Már egy jó ideje bolyongunk a
tengeren. Én már teljesen elfáradtam, Luffy, meg pihengél a hordóban. De jó
neki. Az se biztos, hogy találunk valahol kaját. Áhh már nagyon éhes vagyok.
Hallok valamit, felkapom a fejem,
és mintha a mennyek kapuját látnám. Egy hajó. EZZAZ.
A hordót abba az irányba próbálom
terelni. Majd ha sikerült ott kaját találnom, majd felébresztem. Lassan
közeledünk a hajóhoz, és nem is telik bele sok időbe, hogy azok a fickók a
fedélzeten, felfedezzék a hordót. Mert hát, engem nem látnak. Ez csak
természetes.
Máris megfognak valami kampó
szerűséget, amin egy kötél van, és próbálják kiszedni a hordót. Biztos azt
hiszik, hogy bor van benne. Röhögök majd, mikor kinyitják.
Sok próbálkozás után, mégis csak
sikerül kiszedni a vízből. Nem hittem volna, hogy ennyit szerencsétlenkednek
vele.
Hírtelen az egyik emberke, aki az árboc
tetején van, kiabálni kezd.
- Egy hajó van a láthatáron!
Kalózzászlóval! Ez egy kalózhajó! Ellenség közelít! Ellenség közelít! – erre meg
két fickó, akik épp a hordót fogták, elejtik azt, és berohannak a hajó
belsejébe. Amerre mentek, zene hallatszódott. Biztos valami bál van.
Közben meg, bombázni kezdik a
hajót, de egy golyó sem ért célba.
Közben a teremben pánik törik ki. Futnak,
és sikítoznak. A kapitány megkéri őket, hogy nyugodjanak le, de senki sem
teszi. Nem csodálom.
A bombázás még midig folyik. Én
meg nem figyelek rendesen.
Hova a fenébe gurult a hordó?
Leveszem róla a szemem, akár egy pillanatra is, és eltűnik. Elindulok a konyha
fele, biztos álmában is azt keresi. Na mind1. Megnézem a hajót, akik épp
bombáznak. Egy kacsa az orrdísze? Az se mindennapos. Meg az se, hogy egy szív
van a kalóz zászlón. Kíváncsi vagyok a kapitányra.
Egy golyó, telibe találja a főárbocot,
és én pont alatta állok. De nincs semmi gond, mivel még mindig szél vagyok. Nem
látnak, és nem is tud fizikai bántódás érni. Imádom ezt. Bár ennyi ideig még
sosem voltam átváltozva.
Kopogást hallok. Arra indulok, és
egy lejáróhoz érkezek, biztos ez a konyha. Bemegyek. És ott gurul előttem a
hordó. Be is gurul egy ajtón. Ezt a profi manővert. Én is bemegyek oda, és
észreveszem, hogy a konyhában kötöttem ki.
Ránézek a hordóra, és várom hogy
Luffy kiugorjon belőle, de nem teszi. Hogy lehet ilyenkor aludni?
Visszaváltozok, és leülök. Ja de előtte keresek valami kaját. És találtam egy
kisebb kosár almát. Azt elkezdem rágcsálni. Talán addigra Luffy felébred.
De próbálok csöndben enni, hátha
hallok valamit, hogy mi folyik odafent. Semmi. Nem hallok semmit. Jó szigetelés
van.
Nem telik bele sok idő, mikor azt
hallom, hogy valaki csöndben erre közeledik. Leteszem a még csak félig megevett
almát, és megint széllé változok.
- Halihóóó… - hallom meg egy fiú
hangját. Az ajtó fele nézek, és egy kicsi fiú nyit be, rózsaszín hajjal. Ilyet
sem minden nap lát az ember.
- Úgy tűnik, senki sincs itt. –
mondja megbizonyosodva. Hát ha ő azt tudná, hogy még hányan vagyunk itt.
Bejön.
- Hála az égnek. – mondja megkönnyebbülve.
Nem rontom el neki ezt az érzést. Hogy miért? Mert nem tűnik rossz fiúnak.
És észreveszi a hordót.
- Milyen nagy hordó. – mondja,
miközben felé sétál. Megfogja a hordót, és erőlködve elkezdi gurítani. Hát nem
nagyon megy neki. Ajj Luffy, mi a fenéért nem ébreszd már fel?
Közben a fiú, az ajtó felé gurítja
a hordót, és már majdnem ott volt, mikor berohantak a társai.
- Hé kölyök! Már megint próbálod
elsunnyogni a támadást? – mondja egy fekete bőrű, kövér pasas. Na jó, talán
mégse társak.
- Nem, nem! Épp ki akartam vinni! –
mentegetőzik a fiú.
- Könnyítsük meg a dolgodat! –
mondja röhögve megint a dagi. Hát, most már tényleg fel kéne ébrednie Luffynak.
- Jah, úgy is szomjas vagyok. –
mondja egy szőke, szakállas, cérna fazon. Az se szebb a másiknál.
- Mégis hogy képzelitek. – mondja a
fiú ijedten. – Ha Aluvida-sama megtudja, megöl minket.
Az, az Aluvida biztos a
kapitányuk.
- Tudod tartani a szádat… ugye
Koby? – mondja egy barna hajú. Ez aztán a szín változatosság. Meg, meg tudtam a
fiú nevét. Koby. Olyan lányos, szerintem.
- Igen, persze … - mondja
engedelmesen.
Ha Luffy nem ébred fel, kénytelen
leszek én felébreszteni, de azt megbánja.
A dagi felállítja a hordót.
- Ez tényleg nehéz. – mondja.
- Alig várom. – a szőke is nagy
piás. De ha megtudják, hogy mi van benne, hát nagy meglepetés éri őket.
- Ne legyél mohó. Most pedig
kinyitom. – a dagi recsegteti az ujjait. Ugye nem azt tervezi, hogy betöri?
Akkor hogy akarja meginni, ha a padlón szétfolyik? Ezeknek még eszük sincs.
Már koncentrál, de nagyon. Luffy,
gyere elő, puklit kapsz a pofikádra. Lehet hogy meg is öl.
Végül is, lehet hogy túléli. Mert
a bajszos csákót is leverte, akit mi nem bírtunk. Vagyis tudtam volna, ha nincs
nála az a tengerkő.
A dagi már lendíti a karját,
amikor a hordó teteje megreccsen, és a benne lévő Luffy, szépen állon veri a dagit.
Ez szép volt.
És ordít. Vagyis ásít. Hát akkor
neki ez biztos furcsa szokás.
- De jót szunyáltaaaaaa~m! –
mondja a nagy „ásítás” közben. Hát de jó neki. Én meg teljesen kifáradtam.
Mikor végre befejezi az
ordibálást, észreveszi, hogy a dagi a földön hever.
- Mi a…? – hát, jó hogy
észreveszi. De várjunk. Véletlen volt? Furcsa egy fiú.
A másik két kalóz nagyon
meglepődötten nézi Luffyt.
- Kik vagytok? – kérdezi Luffy.
- EZT MI AKARTUK KÉRDEZNI! –
ordítják egyszerre.
- Ha a földön alszik, meg fog
fázni. – mondja megint a nagy értelmességét a szalmakalapos. De nagyon bolond.
Észre sem vette, hogy ő ütötte le?
- Miattad történt. – mondják megint
egyszerre.
A barna egy kardot tart Luffy
nyaka elé. De a fiúcska nem nagyon foglalkozik vele.
- Nem tűnt fel hogy kalózok
vagyunk? Nem úgy nézünk ki? Nos? – mondja felháborodottan. Közben a szőke is
előveszi a kardját.
- Éhes vagyok, van kajátok? – ez a
Luffy semmivel nem törődik?
- Figyelj már ránk. – ezek meg már
teljesen ki vannak tőle akadva.
- Te vakarcs. – lendítik a
kardjukat. A … Koby nevű megijed. Luffy csak megfordul.
- Dögölj meg. – ezt most egyszerre
mondják. Megint.
De a kardok nem találnak célba.
Nem is láttam teljesen hogy történt. Luffy eltörte a kardokat? Csak mert a
felük, a plafonba fúródtak. A két kalóz, teljesen meg van ijedve. Bár nem
csodálom.
- Mi volt ez az egész? – kérdezi Luffy.
Hát ez teljesen nem fogta fel. Nem tud gondolkozni?
- Ki vagy te? – kérdezi meg az
egyik „félkardos”.
- Én? Monkey D. Luffy vagyok.
Örvendek. – mondja. Hát nálam is kb. így mutatkozott be.
A két kalóz, ordítva rohannak ki.
- Áhh, hol van Anate? – kérdezi körülnézve.
- Tudod, furcsa a nemtörődömséged.
– mondom, miközben visszaváltozok.
- E… ez meg mi?? – kérdezi nagyon
megijedve Koby.
- Hát, majd egyszer megtudod. –
mondom neki mosolyogva.
A fiú az ijedségből feláll, és
elkezd mondani valamit.
- Fussatok. Ha itt találnak
megölnek titeket. – mondja megint ijedten. Hát, jó ilyedős.
- De éhes vagyok. – mondja Luffy
mosolyogva.
- Én is így vagyok vele. – a gyomrom
meg elkezd korogni.
- De halálos veszélyben vagytok, egy
egész csapat van a hajón.
Luffy szaglászik a levegőben. Hát
ez fura. Nehéz lesz megszokni Luffyt.
A szalmakalapos elindul az egyik
irányba, én meg követem. Koby megpróbál visszatartani.
- Gyertek velem. – mondja. De mi
nem váltunk irányt. – Ne arra. – miért akar megakadályozni?
Luffy kinyit egy ajtót, én gyors
berohanok mellette. Ami elém tárul, az még jobb mint az alma. Egyből keresni
kezdek valami finom kaját.
- Kaja! Kaja! Kaja! – mondja Luffy.
Úgy tűnik, ő is nagyon örül. Egyből neki is esik, egy doboz gyümölcsnek.
- Koby vagyok. Ti meg Luffy-san és
Anate-san igaz?
- Aham. – válaszolom teli szájjal.
- Nagyon jó voltál Luffy-san. Hogy
csinálod? – dicséretet mond. Nekem miért nem? Igaz hogy nem csináltam semmit,
de akkor is.
- Ez mennyei. – nem is válaszol a
kérdésre. – Ez nem egy kalózhajó? – kérdezi meg most ő.
- Nem, nem az. Ezt a hajót
foglalta el ALuvida-sama. – mondja a rózsaszínke.
- Az mindegy. Van mentőhajó
valahol? – na végre gondolkozik is. Ez például, egy jó ötlet.
- Azt hiszem, van.
- A hajónk elsüllyedt az
örvényben.
- Az örvényben? És túléltétek?
- Hát, amint látod, élünk és
virulunk- mondom Luffy helyet, had tömje magát, hogy később, ne az én kajámat
egye meg.
- Te ezekkel a kalózokkal vagy? –
kérdezi Luffy.
- Hát… nem éppen… Épp horgásztam
egy kicsi hajóval, de egy kalózhajóba botlottam. Ennek már egy éve… És ahelyett
hogy megöltek volna, szolgává tettek.
- Te nem csak hülye vagy, hanem
balfék is. – hát, én az ő helyében, meg sem szólalnék.
- Ne mondj ilyet. – mondja Koby
szomorúan.
- Miért nem menekülsz el? –
kérdezem.
- Lehetetlen, nem lehet. Ha
elkapnak, mit tesz velem Aluvida-sama?
- Kis fosos vagy. Mondja Luffy
röhögve.
- Ne bántsd szegényt. – mondom.
- Ugyan, igaza van. Sosem vagyok
képes tenni valamit. – mondja. Én egy picit sajnálom- Amúgy, Anate-san,
Luffy-san, ti miért utaztok?
- Nekem számos oka van. -
válaszolom gyorsan.
- Én akarok lenni a kalózkirály. –
mondja Luffy. Hogy tudtam hogy ezt fogja mondani, meg azt is , hogy Koby nagyon
meg fog lepődni. Hát ez így is történt.
- A kalózkirály?
- Ja.
- Tényleg?
- Naná!
Ez aztán az értelmes beszélgetés.
- Luffy-san, meg te is Anate-san,
kalózok vagytok?
- Persze. – most már én is
csatlakozom az értelmes társalgáshoz.
- Hol van a többi társad?
- Még csak egy van, de most már
ketten keresünk. – válaszolom Luffy helyett én.
Azt a meglepődést Koby arcán, le kellett
volna rajzolni. Nagyon durva.
- A kalózkirálynak mindene megvan
az egész világon! Hatalmas vagyona, hírneve, és hatalma van! Övé a felbecsülhetetlen
kincs, a One Piece. – jó, oké, de nem kell ennyire durván mondani.
- Ja. Na akkor tele vagyok,
keressünk egy hajót.
- Oké. – mondom.
- Vajon ha én is ilyen lennék,
képes lennék csatlakozni a haditengerészethez? – suttogja az orra lá Koby. De
nem elég halkan. Luffy is, meg én is hallottuk.
- Haditengerészet? – kérdezem.
- Úgy van, hogy elkapjam a
rosszfiúkat. A gyerekkori álmom! Valóra válhat?
- Honnan tudjam? – mondja Luffy.
Lehetne megértő. Biztos, neki is ilyen álma volt kicsi korában is.
- Igenis megpróbálom, megmenekülök
a szolgaság alól, és elkapom Aluvida-samát…
De nem tudja tovább folytatni,
mert betörik a plafon, ami persze fából van.
- Kit akarsz te elkapni? He? Koby!
A porfelhőből, egy kövér, mély
hangú, fekete hajú, nő jön elő. De ronda is. A falból pedig kardok, amik
körbeveszik Luffyt. Vagyis majdnem eltalálták. Nekem nincs ilyen gondom, én szél
voltam, és nem tudtak felismerni.
- Ő nem Zoro a fejvadász. – mondja
a dagi nő. Ki az a Zoro?
- Koby! Ki a legszebb nő a
tengeren? – ezt most komolyan kérdezi? Hát biztos hogy nem ő.
Az orrom alatt kiiuncogok. De nem
veszi észre senki.
- Természetesen nem más…
- Ki ez az ocsmány banya? – teszi
fel Luffy, a legértelmesebb kérdést.
De senki nem nevet. Mindenki ijedten,
a dagi nő meg dühödten néz rá.
- FÉREG! – ordítja el magát, a
dagi, és lendíti a buzogányát, és lecsap.
Luffy, Koby elé ugrik, megfogja,
és kiugrik vele. Én meg szépen utána repülök, néznek is mint borjú az új kapura.
Nagyon vicces.
A kalózok próbálják lekaszabolni
Luffyt, de ő ügyesen kitér előlük. Ne meg rám is jönnek, de amikor próbálnak
megvágni, egyszerűen, csak keresztülmegy rajtam a kard. Nagyon vicces. Dühösek
is hogy kinevetem őket. Nem figyelek nagyon arra, hogy Luffy mit ügyeskedik, de
mikor látják, hogy ellenem nem tudnak mit kezdeni, Luffyt támadják meg,
méghozzá egyszerre. Én meg csak nézem, mert hát eddig sem esett bántódása. És
talán megmutatja, hogy, hogy lehet ilyen erős.
- Túl sokan vagytok, ez nem ér! –
és fut. Majd az egyik kezével megfogja az árbocot. A keze pedig megnyúl.
MIIII!? Megnyúl? Ez nagyon durva! Ez…ez…
Nem én vagyok az egyetlen aki
meglepődik. Sőt, valami még történik, mert Luffyval ellentétes irányba futnak.
- Gomu gomu no… Rocket! – és mint
a rakéta, úgy száguld, és tarolja le a kalózokat.
- Luffy-san, mi vagy te? – kérdezi
Koby.
- Hogy én? Én vagyok a gumiember,
mert megettem a gumi gyümölcsöt. – már értem, bár ez eddig is érthető volt.
- Te ettél démongyümölcsöt. –
mondja Aluvida, aki csak úgy a semmiből jelent meg Koby háta mögött. – Halottam
már róla, de nem hittem hogy létezik. Fejvadász vagy?
- Nem, kalóz!
- Kalóz? Egymagad?
- Nem, ketten vagyunk. – szólok közbe.
- Hát még csak ketten vagyunk, de
lesz még úgy, 9 társam. – mondja Luffy.
Aluvida, a rondaság elkezd
nevetni.
- Akkor vetélytársak vagyunk. –
lendíti a buzogányát, és fejen is találja Luffyt. De ez olyan, mintha direkt
hagyta volna.
- Gomu gomu no… Pistol! – és úgy
lövi el Aluvidát, mint egy pisztolygolyót. Elég találó támadás nevek.
Aluvida láthatáron kívülre kerül.
- Hé! – szól oda Luffy, a kapitány
nélkül maradt kalózoknak. – Adjatok egy hajót.
Ők meg szó nélkül
engedelmeskednek.
Hírtelen valami bombázni kezd.
Mind arra nézünk, és nem mások azok, mint tengerészek.
- Pont jókor. Lépjünk innen! –
mondja Luffy.
Beszállunk egy hajóba, és a
kötelek elvágásával a vízbe zuhanunk. És valaki mellé zuhanunk, egy lány mellé.
De már el is húzunk onnan.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Nem sok kelett bele, és már nem is
láttuk a hajókat, és hangot sem halottunk.
- Hát ez vicces volt. – mondja Luffy.
Szerintem sem volt rossz. Főleg hogy szereztünk egy akkor a hajót, amiben lehet
kényelmesen elférni. Vagyis nem inkább hajó, hanem csónak, de ez már elég nagy.
- Ja, jó volt. – mondom.
- Amúgy Luffy-san, Anate-san, ahoz
hogy megszerezzétek a One Piecet, át kell hajóznotok a Grand Line-on, amit a
kalózok temetőjének hívnak.
- Ja. Ezért kellenek jó társak.
Meg amúgy, ki ez a fejvadász… ?
- Zorora gondolsz? Úgy halottam,
hogy elfogta a haditengerészet.
- Ennyire béna? – kérdezem én.
- Dehogy is! Ő egy igazi démon.
Amúgy miért kérdezitek?
- Ha ilyen jó, a csapatomban
akarom tudni. – mondja Luffy.
Koby megint a rémült arccal. Nem
unja?
- De neki sitten van a helye.
Kizárt. Kizárt Teljesen Kizárt.
Luffy ad neki egy barackot, de nem
gyümölcs értelemben.
- Ezt miért kaptam?
- Mert idegesítesz.
Közben, egy városban, a
haditengerészeti támaszpont, betonfallal körbevett udvarában, egy fakereszthez
kikötve, egy furcsa tekintetű férfi. Aki épp vár, hogy mi történik majd az
elkövetkező napokban.
To be continued…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése