek ellened, akár fel is adhatnám az
álmom. – közben szájába veszi az egyik kardját.
- Átkozott!
- Gyerünk Zoro!
- Hajrá! – együtt szurkolunk
Luffyval, és remélem lesz is hatása.
- Én lelépek. Nem érdekel.
Csináljatok amit akartok. – Nami flegmás beszéde mindig idegesít, főleg ha
nekünk mondja. – Inkább megyek a következő zsákmány után. Majd legközelebb
legyünk társak. Viszlát, sok sikert a harchoz. – mondja és le is lép az egyik
sikátorban.
- Köszönöm. – válaszol Luffy.
- Nekem nem tetszik ez a lány. –
mondom elégedetlenül.
- Hihi. – Luffy erre csak nevetni
tud.
- Nem vicces. – fordítom félre a
fejem.
Közben visszatérünk az egykerekes,
és Zoro harcára. Zoro egyfolytában veri vissza, a felé érkező támadásokat.
De Luffyank is közbe kell avatkoznia, mert a bohóc kapitány
próbál segíteni az első tisztjének, ez pedig nem tisztességes.
- Mikor Zoro harcol, tedd takarékra magad.
Ezen a beszóláson elkezdek kuncogni.
- Elég, elfáradtam. – mondja Zoro, nagyokat lélegezve. –
Belefáradtam a trükjeidbe.
- Most biztos kinyírlak! – és a tag már megint támad.
- ONI…GIRI! – és Zoro szépen agyon vagdosta az egykerekest,
aki a földön köt ki.
- Nem veszíthetek… mocskos tolvajok ellen….- és elveszíti az
eszméletét.
- Nem vagyunk tolvajok. – szólok közbe. – Kalózok vagyunk.
Zoro összeesik. Oda futok hozzá, aggodalmasan.
- Luffy. El fogok ájulni.
- Milyen őszinte. – nevetek.
- Jó, a többit bízd rám.
- Mi kalózok vagytok? – kérdezi a bohóc kapitány.
- Ja, és a Grand Line-ra tartunk. – válaszolja Luffy.
- Ha. Az nem olyan hely, ahova az ilyen idióták csak úgy
eljuthatnak. Miért is akarsz a Grand Line-hoz menni? Csak nem azért hogy
megnézd? – elkezd nevetni, mint egy bolond.
Én megint felkapom ezen a vizet. Már állnék föl, de
meggondolom magam. Luffy biztos megoldja, nem kell nekem nagyon foglalkozni
vele.
- Én akarok lenni a Kalózkirály. – mondja Luffy
rezzenéstelenül. A kapitány ledöbben.
- Csak is én lehetek kalóz király!- mondja a bohóc dühösen. –
és a kalapod nagyon emlékeztet, a világ legidegesítőbb, vörös hajú emberére.
- Vörös haj? – kérdezi Luffy. Erre a szóra jobban kezdtem
figyelni. Egy embert ismerek vörös hajjal, de a nevét nem ismerem. – Vörös hajat
mondtál? Te ismered Shanks- ot? – szóval Shanks-nak hívják. Nem hiszem, hogy
sok vörös hajú ember lenne a tengeren.
- És? Mi van ha ismerem?
- Na? És hol van most?
- Lehet hogy tudom, de lehet hogy nem.
Luffy értetlenül néz.
- Mi van? Elmetek otthonról?
- Lehetséges. – mondom a fejemet bólogatva.
- Hé! Vigyázzatok a szátokra! – ordít ránk a bohóc. – Nem vagyok
jó fiú, így nem fogom elmondani neked.
- Hát akkor majd kiverem belőled az infót. – mondja Luffy.
- Segítek. – mondom és fölállok.
- Megoldom egyedül is. – mondja Luffy rám mosolyogva.
- Oké. – válaszolom, de nem ülök vissza, hanem elkezdek
lebegni.
A bohóc sokkoltan figyeli, hogy a levegőben repülök, fekvő
pózban. De nem lepődjön meg. Így sokkal kényelmesebb, mintha állnék, vagy ülnék
a kemény földön.
- Még is… mi a fene vagy te? – kérdezi.
- Megettem a levegő gyümölcsöt, ezért tudom ezt csinálni. –
mondom mosolyogva.
A bohóc kieszmél döbbenetéből, és megint Luffy-ra
koncentrál.
- A gumi nem löki vissza a kést igaz? – kérdezi, miközben a
cipőjének az orra hegyéből, egy rejtett kés villan elő.
- Ja. – válaszolja Luffy.
- Hogy lehetsz ilyen őszinte?! – kérdezem emelt hangnemmel.
A Bohóc támad. Elég érdekes egy gumiember, és egy szeletelő
ember közti párharc.
Luffy a saját hibájából letarol egy fát, ezzel ,egy kis
időre beszüntetve a keményebb harcot.
A bohóc viszont újra támad, amivel megvágja Luffy arcát, és
belevág a kalapjába is.
Luffy viselkedése megváltozik.
-TE FÉREG! – ordít rá
a bohócra.
- Na mi az? Csak nem a z a baj, hogy megvágtam az arcod? –
neveti el magát.
- Hogy merted tönkre tenni a kalapom?! Ez a legnagyobb
kincsem! – Luffy teljesen kiakadt. Csinálnom kéne valamit, de nem tudom, hogy
mit csinál ilyen esetekben.
- Az a kalap nagyon fontos neked?
- Ja
- Akkor hát… jobban kéne vigyáznod rá! – mondja, és
kardokkal keresztül szúrva, kirántja a szalmakalapot Luffy kezéből. Ő próbál utána
nyúlni, de nem éri utol, és orra esik.
- Miféle kincs lehet, egy ilyen gusztustalan kalap. –
mondja, miután az egyik leválasztott kezét, vissza illeszti. Elneveti magát. –
A kincs az arany, vagy valami hasonló.
- Az a kalap a zálog, a shanks és köztem létrejött
ígéretről. – mondja Luffy dühösen. Szóval ő meg a vörös hajú, ígértete tettek
egymásnak valamiről? Egyre kíváncsibb vagyok Luffy múltjára.
- Ez Shanks kalapja? – ere ledobja a földre. Közben egyre
közelebb lebegek hozzájuk, hogy majd a megfelelő pillanatban lecsaphassak. –
Ezért volt ilyen ismerős. Mindig magán hordta ezt, amíg együtt utaztunk.
- Egy hajón utaztatok Shanks-al?
- Na neee. Mik ki nem derülnek. – mondom számat tátva.
- Igen. Amikor még kezdő kalóz voltam. Haverok voltunk. Az a
féreg vörös hajú! – és rálép a kalapra. Luffy arcán megint megjelent a düh, és
neki ront a bohócnak.
- Shanks, nagyszerű ember. Ne merd őt magadhoz hasonlítani! –
és hasba rúgja Buggy-t
- Barátok voltatok? – nézek értetlenül. De akkor miért
beszél így róla?
- Ne merd azt állítani, hogy Shanks barátja voltál. – mondja
Luffy. – Mond el, mi történt Shanks és közted!
- Tényleg tudni akarod? Ő az egyetlen, akinek sosem bocsátok
meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése