18.fejezet - A csata kezdetét veszi

Még napfelkelte előtt elmentünk a D-i parthoz, ahol Usoppék látták beszélni a komornyikot, meg azt a furcsa embert. A leejtőnél álltunk, meg, amit Usopp terve szerint leöntöttünk csúszós olajjal.

- Rendben, ez meg fogja állítani őket, és majd szépen elintézhetjük őket. Megkérdezhetem, hogy ti miben vagytok jók?

- Aprítás. – Zoro.

- Nyúlás. – Luffy

- Lopás. – Nami.

- Kémkedés. – én.

- Rendben, én meg a rejtőzés.

- Na azt már nem. Te is harcolni fogsz. – ordítok rá.

Egészen hajnalig vártunk rájuk, de senki nem jött.

Ordításokra figyelek fel, amik egyáltalán nem közelről jönnek. Mintha a sziget másik felén ordítozna egy csapat…. kalóz.  Áh ez a bolond.

- Usopp, nem lehetséges, hogy van egy másik leejtő is a szigeten? – kérdezem, hátha észreveszi a hibáját.

- De van É-szakon…. – és sikerült rájönnie. – Én idióta. Mivel itt beszéltek, azt hittem, itt fognak jönni.

- Usopp, merre van a leejtő? – kérdezi Luffy azonnal.

- Egyenesen kell menni Észak fele, így 3 perc alatt ott lehet lenni.

- Rendben. – Luffy gyors futásban indul el. Usopp szintén eszelős iramban kezd el szaladni.

- Hát nincs mit tenni. – fogja a fejét Zoro, és épp indulna, de a mögötte, szintén indulni készülő Nami, megcsúszik az olajban, és magával rántja Zorot is. Nami viszont ezt kihasználva, Zoro hátán szabadul meg az olaj csapdától, ezáltal Zoro szépen lecsúszik a leejtő aljára. Nami elviharzik mellettem. Én visszafordulok hogy  segítsek neki…de.

- Bocsi Zoro, de nem kéne lemaradnom. – elindulok. – biztos van jó módszer hogy kimássz onnan.

Meguntam a futást. Szépen lassan gyalogolva folytatom az utat. Úgy sem kell sietnem, hiszen Luffy, Usopp és Nami már biztos ott vannak. Csak meg tudják oldani egyedül.

De vajon én, tényleg kellek ide? Mindenki meg tud sérülni rajtam kívül, és ez nem fair. A démongyümölcsöm sem tudom magamból kiszedni. Talán erősebbnek is mondhatnám magam. Igen. Erősebb vagyok, mint ők, és ez nem jó. Ha tovább maradok, biztos, hogy ez a téma egyszer fel fog vetődni, és veszekedésbe fog torkollani. De mit kéne tennem? Mi lenne ha elhagynám a csa…

A gondolat menetemet léptek törik meg. Hátranézek, és Zoro fut mögöttem.

- Te meg miért sétálsz? – kérdezi lihegve.

Amint mellém ér én azonos tempóban kezdek el haladni mellette. De nem futok. Inkább repülök, az legalább nem fárasztó. Így is utálok futni.

- így… könnyű.

- Ja. – mosolygok rá, de ő nem figyel rám.

Hírtelen egy nem várt személy bukkan fel mellettünk.

- Luffy? Nem te indultál el elsőnek? – kérdezem kerek szemekkel.

- De hát nem mondta el, hogy merre van észak. – nyávog.

Nem is kell sokat futnunk, szembe találjuk magunkat a kalózokkal. Mind a hárman visszalökjük őket, és a lejtő felén érnek földet.

Jobban körülnézve meglátjuk Namit és Usoppot a földön feküdve. Kettejük közül Usopp az aki jobban meg van sérülve.

- Nami! Hogy mertél ott hagyni az olajban. – ordít rá navigátorunkra Zoro.

- Usopp te bolond. Nem mondtad el hogy merre van észak. – Luffy pedig a hosszú orrút célozza meg, ordítási célpontként.

- Ne most kezdjetek veszekedni. Van most nagyobb bajunk is. – én a két srácot fegyelmezem meg.

Eközben a lejtő alján a furcsa fickó, hipnotizálni készül az embereit. Mind odafigyelünk, de nem nézünk a karikára, mert ki tudja, mit mond nekik.

Miután elhangzott a hipnotizálás, az egész bagázs ordítani kezd, mint a sakál. Az egyik, beleüt a sziklába, aminek leszakad emiatt a sarka.

- Ömm… lehet, hogy így nem lesz olyan könnyű. – mondom. – Luffy, most mit csináljunk?

Ő nem válaszol.

- Luffy?

Ő minden válasz nélkül, a felénk rontó csapatra támad ordítva. Majd keresztülfut rajtuk, és egyenesen a hajójuk orrát veszi célba, amit leszakít.

- Ez a bolond belenézett? – fogom a fejem. Főleg, hogy ő már tudott erről, hogy nem szabad a karikába nézni.

A furcsa srác gyorsan reagál, és elaltatja Luffy-t, akire ráesik az a hatalmas fadarab.

- Luffy az alatt az izé alatt fekszik. Nem lesz baja? – kérdezi aggódva Usopp.

- Ugyan már. Leesett a szikláról a fejére, és akkor is csak békésen aludt. Nem lesz baja. – mondja zoro.

Közben megjelenik megint, két furcsa figura, akik Zorot szemelték ki áldozatul. Elveszik két kardját, így csak eggyel küzd, a két személytől jövő, sűrű karom csapásaival.

És kis vártatva, még a főkolompos is megjelenik, olyan arccal, mint aki épp az előbb nyírt ki vagy 30 embert. Elég durva az arckifejezése ahhoz képest, hogy eleinte milyen volt.