- Klahadore – szólal meg az ablakban lévő lány.
Egy igazán furcsa mozdulattal
igazítja meg szemüvegét az öltönyös ember.
Nem is figyel ránk, hanem inkább Usopp barátunkat szólítja meg, aki nem
sok sikerrel a fa túloldalán keresett magának menedéket.
- Sokat halottunk már rólad. –
mondja gúnyosan. Usopp nem válaszol. – Na de most válaszoljatok, ti mit
kerestek itt? – kérdezi most tőlünk.
- Egy hajót akarunk. – mondja
Luffy.
- Nem lehet. – válaszolja azonnal.
– Na de most … - megint leveszi rólunk a figyelmét, mintha mi nem számítanánk
semmit. – Usopp-san. Elég sok veszéllyel néztél már szembe? A korodat nézve, ez
elég szép teljesítmény.
- Ugyan… hívj csak Usopp
kapitánynak. – mondja felvágóan.
- Kapitány…? – megint igazít egyet
a szemüvegén. De ezt csinálja minden ötödik másodpercben.
- Ha még egyszer megigazítja a
szemüvegét, esküszöm, hogy kinyírom… - mormogom az orrom alá.
- Halottam az apádról is. – Usopp
erre a kijelentésre megváltozik.
- Klahadore hagy abba. – kérleli a
lány, aggódó tekintettel.
- Csak egy szutykos kalóz fia
vagy.
Usopp dühösen leugrik a fáról.
- Mi az? Csak nem feldühödtél? Na
mind egy is… csak maragy távol Kaya
kisasszonytól. Vagy talán azt az űrt akarod kitölteni vele, hogy az apád
elhagyott a pénz miatt?
- Nem érdekel, hogy mit gondolsz,
de tudd… hogy én büszke vagyok arra, hogy egy kalóz fia vagyok.
- Usopp… - aggódva tekintek rá,
miközben ő kiáll apjáért, és magáért is.
De az öltönyös csak nem hagyja
abba. Tovább provokálja.
Usopp dühösen ragadja meg, és
ütésre emeli a kezét, de a szőke lány megállítja.
- Most felkérlek a távozásra. –
Mondja a férfi teljesen higgadtan.
-
Nem kell kérni, így is elmentem volna. Sőt vissza se jövök többet. –
mondja Usopp, és elmegy.
A három kis srác meg elkezdenek
ordítani rá, de ő ijesztő tekintetével elijeszti a három srácot. Közben Luffy
is ráugrana az öltönyös csávóra, de Zoro lefogja.
- Nekünk mi közünk is van ehhez? –
kérdezi, és nem engedi Luffyt.
------------------------------------------------------------------------------------------------
Elmentünk a háztól, és miután
lecsillapodott a társaság, Luffy elindult valamerre. Mi Zoro-val, Namival, meg
a három sráccal egy termőföldet elkerítő kerítésnél pihentünk le.
- Nem hárman voltatok? – töröm meg
a csendet, e kicsi fiúknak szánt kérdésemmel, akik most nem hárman, hanem csak
ketten ültek a földön.
- De. Tamanagi. Mindig eltűnik
valahova, és ordítozva jön vissza.
És mint megmondták, a kis srác
pont most jött felénk ordítozva.
- Baj van!!
- Na és mi az?
- Egy fura alak jön erre,
hátrafele.
- Ez nagyon nagy baj. – mondom
unott fejet vágva.
Közben meg is érkezik a közelünkbe
az-az alak.
Jééé… tényleg hátrafele
közlekedik.
- Ki nevezett furcsának? – kérdezi
tőlünk. Meghalotta?
- Te meg ki vagy? – kérdezi Nami.
- Én csak egy vándor hipnotizőr
vagyok, semmi egyéb.
- Aham… elég furcsa ez nekem. –
mondom.
- Mi ebbe na furcsa?
- Egy hipnotizőrt már rég
rászettek volna, hogy egy cirkuszban dolgozzon.
- Azt mondod nem hiszel nekem?
- Ja, valahogy úgy.
- Rendben akkor megmutatom…
vállalkozol?
- Kösz, de inkább passzolom.
- Mi kipróbáljuk. – jelentkezik a
három törpe.
- Rendben. Szóval miután
elhangzott, hogy „1-2-3 Jango!” mély álomba merültök.
Ők csak bólintanak, jelezvén hogy
megértették.
- Rendben. 1 2 3 Jango!
Erre nem csak a három kissrác
terül el a földön, hanem az is, aki alkalmazta ezt.
- Na most már tudom, hogy miért
csak vándor. – mondom.
Erre Zoro és Nami nevetni
kezdenek.
------------------------------------------------------------------------------------------------
Megvártuk, hogy felébredjenek. A
furcsa emberke hamar le is lépett. De mi még ott maradtunk várni Luffyt.
Már egy ideje várunk, de hírtelen
feltűnik Usopp.
- Hé Usopp. Luffy-t merre hagytad?
– kérdezem, de válasz nélkül suhan el előttünk.
- Ezt meg mi lelte? – kérdi Nami.
Közben a három kissrác magukban
beszél.
- Hé törpék!
- I-igen?
- Merről jött a kapitányotok?
- Hát arra egy sziklás hely van…. Tényleg,
mindig oda megy ha bánatos.
- Rendben, akkor vigyetek el oda
minket. – mondom, és várakozóan eléjük állok.
- Igazad van. Luffy biztos arra
lehet. – mondja Zoro fejét fogva.
El is mentünk egy meredek, sziklás
helyhez. Lenézek a partra, és megpillantom, drága kapitányunk, kék fenekét.
- Srácok… megvan Luffy.
- Mi? Hol? – Nami lenéz, és ijedten
a szájához kap.
- Ugyan ez biztos meg sem kottyant
neki.
- De nem mozdul.
Sóhajtok egyet, és leugrok. Könnyedén
érek földet. Zoroék az egyik lejáraton jöttek le, és amint ideértek Zorohoz
fordultam.
- Zoro. Ide adnád az egyik
kardodat egy pillanatra?
- Minek?
- Csak add ide.
Ő az egyik feketét a kezembe
nyomja. Én baseball állásba állok, és egy hatalmas lendülettel Luffyra súlytok.
Ő minden reakciót mellőzve felkel, és ásít.
- Jó reggelt. – mondja.
- Ne jó reggelezz. Mi történt
Usoppal? És mégis miért alszol ilyen pózban, egy sziklaszirtnél?
- Oh tényleg, mindjárt elmesélem
mi történt.
Halottuk Luffy beszámolóját, hogy az
a komornyik eredetileg kalóz, meg hogy meg akarja támadni a várost, és meg
akarja ölni Kayát. Elég bolond egy ötlet, főleg, hogy csak azért csinálja, hogy
pénz szerezzen anélkül, hogy vadásznának rá a tengerészek. Ha kalóz, akkor
vállalja is be.
Elindultunk a város fele, út
közben pedig szembe találjuk magunkat Usoppal.
A három srác egyből aggodalmasan
megszólítják, hogy ezt el kell mondani mindenkinek. Ő viszont nem vártan el
kezd röhögni.
- Ez csak hazugság volt. – és folytatja
a nevetést. A srácok is nevetnek, majd komoly arcot vágnak.
- Csalódtunk benned kapitány. Hogy
ilyet hazudj, csak mert utálod. – és elmennek.
Ő is készülne elmenni, de
megállítom.
- Neked vérzik a karod?
- Ez csak egy karcolás.
- Nem csak egy karcolás. Na gyere,
gondolom nem akarsz itt beszélni.
Elráncigálom őt a parthoz, a
sziklákra. Míg Nami kezelésbe veszi a sebét, addig én kifaggatom.
- Miért hazudtál nekik, hogy csak
hazudtál?
- Mert… Áu!
- Ha nem mocorognál nem fájna. –
mondja Nami.
- Kérlek válaszolj.
- Mert hazudós vagyok. Meg hiába
mondtam a falusiaknak, hogy veszély jön, ők nem hallgattak rám. Ezért, ők azt
hiszik, hogy a holnapjuk is egy szép nap lesz. De pont ezért én magam fogom a
kalózokat megakadályozni, hogy tényleg csak hazugság legyen.
Eközben Nami befejezte a kezének a
bekötését.
Luffyra nézek, aki bólint, és
föláll.
- Rendben, segítünk neked.
- De miért? – értetlenkedik.
- Mert tetszik az elszántságod,
ezért nem hagyhatjuk, hogy egyedül harcolj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése