A következő szigetig a lány végig bezárkózva gubbaszt a
szobában. Chion és Flowery gyakran látogatják, gondolom ételt is becsempészve,
a tiltásom ellenére is. Olykor még hozzám is jönnek, hogy ne legyek ilyen
szigorú ahhoz a gyerekhez, de ezzel csak nagyobb ellenszenvet szítanak kettőnk
között, főleg az én részemről.
A szigetnél kikötve Chion vezeti ki a lányt a szobából, aki
szemeit törölgeti.
- Leadjuk valakinek, és már megyünk is… - befejezném, ha nem
szólna fel valaki, aggódó hanggal.
- Lisa. Veled meg mi történt? – a hajó szélén több ember
gyűl össze.
- Ki vagy te? – kérdezi Flo a lánytól.
- Csak egy lány.
- Aki gondolom egy nemesi családból való. – szolok közbe.
- Pontosan. Ezért is vagyok igényesebb, mint te. – szavai
bármi dadogás nélkül elhagyják ajkait, de amint rájön, hogy egy hatalmas
tengercsászárral milyen könnyen elbántam, és hogy vele milyen könnyen tudnék
végezni, elemeli rólam tekintetét, és a hajó széléhez rohan, ahol segítenek
neki leszállni.
- Mi történt? A szüleid… - kérdezősködik egy nő, de amint a
lány földet kémlelő szomorú szemeibe néz, elhallgat. Mind rájönnek, hogy
odavesztek.
- Köszönjük. – mondja egy idősebb férfi.
- Ha tudtam volna, hogy ő van benne, ott hagytam volna a
hordóban. – mormogom az orrom alá.
- Hogyan hálálhatnánk meg?
- Sehogy. Nem kell hálálkodni.
- Gyertek el hozzánk. A log ennyi idő alatt nem áll be.
Legalább egy ebédre. – egy fiú jelenik meg hasonló hajszínnel, mint amilyen a
lánynak van. A szemeik is hasonlóak.
- Bátyám. – a lány szemei könnyel telnek meg, és átöleli
bátyát.
Már megint a gyermeki könnyek.
- Ana. – Flo könyörgően néz rám. Chion is hasonló
érzelmekkel közelít felém.
- Rendben. De nem maradunk sokáig. – egyezek bele.
- Megtiszteltetés. – mondja a srác, és elindul ki a
tömegből. Mi követjük, és egy nagy házhoz vezet, ami rendelkezik erkéllyel,
udvarral, és egy kriptával is. Kíváncsi vagyok, kit temettek ott el. A házban
egy hatalmas ebédlőbe vezet minket.
- Azonnal tálaljuk az ebédet. – mondja egy öltönyös férfi,
majd el is tűnik.
Helyet foglalunk az asztal körül. A srác fölküldi az
emeletre a húgát, gondolom átöltözni.
- Kalózok vagytok igaz? – kérdezi egy kis idő múlva.
- Mások nem nagyon lehetünk. – mondom. A Jolly Rogerünkből
rájöhetett volna.
- Nem vagytok nevesek. Kevés kalóz van itt a Grand Line-on,
akiket senki nem ismer.
- Be kell valljam, eddig tényleg nem sok minden történt
velünk, amiről a tengerészet is tudhatna. – mondom lehangoltan. – Még nekik
nincs is vérdíjuk. – mutatok két
társamra.
- Köszönöm, hogy segítettetek a húgomnak.
- Meg kéne tanítanod viselkedni. Majdnem úgy járt mint a
tengercsászár, amit nem rég fogtam.
- Mit csináltál a tengercsászárral? – arcán meglepődöttség.
- Apró darabokra téptem szét. – mondom, pscihopatának tűnő
arcformával.
- Érdekes vagy. – mondja furcsálkodó arccal. – Tényleg. Hogy
is hívnak?
- Anate. Ez a rövid hajú lány itt Flowery, a srác meg Chion.
És te?
- Genji.
- Bátyó, kész vagyok. – jelenik mega kiscsaj az ajtóban, és
a bátyja melletti széken foglal helyet.
Ezzel együtt a kaját felszolgáló pincérek is megjelennek, és
finomabbnál finomabb étkekkel pakolják meg az asztalt. Flo és Chion neki is
állnak az evésnek, én viszont csak kedvtelenül pakolok fel egy kis húst a tányéromra.
- Nincs tagtoborzás nálatok? – kérdi a srác, amire rajtam
kívül mindenki csak értetlenül mereszti szemét a srácra.
- Miért kérdezed? – kérdezem komoly arccal.
- Csatlakozhatnék hozzátok.
- Mi? Bátyus? Hozzá akarsz csatlakozni? – a kis csaj teljes
értetlenségében, ijedten néz bátyjára.
- Pontosan. – mondja mosolyogva.
- Miért kellenél pont te? Ha ilyen a húgod, az azt jelenti,
hogy te is hasonló vagy. És utálom a hozzá hasonlóakat. – hangom komoly, és
szemem nem rezzen egyik szavamnál sem.
- Sok mindent tudok. Segítségetekre lehetnék.
- Nem hiszem.
- Halottatok már a Shichibukai-okról?
- Persze. Arlong az volt.
- És az ittenieket ismeritek?
- Nem nagyon, de majd megismerjük.
- Kérlek.
- Nem.
Csönd telepszik az ebédlőre.
- Nem akarok tovább itt maradni. Olyan ez, mint egy börtön.
Nem akarom itt leélni unalomban az életem.
Szavai valahogy a szívemig hatolnak. Hiszen velem is hasonló
volt.
- Kérlek. Egész életemben kutattam. Mindent tudok. –
szemeiben semmi hazugságot nem láttok. Tényleg semmi hátsó szándék nem lakozik
benne? Miért akar egy ilyen bandába kerülni, amit még csak nem is ismernek.
- Ha hátráltatni próbálsz minket, én foglak személyesen
megölni. – mondom.
- Úgy legyen. – mondja nagy mosollyal.
- De… bátyus… Hogy teheted ezt? A szüleink most haltak meg…
- Igen, és pont ez az, amire vágytam. Utáltam őket. Lehet
hogy neked jó életed volt, de pont ezért jutott nekem rossz élet. – mondja
húgának, akinek könnyek gyűlnek a szemébe.
- Akkor… engem se szeretsz?
A srác hallgat. A lány sírva rohan ki az ebédlőből.
- Akkor mi megyünk is. – mondom felállva az asztaltól. Flo
és Chion az egészet csendben, és evéssel foglalkozva végighallgatták, most meg
minden szó nélkül fölállnak, és követnek. – Reggelre legyél a hajón. Ha nem
leszel ott, nem várunk meg.
Visszasétálva a hajóhoz, kérdőre vonom barátaimat.
- Mi történt veletek? Nem szóltatok közbe.
- Rád hagyjuk a dolgot. Csak te tudod, hogy ki felelne meg a
csapatba. – mondja Chion.
- Láttam a szemében valamit, és vártam hogy te is
észreveszed e. – Flo igazán lehangoltan válaszol.
- Mit kellett volna látnom?
- Nyomulást. Lehet, hogy akar tőled valamit.
- Olyan nyomulás? – Flo bólint. – Hát legyen. Majd
meglátjuk, mik fognak történni…. Persze ha eljön reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése