Flo és Chion nyugodtan pihennek a hotelszobában.
- Merre ment Ana? – kérdezi a lány kis idő elteltével.
- Talán venni egy kis üdítőt. Szerintem imádja. – mondja a
srác mosolyogva.
Flo-t rossz érzés szállja meg,
és aggódni kezd. De nem tart sokáig, hiszen hisz a kapitányában, és tudja, hogy
nem keveredhet itt bele semmi komolyba.
---------------------------------------------
Egészen másnap reggelig vártak arra hogy Anate felbukkanjon.
De sehol senki. Csak a szobalány nézett be egyszer-kétszer üdítőt, és nassot
kínálva. Floban újra fellobban az aggódás. Hírtelen sikítozásra lesznek figyelmesek.
Kinéznek a kis ablakon, de csak a jungelt látják.
- Meg kéne nézni… - javasolja Flo.
Chion egyetértően bólint, és elindulnak ki a hotelből. Ami a
szemük elé tárul, hányingert kelt mind a kettejükben. Vértócsák, és halott
emberek mindenhol. Hallják a sikítozást, és lábdobogások zaját. Az egész várost
felkavarta az esemény. De mi történt itt? Gondolkodnak el rajta.
Elindulnak a rombolás, és pusztítás irányába.
Nem hisznek a szemüknek. Anatét látják, amint épp szél
segítségével lyukat üt egy szépen öltözött férfi mellkasába.
- Ana… te vagy az? Nem! Te sosem tennéd ezt. – állapítja meg
Flo.
A lány lassan hátra fordul, és két társára mered. Testét vér
borítja, és érzelmet lenség tükröződik szemeiből.
Flo és Chion is észreveszik ezt a furcsaságot. Nem értik,
hogy mi folyik itt.
- Anate! – próbálják megszólítani, de hiába. Nem reagál.
Hírtelen feléjük indul és támad.
Megsérti a fiú arcát.
- Ha ezt akarod. – jelentik ki,
és ők is támadásba lendülnek.
---------------------------------------------
Kinyitom a szemeimet, és a város főterének közepén ébredek.
Sehol senki. Mi történt itt?
Felállok, de egyből figyelmes leszek egy furcsa jelenségre
is. Az égen nem csak felhők úszkálnak, hanem furcsa képek is. Olyan, mint egy
monitor.
Várjunk? Ez én vagyok? Miért… miért van rajta m ennyi vér?
Magamra nézek, de nem látok semmit. Mi a fene folyik itt?
Elkezdek rohanni a kikötő felé, ahol majd semmi nem fog
meggátolni abban, hogy jobban szemügyre vegyem, hogy mit is csinálok.
Lefagyok. Magam elé meredek, és figyelem, ahogy a
képességemmel emberek életét oltom ki.
- E… ez… - nem jönnek ki szavak a torkomon.
Hírtelen megjelenik pár ember, akiket nagyon nem akarok ott
látni.
- Chion… Flo… - nem tudom mi ez. Talán a jövő lenne? Nem az
biztos hogy nem. Mi folyik itt?
Szemembe könnyek gyűlnek. Nem értek semmit. Valamit
csinálnom kell.
- Nem tudsz közbe avatkozni. – szólal meg valaki a hátam
mögött. Lassan megfordulok, és szemeim tágra nyílnak.
Saját magammal nézek szembe.
- Te… én… - lenyelek egy gombócot a torkomon. – Ki vagy te?
– szemeimet összehúzom, és összeszorítom öklömet.
- Én, te vagyok.
- Mi van? Ne szórakozz velem. – kezd felmenni bennem a
pumpa.
- A tudatod vagyok. Tudod, mint mikor valakinek a vállán
megjelenik a jó meg a rossz énje, és mondják, hogy mit csináljon. Én a jó
lennék. Szerencséd hogy velem találkoztál. – ezt mind egy szuszra kimondja,
rezzenéstelen arccal.
- Itt van valahol a rossz tudatom is?
- Persze.
- És? Mi folyik itt? Miért találkoztam veled… magammal…áhhh,
már semmit nem értek. – mondom fejemet dörzsölve.
- Most már mindegy is. – mondja.
- Hogy érted?
- A testedet irányítják. Látsz mindent, amit csinálsz, de
nem avatkozhatsz közbe. Vagyis, nem tudsz.
- A fenébe. – mormogom orrom alatt.
- Nézd. – mutat az égre.
Oda fordítom tekintetem, és két társamat látom, akik
sebekkel próbálnak ellenem tenni valamit. A szentélyben lévő ember. Ő tehet
róla.
- Állítsd meg….
- Nem tudom.
Felé indulok, és ruhánál fogva magam felé húzom.
- Állítsd meg…
Nem válaszol. Ellököm. Elindulok a jungel irányába.
- Hova mész? – kérdezi.
- Ha te nem segítesz, tudom, hogy ki fog. – mondom. Ő nem
próbál megállítani.
Már csak reménykednem kell, hogy tényleg ott lesz e, ahol
gondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése