Míg lassan a város felé gyalogolunk, beszédbe elegyedek
Flo-val.
- Mi ez a sziget? Miért száműznek egy barlangba, csak azért
mert démongyümölcsöt ettél?
- Mert ezen a szigeten hívők élnek. A falu vezetője, mármint
a pap, elkönyvelt engem, egy démon által küldött szörnyetegnek, aki romlást hoz
a városra, azután oda zárt.
- És jó párszor megdobáltak kővel, és ételt is keveset
attak, hogy szenvedj satöbbi, satöbbi. – Folytatom helyette.
- Honnan tudod? – néz rám kérdő szemeivel.
- Ráhibáztam.
Hirtelen megáll.
- Az anyukám és az öcsém. Mi van velük? – kérdezi, de nem
néz fel.
- Úgy hiszem, megölték őket. – válaszolom, minden habozás
nélkül.
- Anate, ilyen hirtelen megmondani…
- Semmi gond. Gondoltam, hogy megtették. Hiszen mindig is
ilyenek voltak. Öltek a nem létező Istenük nevében.
- Hogy érted, hogy istenük? Nem ugyan abban hisznek, mint a
többi hívő? – kérdezem.
- Pontosan. Az ő istenük a hazugságok és paráznaságok
istene.
- Akkor már értem. Amúgy ez a tied. A házatokból hoztuk, és
gondoltam, hogy megtartanád,igaz kicsit poros…
Lassan kiveszi a kezemből, és elteszi.
- Köszönöm. – rám mosolyog.
A falu széléhez érünk, és várjuk a hazug embereknek a
szemében a felismerést, hogy kit is hoztunk magunkkal. Nem kel sokáig várnunk,
hogy erre sor kerüljön. Az emberek vasvillákkal a kezükben körül álnak.
- Én megmondta, hogy nem szabad tovább mennie. Most az
istenünk meg fog téged büntetni.
- Persze. Tudja, én semmilyen istenben nem hiszek. – mondom,
erre mind félve néz rám.
- Hitetlenségedért bűnhődnöd kell. Meg a szőke srácnak.
Főleg neked Flowery. Mindenkit belekeversz. Az anyukád, és az öcséd is emiatt
haltak meg.
Flo lefagyva áll, és nézi a tömeget. Fél, és nem is
rejtegeti. Csak úgy mint azt sem, hogy elhiszi, amit mond neki az ürge.
- Ne hallgass rá Flo. Próbál összezavarni, hogy… - a szavaim
elakadnak. – Ne most…
Mondom, ás fájdalmas nyögéssel a földre esek. A számból vér
kezd folyni, csak úgy mint mikor a Kuroneko csapat kapitányával küzdöttem. Nem
hittem volna, hogy ez megint meg fog történni.
- Látjátok. Az Úr megbünteti ezt a hitetlent, és ti is pont
ugyanígy fogtok járni.
- Anate. – leguggol hozzám Chion, és vizsgálódni kezd. – Ez
meg… mi ez? Ilyenről még sose olvastam…
- Majd… mindent e-el magyarázok. – mondom, bár alig bírok
beszélni.
- Öljétek meg őket. – mondja a főnök a hívők csődületének,
akik engedelmesen kezdenek közelíteni felénk a vasvillákkal. Bár van aki
pisztolyt szorongat a kezében.
Flo megmozdul, és egy tőrt előhúzva elénk áll.
- Nem hagyom, hogy mindenkit elvegyetek tőlem. – dühös
szavak hagyják el ajkát. Közben a farka is előbújik.
- Te is meg fogsz bűnhődni.
Flo nem válaszol. Feléjük indul, és lecsap. Az emberek
fájdalmas hangokat hallatnak, és elejtik ideiglenes fegyvereiket. Flo szép
sorjában csap le rájuk, de nem ejt halálos sebeket. Épp egy pisztolyos emberhez
ér, aki nem hagyja magát könnyen megvágatni.
- Te kis…
A lövése nem találja el Flo-t, de mivel én pont mögötte
szenvedek, a golyó most pont felém tart.
- Anate! – ordítja, és a golyó elé ugrik. Az oldalát találja
el. Rám esik. A fájdalom melett, amit az egész testemben érzek, ez már meg se
kottyan.
- Nem hagyom… hogy elvegyenek még egy számomra fontos
személyt. – mondja, és feláll. A sebéből folyik a vér, de nem nagy mértékben.
- Nem hagyom! – üvöltése hangosabb, mint egy normál emberé,
és az okára azonnal rá is jövök. Egy hatalmas sárkánnyá változik át. Hatalmas
farka van, és szép mintázatú szőre. Először csodálkozva nézek rá, majd
megbabonázva.
Támad. Hatalmas farkával mindenkit elsöpör, majd azonnal
vissza is változik. Már senki nem mozdul, de nem is haltak meg.
- Anate! – odarohan hozzám, Chionnal együtt.
- S-semmi gond… csak üss le. – mondom Chionnak. Aki először
habozik, de amint rájön, hogy miért is kérem ezt tőle, meg is teszi.
-----------------------------------------------------
A hajón ébredek. Nyakig betakarózva, és körülöttem orvosi
kellékek. Felülök, és már nyitják is az ajtót.
- Jó reggelt. – mosolyog rám Chion.
- Viszont. – Felkelek, és kimegyek. A szél belekap a
hajamba, és a tenger illata megcsapja az orrom. Tengeren vagyunk, és sehol egy
sziget.
- Chion?
- Igen?
- A térképet, és loge poset.
- Tessék. – kezembe nyomja őket. Észreveszem, hogy a
megfelelő irányba tartunk.
- Nem azt mondtad, hogy nem tudsz navigálni?
- Én nem, de Flowery igen. – mutat a kormány fele. Flo ott
ül, és nézi az eget. Odasétálok hozzá, és mellé ülök.
- Szép képességed van. – szólalok meg.
- Köszönöm.
- Gondolom Chion elmondott, amit tudott.
- Igen. Viszont mi volt az? Mi történt veled? Azt még ő sem
tudja…
- Chion gyere ide! – ő engedelmesen meg is teszi amit kérek.
- Szóval, arról van szó, hogy két démongyümölcsöt ettem. És
ez a második alkalom, hogy megmutatkozott a mellékhatása.
- Mikor mutatkozott meg először?
- Mikor még Luffy-ékkal utaztam.
- Luffy?... mármint Mugiwara no Luffy? Akinek akkora
hatalmas vérdíj van a fején? – néz rám Chion kerek és csillogó szemekkel.
- Igen, miért?
- Semmi, csak nem gondoltam volna, hogy azzal a neves
újonccal álltál össze eleinte. Azt hittem, hogy olyan gonosz emberkék a társai.
Kuncogok.
- Mi az?
- Semmi, semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése