9.fejezet - Megjelenik a Nagy Kardforgató

Már egy jó ideje a csónakban utazunk. Én személy szerint, fogalmam sincs róla, hogy mikor érünk oda, de a kis Kobyt elnézve, jól tud navigálni, és nemsoká oda érünk.

Luffy, és Koby, épp erről beszélgetnek, meg egyéb dolgokról, én közben végre elkezdtem írni a történetet. Nem írtam sokat, mert hát lekötött a beszélgetés.

Nem figyelek a beszélgetésükre, de a meghallottam a pár utolsó szót.

- … ott tartják fogva a híres fejvadászt, Roronoa Zorot. – ez Koby szájából hangzott el.

-----------------------------------------------------------------------------------

Nem telik bele sok időbe, és tényleg egy szigethez érkezünk.

- Végre itt vagyunk! – jelenti ki Luffy.

- De jó érzés. – mondom nyújtózkodás közben.

Elindulunk. Sétálunk az utcán, ami szerintem a fő utca, de inkább egy piachoz hasonlít.

- Hé, Luffy-san nem lehetsz olyan hülye, hogy tényleg őt akarod. – mondja Koby.

- Még nem döntöttem el, attól függ hogy jó fiú e, vagy sem. – mondja erre Luffy. De azért az ész hiányzik belőle, mert ha bezárva tartják, akkor biztos nem lehet jó fiú.

- Rossz fiú, ezért kapták el!! – na még Koby is erre gondol.

Luffy az egyik standról levesz egy körtét és beleharap. Majd egy érmét dob az eladónő kezébe, és feltesz egy kérdést.

- Zorót a bázison tartják bezárva?

Erre mindenki megijed. De miért?

- Itt ne mondjátok ki Zoro nevét. – súgja nekünk oda Koby.

- Akkor menjünk a bázisra. – javaslom.

- Oké. – mondják egyszerre.

- Na Koby, akkor tényleg tengerész akarsz lenni? – kérdezem meg tőle.

- Hát… még nem állok készen. Azt hallottam, hogy egy Morgan nevű kapitány állomásozik itt. – erre megint mindenki megijed. Mi van már? Senkinek a nevét nem szabad kimondani?

- Mókás emberek élnek itt. – neveti el magát Luffy.

- Az itteni emberek megijednek, ah Zoro nevét hallják, de akkor is ha Morgan-ét. Elbizonytalanodtam. - Mondja Koby.

- Talán csak viccből csinálják. – jegyzi meg Luffy.

- Az kizárt. – ellenkezik a rózsaszínke.

A beszélgetés alatt már oda is értünk a tengerészeti bázis bejáratához.

- Oké megjöttünk. – mondom.

Közben Koby valami érzelgőset kezd mondani, de én meg Luffy nem figyelünk rá. Épp az egyik falhoz megyünk, és segítek Luffynak felmászni a falra.

- Luffy.san, miért mászol falra? – kérdezősködik Koby.

- Na, hol az a démon? – néz körbe Luffy. Amíg nem figyeltem, azt is beszélték, hogy démonnak nevezik? Sok mindenről lemaradok.

- Biztos nem az udvaron tartják fogva. – mondom neki.

- Ott van. Gyerünk. – mondja. Mi? Tényleg kint van? Felrepülök, épp csak hogy lássam, és tényleg ott van.

- Öhm… Anate-san. – szólít meg Koby. Erre én fölemelem ,hogy ős is lássa. Vagy talán nem erre gondolt?

- Látod ott van. – mondja Luffy. – Oldozzuk el, és már léphetünk.

- Bolond vagy? – kérdezi Koby. – Lehet hogy megöl téged.

- Ne aggódj, erős vagyok. – hát az már biztos.

- Hé, ti! – szól egy férfi hang. Az a pasas megszólított minket. – Útban vagytok, tűnjetek innen. – és ránk néz.

Áhh elolvadok. De most komolyan, nem említettem még, hogy oda és vissza vagyok, a cuki fiúkért? Akkor most mondom. Lehet hogy démonnak mondják, de akkor nekem egy démon olvasztja el a szívem.

Közben valaki, egy létrát rak a falra. Egy kislány az. Felmászik, és egy nagyot ugrik, és csendesen érkezik. A kezében van valami.

- Mit akarsz? – kérdezi a zöld hajú. Eddig azt gondoltam hogy ez a szín nem jó haj színnek, de neki nagyon is jól áll.

- Gondoltam éhes vagy, ezért hoztam neked enni. – de aranyos.

- Kölyök, meg akarsz halni, tűnj innen. – nem mintha tehetne bármit is.

A kislány kicsomagolja azt, ami a kezében volt, és felemeli a rizsgolyókat.

- Tessék, én magam készítettem.

A zöldhajú meglepődik.

- Nem vagyok éhes. - mondja. – Nem is szeretem, menj innen. Ne akard hogy bántsalak.

- De…

- Ne higgy neki. – mondja egy férfi hang, és egy kapu nyílik ki.

- Egy újabb fura fazon. – szólal meg Luffy.

- Hát, azok sosem fogynak el. – mondom én.

A férfi aki bejött szőke, ronda hajú, és tiszta elkényeztetett stílusú. Elveszi a lány egyik rizsgolyóját, és beleharap, majd leveszi a másikat is, azt meg ledobja a földre, és eltapossa, azzal az indokkal, hogy ez undorító, mert cukros, és hogy sósnak kell lennie. De modortalan. Most úgy pofán ütném. Közben kiderült, hogy a bunkó pasas, annak a Morgannak a fia. Parancsol valamit az egyik kis seggnyalójának, és szó szerint kidobja a kislányt. Luffy egyből reagál, és segít neki, de még én is. Mert Luffy a hülye ugrott egy nagyot, hogy elkapja, és meg a landolásnál segítettem.

- Köszönöm. – mondja a kislány.

Míg én és Koby a kislánnyal foglalkozunk, Luffy elmegy ahhoz a Zorohoz.  Nem tudom, hogy mit fognak most beszélni, de ezt amúgy is Luffyra kell bíznom, hisz ő a kapitány.

----------------------------------------------------------------------

A kislány szüleinek van egy kis éttermük, és annak a hátsó bejáratánál üldögélünk. Luffy elmondja, hogy Zoro megette az összetaposott kaját, és még ízlett is neki. Nem is olyan rossz fiú. A lány ennek persze nagyon örült.

- Zoro tényleg Olyan rossz fiú. – kérdezi meg Koby.

- Dehogy. Miattunk zárták be. – mondja a kislány, és mindent elmesélt. Hogy Zoro csak a kislány, és az étteremben lévőket védte.

Bemegyünk az étterembe, és ott van a szőke pasas, annak a Morgannak a fia.

- Óh tényleg, mivel meguntam a várakozást, Zorot holnap reggel kivégezzük. Jöjjenek el, biztos szórakozás lesz. – és elneveti magát.

Luffy nem bír magával, és megüti a szőke szánalmat.

Luffyt Koby fogja le, a szőke meg csak bámul, és nyivákol, hogy megmondja az apukájának, és satöbbi. Hát ez a pasi tiszta szánalom.

Később Luffyval elmentünk Zorohoz, hogy meggyőzzük, hogy legyen a társunk.

- Már megint te? Túl sok szabadidőd van. És most kit hoztál magaddal? – szólal meg egyből Zoro.

- Anate vagyok, örvendek. – mosolygok, de ő csak elfordul. Áhh de aranyos.

- Hadd oldozzalak el. Dolgozz nekem. – mondja Luffy.

- Mégis mit?

- Legénységet gyűjtök egy kalózhajóra.

- Még mit nem. Belőlem ugyan nem lesz rossz fiú. Idegesítő vagy.

- Mi bajod van a kalózokkal. – hát ez tényleg jó kérdés. Sőt, nekem a tengerészekkel van bajom.

- A kalóz azt jelenti, hogy rosszfiú. Ki akarna kalóz lenni? – hát én.

- Számít ez? – kérdezi Luffy. – Téged gonosz kalózvadászként ismernek.

- Nem érdekel, hogy mit gondolnak. Sosem tettem olyat, amit megbántam volna. Túl fogom élni. És véghezviszem, amit akarok.

- Tényleg? De már eldöntöttem, hogy a társam leszel. – Hát ez gyors volt. Bírom ezt az optimizmust.

- Egyedül nem dönthetsz róla! – ordítja le a fejét.

- Kardforgató vagy nem? Visszaszerzem a kardjaidat. És amint visszakaptad őket, a társam leszel.

- Te alattomos féreg!

Luffy már el is szalad. Én meg nekilátok, hogy megpróbáljam kioldozni Zorot.

- Hogy vagy képes elviselni? – kérdezi meg.

- Nem tudom. Talán mert tisztelem.

- Miért is?

- Mert megmentette az életem. Meg még sok minden történt. Azok után lettem én is a társa.

- Értem. – mondja, és lehajtja a fejét.

- Tudod… - felnéz rám. – örülnék, ha a társunk lennél. – mondom.

Közben jön valaki más is segíteni. A kis Koby az. Mostmár én csöndben segítek, míg Koby beszél vele.

És eközben nem figyelünk oda, és jön egy csapat tengerész. Mögülük pedig egy balta kezű emberke lép ki. Hát igazából hatalmas a termete. És meg is szólal.

- A bűnért, amit ellenem követtek el, mind a hármatokat kivégezlek.

Ijedten nézek rá. Bár engem nem tud megölni, de azért ijesztő, mert Zorot, és Kobyt képes megölni. Koby elkezd bőgni, Zoro meg dühösen néz.

Tüzelni készülnek, és én már épp a két srác elé vetném magam, de Luffy megelőz. A puskák eldörrennek. De Luffyn nem megy keresztül golyó. Hanem visszapattan, és majdnem eltalálja a baltakezűt. Luffy meg röhög. Én meg furcsán nézek rá. Erre is képes?

- Ki… ki a fene vagy te? – kérdezi meg Zoro.

- Monkey D. Luffy vagyok. Én leszek a következő kalózkirály.