- Látom most már jobban vagy. – szól hozzám az egyik halász.
- Jó nagy lázad volt. – egy másik is csatlakozik az eddig
egyoldalú beszélgetésbe. – Chion egész
idő alatt melletted volt. Senkit nem engedett be. Még a tengerészet is ráhagyta
a dolgot. Hm, hát végül is, ő is kamaszkorban van…
- Állj. – elvörösödött arccal állítom meg. – Tudnak nekem
hajót adni? – kérdezem gyors hangulatváltással.
- Persze. Csak előbb engedélyt kell kérnünk a hajó kiadásra.
Hívunk egy tengerészt, aki engedélyezi.
- Találkoznom kell vele?
- Miért ne kéne? Azért ők is tudni akarják, hogy kinek adunk
el hajót.
Kezd elmenni a kedvem az udvarias hajókéréstől. Mélyet
sóhajtozva elindulok a halásztanya kijárata felé. Út közben Choinnal
találkozok, aki egy táskát visz a kezében.
- Hova mész? – kérdezi.
- El innen. Nem maradhatok tovább.
- Beszélni akarok veled…
- Nem érek rá.
- Tudod, hogy nincs mivel elmenned? A kis csónakod
elsüllyedt mire ideértünk.
- Akkor repülve indulok neki… nem lehet olyan nehéz… -
persze tudom, hogy ez lehetetlen. Nem bírnám ki alvás és kaja nélkül. – Amúgy
mi van a táskádban?
- Térképek, gyógyszerek, pár könyv, kaja, innivaló. Van
neked is, csak kövess.
- Mit tervezel?
- Majd megtudod, csak gyere.
Követem szőke barátomat, aki teljesen más energiát sugároz.
Nyomasztót, mintha úgy érezné, hogy bűnt követ el.
Egy rövidebb séta után, elérünk a sziget egyik partjához,
ahol csak egy kis kunyhó áll, és egy nagyobb épület, amiben igaz elfér egy
nagyobb hajó, de egy nagyobb tengerészeti hajó nem.
Bemegyünk a kisebb kunyhóba, amiben nincs semmi fölösleges,
csak az alap dolgok. Az egész helység rendezett. Hirtelen benyit egy kövérkés,
bajuszos férfi, aki a 60-as éveiben járhat.
- Chion, ő lenne a kis barátnőd?
- Igen Chon bácsi.
- Ő meg ki? – kérdezem Chiontól.
- A nagyapám. Ő csinálja nekünk a hajót.
- Mi? – teljes meglepődésem nem tudom leplezni, amitől az
arcom furcsának tűnhet, hiszen még Chion is elenged egy kis kuncogást.
- Megmutatom, gyertek. – mondja a férfi, és a nagyobb épületbe
vezet. A hajó, amit csinált, teljesen hasonlít a Going Merry-re, kivéve hogy
erre még nincs zászló festve, és nem egy kos az orrdísze, hanem egy főnix.
- Miért pont egy főnix? – kérdezem.
- Mert az mondhatni az ég „királya”… lenne, már persze ha
létezne. És a halál teljes elutasítója, hiszen mikor elég a vég órájában, nem
tűnik el nyomtalanul. A saját poraiból éled újjá. – mondja Chon bácsi, akiről
lerí, hogy jól ért a természetfeletti teremtményekhez.
- Igazán, érdekes… de egyedül nem tudok kezelni egy ekkora
hajót. – mondom, és a szép orrdíszt nézem. Nagyon tetszik, bár nem illik nagyon
ide, főleg hogy mi nem égiek vagyunk, hanem a vizet szeljük.
- Mi az hogy egyedül? Én is megyek. – mondja Chion.
- Na azt már nem. – mondom minden gondolkodás nélkül.
- Miért nem?
- Mert nem vagy kalóz!
- De én a tengerre akarok szállni. Nagyapa eredetileg nekem
csinálta a hajót, csak én sem tudnám egyedül kezelni, ezért kellett várnom
valaki, aki egyedül van, és kalóz, és elmehetek vele a tengerre. – egy
lélegzetvétellel gyorsan ledarálja a mondatot. Látszódik, hogy sokszor
átgondolta, hogy mit mondjon.
- Nem tudnál elviselni.
- De megpróbálhatom.
- Nem fogod bírni.
- Van elég kitartásom.
- És nem félsz attól, hogy álmodban megöllek?
- Dehogy.
- Csak meg ne bánd.
- Akkor mehetek?
- Nem!
- De biztos hogy nagy segítségedre lehetek. Orvosra minden
embernek szüksége van… - lassan könnyek kezdenek gyűlni a szemében.
- Igazad lehet… - elnézve, hogy néha milyen szánalmasan
tudok festeni, lehet hogy szükségem van egy orvosra. Mélyet sóhajtok, és
beletörődve veszem ki nagyapja kezéből a zsákot, amit már a veszekedés eleje
óta felém tart. – rendben. De ha akadályozni próbálsz, megöllek.
- Oké. – arcán hatalmas vigyor jelenik meg. – Nézzük meg a
hajót.
Felmegyünk a szép munkájú hajóra, aminek nevet is kell majd
adnunk. Kiválasztom a legnormálisabb szobát, ami az enyém lesz, míg Chion kapja
a függőágyat. A fedélzetre kimegyünk, és megvizsgálom a kormányt.
Nem értek a kormányzáshoz. Na és te Chion?
-Hahó, halász vagyok, persze hogy tudok bánni vele. Viszont,
most vitassuk meg, hogy mi lesz a hajó neve.
- Ne használd a vitatkozni szót, még a végén tényleg
elkezdünk a neven is vitázni.
Elkezdünk találgatni, de csak sok marhaság az ami eddig
elhagyta a szánkat.
- King of sky? – mondom elkeseredve.
Chion felnéz, és nagyot mosolyog.
- Ez jó lesz. Mit is a jelentése?
- Az ég királya. Becézhetnénk King-nek.
- Rendben a hajó név megvan, már csak a csapat neve kell.
- Ne már… - kezdek nyávogni. – Kaze csapat lesz és kész.
- Nem valami sokjelentésű.
- Mi bajod van a széllel?
- Semmi csak, minden más kalóz csapatnak menőbb neve van…
Hát akkor még nem halotta Luffy csapatának a nevét. A
Mugiwara, mint szalmakalap, az sem valami menő… az enyém legalább tud
pusztítani.
- Oké, legyen…
- Rendben, most hogy már ezt is megbeszéltük, holnap
hajnalban indulunk. Chon bá ~ - szólok az öregnek, aki a hajó tökéletesítésén
dolgozik. – Vizre tudja rakni még ma este?
- Igen. De miért olyan sürgős?
- Körözött személy vagyok, és nem akarok bajt hozni a fejére.
Biztos hogy a tengerészet is rájött már hogy itt vagyok.
A férfi bólint. Leszállunk a hajóról, és bemegyünk a kis
kunyhóba. Felajánlják nekem za ágyat, amit el is fogadok.
------------------------------------------------------------------
Hajnali 3 óra tájt felkelek. Felébresztem Chiont, aki nagy
nehezen kinyitja a szemét.
- Keljél, indulunk.
- Még 5 perc. – mondja, de hírtelen kipattan a szeme, és
csöndben, de gyorsan felveszi a hátára a táskát. Én is ugyanígy teszek.
Kimegyünk a partra, ahol a kis hajó már ringatózik a vízen.
Én szállok fel legutoljára. Elengedem a hajót tartó kötelet, és egy nagy
ugrással én is a hajón termek.
- Szép kis távozás. Ettem volna még egy reggelit, mielőtt
eljövünk.
Nem válaszolok. Szintúgy fáradt vagyok mint ő, de ezt meg
kellett tenni. Ismerem a pletykálós embereket. Biztos pontos információt adtak
rólam, amiről már rájöhettek, hogy itt vagyok. Vagyis csak voltam.
------------------------------------------------------------------
Akkor kelek, mikor a nap már magasan az égen van.
Kimegyek a kis alap felszerelésű szobából, és a szemembe süt
a meleg fényű nap.
- Jó reggelt. Kérsz reggelit?
- Igazán sokfunkciós vagy. Halat fogsz, kormányozol, főzöl,
orvosi képességekkel rendelkezel.
Ő csak nevet egy kicsit. A kezembe nyomja a grillezett
halat. Jó étvággyal megeszem, majd a kezembe
veszem az egyik térképet, amit
Choin hozott.
- Akkor a következő sziget… ez lesz. – mutatok egy kis
szigetet, amin látszólag egy hegy is van.
- Malison a neve.
- Mint az átok? Miért?
- Nem tudom… talán a múltjával kapcsolatos…
Elteszem a térképem. Rossz előérzetem támad. Mintha
elrontottam volna valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése