A hajó eléggé gyér berendezésű. Kevés az utánpótlás, és a
Malison szigeten történtek miatt, nem is sikerült újabbat beszerezni. A
raktáraink mélyét ürítjük ki. Erre rátesz egy lapáttal a sok vihar, ami minden
energiánkat elveszi. Viszont Flo jól bírja. Mármint az éhezést, viszont a
fáradság őt is a padlóra küldi. Chionról nem is beszélve. Olyan mint egy hulla,
ami egy helyben fetreng. Engem meg csak az éhezés az ami zavar. Ha jönne
legalább egy tengercsászár, ledarálhatnám, és csinálnánk belőle finom sült
húst, de még ő sem akar megenni minket.
- Látok egy szigetet. – mondja egy félnapi fetrengést
követően Flo.
- Remélem nem valami elcseszett szegény hely. Most be kell
vásárolnunk, de iszonyat gyorsan. – mondom.
Elérve a szigetet, annak kikötőjében leparkoljuk a hajónkat,
és kiosztom a teendőket.
- Chion, te mész, és gyógyszereket veszel, meg kaját. Flo,
te a berendezéseket szerzed be. Hűtő, szekrény, ágy, polc, asztal, meg
írószerek.
Bólintanak egyet, és már el is tűnnek.
Én ruhákat szerzek be.
Betérek egy ruhaboltba, ahol mindenfélét lehet kapni, de
elég fukar egy hely. A jó cuccok sokkal drágábbak, míg a bikinik, meg a kisebb
ruha kiegészítők olcsóbb áron érhetőek el.
A pulthoz megyek, és mint ahogy Nami csinálná, a női
bájaimat veszem elő. A pultos csak jót röhög.
- Aranyos vagy kislány, de még fiatal vagy. Majd pár év
múlva…
Idegesen ragadom meg a gallérját, és erőt alkalmazva kezdem
lefaragni a ruhák árát.
Ezzel végezve elégedetten hagyom el az üzletet.
Visszamegyek a hajóhoz, ahol meglátom Flo-t, pár idősebb
férfival. Odarohanok, és gúnyosan vetem hozzájuk a kérdésem.
- Kik vagytok?
- Nyugi Ana… csak segítenek berakni a bútorokat. – mondja
Flo nyugtatóan.
- Kérlek ne hívj Ana-nak… nem szeretem. – mondom nyugodtabb
hangon. Nem várom meg hogy válaszoljon. – Chion merre van?
- Nem tudom. Mióta innen elindultunk, nem láttam őt.
Fejemet megvakarva elindulok Chion-t keresni.
- Anate, hova mész?
- Megkeresem ezt a balfácánt.
Nem is kell sokat keresnem. A fiú egy újságos melletti padon
ül, és olvas.
- Mi olyan érdekes? – kérdezem mellé leülve.
- Azt hiszem befizetek madár postára. Kelleni fognak ezek az
újságok.
- Miért is?
- Ez a cikk egy Alabasta nevű királyságról szól, ahol
forradalom készülődik.
- Hát, igazán érdekes, de most fogd amit vettél, és gyere.
Indulunk.
- Benne van mugiwara is.
- Mi? – elveszem a kezéből az újságot és olvasni kezdem.
„- Az Alabastai királyság környékén felbukkanó Mugiwara
kalózhajóból ítélve, arra következtethetünk, hogy az ő kezük is benne van a
királyság hanyatlásáért folyó küzdelemben. – állítja egyik szóvivőnk, de ezt az
állítását a tengerészet teljes mértékben cáfolja, azon indokból, hogy ezek a
lázadások már rég elkezdődtek, még a Mugiwara csapat megjelenése előtt…”
- Hol van ez az… Alabasta? – kérdezem.
- Nem tudom, de nincs olyan messzi, hiszen a tengerészet itt
is megerősítette az erőit.
- És miért nem szólsz hamarabb? – vágok a fejére egy
hatalmasat. – Ugye tudod, hogy vérdíj van a fejemen?!
- Persze hogy tudom. De még nincsenek itt az erősítések. Még
pár nap mire ideérnek!
- Rendben, akkor ezt az újságos izét intézd el, és megyünk.
Míg Chion elintézi az újságmegrendelős intézkedéseket, én
addig visszaindulok a hajóhoz.
Viszont megakad valakin a szemem. Épp egy árustól kérdez
valamit, amihez egy plakátot is társít. Amint rájövök, hogy kit ábrázol a
plakát, az agyamon át fut valami érzés, amit még nem éreztem eddig.
Odamegyek a sráchoz. Nem lehet 20-nál idősebb.
- Azt hiszem tudok neked segíteni. – mondom kedves
mosollyal. Ő rám néz.
- Tényleg? – kérdezi mosolyogva? Olyan ismerős ez a mosoly.
- Persze, csak gyere velem. – mondom és elindulok egy
sikátor fele, ami kellő távolságra van a zsúfolt területektől.
Felé fordulok, és egy hatalmas rúgással a földre terítem.
Csak értetlenül néz.
- Mit akarsz tőle? – kérdezem dühös pillantással.
- Nem hiszem hogy közöd lenne hozzá. – mondja, és tűz kíséretében
lelök magáról, és most én kerülök alulra.
- Ki vagy te, és miért keresed Luffy-t? – kérdem egyre
idegesebben. Bár már rájöttem, hogy ez az ember démongyümölcs használó.
- Várj. Te ismered Luffy-t? –kérdezi, és leszáll rólam. –
Áh, bocsi, nem gondoltam volna.
Értetlenül fölállok, és letörlöm magamról a port.
- Ki vagy te? – kérdezem, már lágyabb hangnemben.
- Luffy bátyja vagyok. A nevem Ace. – mondja. Már tudom,
honnan volt ismerős ez a mosoly. Luffy is pont ugyan így mosolyog.
- Várj. Luffynak van bátyja? Sosem említette.
- És te…? – kérdezi.
- Anate. Bár csodálom, hogy nem tudod. Az öcséd plakátját
már láttad, de az enyémet még sose?
Elgondolkozok, de nem hiszem, hogy túl sok minden fog az
eszébe jutni.
- Na de most arra válaszolj, hogy miért keresed?
- Régen találkoztunk. Szeretném újra látni.
- Ugye tudod, hogy teljesen másfele van? Alabasta
királyságában bukkant fel a legutóbb, és ha jól ismerem, akkor még mindig ott
van.
- Na ne már! Amúgy, és te honnan ismered Luffy-t?
- Az első társa voltam.
- Miért is?
- Gyere velem, és út közben elmondom.
A hajóig megállás nélkül beszélek. Úgy érzem, hogy neki
kiönthetem a lelkem. És most, hogy ezt kibeszélem, egy hatalmas kő gördül le a
szívemről. Senkivel nem beszéltem ilyen hosszat. Nem tudom, hogy ez miért van,
de bízok benne, csak úgy mint Luffyban.
- Érdekes történet. Látom Luffynak jól megy a sor. – mondja
a hajón mosolyogva.
- Elkísérhetünk egy darabig. Mint ahogy megfigyeltem,
Alabasta egy kicsit arrébb van még. – mondja Flo.
- Ennyin vagytok? – kérdezi Ace.
- Nem rég alapult a csapat, szóval igen.
Azon idő alatt, amíg ész velünk utazik, minden mókásabb.
Nevetünk, miközben a Luffyval közösen megélt eseményekről beszél. Ez a srác jó
fej.
- Innestől már megleszek. – mondja egy ponton Ace.
- Biztos nem maradsz még? – kérdezi Chion.
- Nem. De élvezet volt veletek lenni. Majd még látjuk
egymást. – ezzel a vízben lévő mini járgányára ugrik, és elindul. Utána
kiáltok.
- De addig meg ne halj!
- Ugyan ezt akartam mondani!
Amint ezt kimondta, már el is tűnt a horizonton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése