27.fejezet - Elkezdődhet a bosszú! Anate bonyodalomba ütközik!

A véletlennek köszönhetem, vagy valami más keze van a dologban, de egy körözési plakátot fúj a lábamhoz

a szél, ami engem ábrázol. Luffy-ét már láttam, de a sajátom még nem túl sokszor került a kezem ügyébe, és még hallani sem véltem róla. Biztos, hogy vannak kémjeik a tengerészetben, és innen tudták meg hogy csapatban vagyok, és hogy ide jöttünk. Bár nem gondoltam, hogy ennyi év után még mindig keresnek…

 A nagy gondolkozásomat, azon idióta műsora zavarja meg, aki épp most próbál felmászni arra az állványra, amelyen kivégezték a kalózkirályt, és ez nem más, mint az-az idióta Luffy. Nem értem ilyenkor hogy mi járhat a fejében. A tömeg odatorlódik, és több tengerész is körbe veszi a területet. Nem hiszem hogy csak a csínytevés készteti a tengerészeket erre, hanem a Luffy híressé vált arca.

- Azonnal jöjjön le az emelvényről, különben le kell tartóztatnom. – mondja egy megafonnal az egyik tengerész.  Bár nem sokat ér. Közben egy ismeretlen nő jelenik meg a téren, aki bájával csábítgatja el a férfiakat. Mellette megjelenik pár köpenyes emberke is, akik leveszik a fedő ruhájukat, és megmutatkoznak az embereknek. A felismerés szöget üt belém. Buggy és csapata állnak a téren. Közben Luffy-t valaki az emelvényhez szögezi. Ez se tud nagyon vigyázni magára. Buggy helyet cserél a fickóval, aki leszögezte drága kapitányom, és a kardját lendíti. Fölállok, hiszen Luffyra hatnak az éles tárgyak, és ez mindenkinek egy nyilvános kivégzésnek tűnik.

 Bár nem hiszem, hogy támadásba lendülök, hiszen megjelenik Zoro és Sanji, hogy megakadályozzák ezt a „kivégzést”.

Közben hírtelen a szél is elkezd fújni. Túl gyors és egyenetlen, ami vihart jelent, ezért elindulok a hajó felé. Magamat láthatatlanná téve kikerülöm a pozícióba állt tengerészeket, majd hírtelen egy villám csap be az emelvényre. Ijedten nézek hátra, és szemem elé tárul az emelvény, amely lángokban áll. Az eső elkezd esni, mintha dézsából öntenék. Megtorpanva nézem az egykori emlékművet, és aggódva figyelem, hogy mi fog történni.

 Olyasmi történik, amire soha nem számítottam volna. Luffy sértetlenül áll fel, és mintha mi sem történt volna, elkezd nevetni, majd futni kezdenek a kikötő fele. Amint mellém érnek, csatlakozok hozzájuk.

 - Ezt szépen lerendezted. Hogy csináltad? – kérdezem.

- Nem tudom… én nem csináltam semmit. – mondja a teljesen őszinte választ.

Út közben leakad Zoro, majd Luffy is. Sanjit előreküldöm a hajóhoz, én meg Luffyval maradok. Egy olyan tengerészeti kapitányt fogott ki magának, aminek gyümölcsképessége van, és jóval erősebbnek tűnik. Ha talán nem jönne neki össze, akkor besegítek…

- Anate, menj te is. – utasít Luffy.

- De Luffy…

- Menj!

Elindulok a kikötő fele, de a hajót már nem látom. Biztos elvitték Namiék a tengerészet miatt. De akkor Luffy se fogja tudni, hogy merre menjen. Áhh…

 Visszafordulok, hogy félbeszakítsam a csatát, mivel most minél gyorsabban le kell lépnünk.

Amint észreveszem, hogy Luffy a földön, és felette a tengerész, megtorpanok. Látok még ott valakit, aki épp megakadályozza Luffy újbóli „kivégzését”. Amint a köpenyes ember is észrevesz, felém fordul, egy mosolyt villant, majd egy villámcsapással eltűnik.

 Feleszmélek. Luffyhoz sietek, akiről a tengerész már leszállt. Fölrángatom fektéből, és rohanok vele a kikötő fele, és egy csónakba rángatom.

- Anate, még nincs vége a harcnak. – mondja Luffy.

- Hála az égnek hogy nincs. – mondom, bár ő nem érti, hogy mire gondolok.

Ellököm a csónakot a parttól, és egy evezőt a kezembe véve, teljes erővel kezdek el evezni. Amint eltávolodunk biztonságos távolságba a parttól, Namiék a Going Merry-vel mellénk kerülnek, és felvesznek minket.

- Hát ez meredek volt. – mondja Sanji.

- Örülj, hogy nem haltál még meg. – mondom Luffynak.

- Most miért?

- Majdnem megölt, ha nem vetted volna észre.

- De mégis élek.

A fejemet fogom, és értetlenkedek. Hogy lehet ennyire idióta valaki.

- Nami. Most akkor merre megyünk? – kérdezi Zoro.

- Hát a Grand Line előtt van még egy sziget.

- És ott is megállunk? – kérdezem.

- Persze. Addig míg oda érünk, Luffy sok kajánkat fel fogja falni, szóval majd kell az utánpótlás.

Belegondolva hogy mik fognak velünk ott történni, azt kívánom, bárcsak nem csatlakoztam volna. Most ők is belekeveredtek, bár nem nagyon tudnak erről. De nem gondoltam volna, hogy pont ezen a szigeten vannak. Miért pont most kellett felbukkanniuk? Miért? Miért?

 Az emlékek gondolata könnyeket hoz a szemembe.

- Anate, valami gond van? – kérdezi Zoro.

Gyors letörlöm a könnyeimet, és mosolyogva felé fordulok.

- Nem ,semmi gond.

Még rám néz, mintha nem hinne nekem, de aztán vállát megvonva arrébb megy.

--------------------------------------------------------------

Egész út alatt, csak a tengert bámultam. Képtelen vagyok másra gondolni, csak arra, hogy bosszút állhassak. 

A horizonton meglátom a szigetet, ahol talán végre beteljesül az amit akarok.

Közelebb érve a szigethez, minden szó nélkül elhagyom a hajót, és repülve a szigetre megyek.

Van egy kikötő, és egy lakatlannak tűnő város. Benézek egy-egy ablakon, és néhol készételt látok, amik nem tűnnek őskőkoriaknak.

Végig megyek a falun, és bemegyek az erdőbe, az egyik ösvényen. Hirtelen valaki megragadja a kezem hátulról, megfordít, és a fejemhez tart egy pisztolyt. Majd amint felismer leteszi azt.

- Tudta, hogy el fogsz jönni.

- Vezess hozzá.

- Ennyire türelmetlen vagy? Hát rendben.

A férfi elindul, én meg követem. Helyenként örök figyelnek, kezükben láncokkal és bilincsekkel.

Elérünk egy őskori templom bejáratához. Megáll, és felém fordul.

- Ezt vedd fel. – mondja és egy kicsi karkötőt tart felém.

- Mi ez?

- Egy gyenge kairouseki. Nem akadályoz meg a mozgásban, de nem tudod használni a képességed. – Nem válaszolok. Megérezve gyanúmat, ő próbál nyugtatni. – Ne aggódj, nem használjuk ki. Csak egy beszélgetés, semmi több.

- Legyen. – felveszem a karkötőt. Hát érzem, hogy legyengültem, de nem elég erős ahhoz, hogy a mozgást is megakadályozza.

A férfi kinyitja az ajtót, és belépünk rajta. Belülről elég tágas, és emeleti szintjei is vannak.

- Hát megjöttél? – kérdezi egy jól ismert hang. Velem szemben, egy trónon, az a férfi ül, akinek a leginkább el akarom felejteni a létezését. – Jó nagyra nőttél. Kezdesz hasonlítani az édesa…

- Elég a beszédből. Mit akarsz tőlem?

- Azt hogy maradj itt. Tudod, te vagy az első és utolsó kísérleti alany, aki túlélte a kísérletem. Szeretnék vizsgálatokat tenni, hogy milyen hatással van rajtad 2 démongyümölcs.

- És miért kevered ebbe bele a barátaimat?

- Ők azok, akik pórul járnak, ha ellent mondasz nekem.

- A kormány úgy sem fogja hagyni. Leverlek, és kiadlak nekik.

- Nagy tévedésben vagy.

- Mi?

- Szerinted eddig kihúztuk volna, ha csak simán árulóként tartanának minket számon?

- Mire akarsz kilyukadni.

- Hát, az eszeden van még mind csiszolni…

- Te szemét… - mormogom az orrom alá.

- Maga a kormány, és a tengerészet is tud a mi kis üzletünkről. Igaz, hogy elárultuk a tengerészetet, de adtunk nekik egy okot, hogy ne ártsanak nekünk.

- Milyen ok?

- Mi uraljuk a világ összes kairouseki kinyerő és készítő üzemet. Más szóval csak az kap, akinek én megengedem, cserébe békén hagynak, és még támogatást is kapok a kísérletimhez.

- Szóval…

- Folytatni akarom a kísérleteim veled, hiszen te vagy az első, aki a természetes gyümölcse mellé, be tudott fogadni egy mesterségeset is.

- Mesterséges?

- Szerintem ennyi elég. Most menj el. Tudom, hogy a társaid ide jönnek, mond meg nekik, hogy nem mész velük tovább, és maradj itt.

Csak állok. Nem tudom elhinni. Az a férfi, aki bevezetett, kisegít. Kint leveszi rólam a kairousekit.

Csöndben, lehajtott fejjel elkezdek a falu felé sétálni. Az út közepén összetalálkozok Luffyval.

- Merre jártál? Miért nem velünk jöttél? – elindul felém, de aztán megtorpan. – valami gond van?

- Luffy. Nem mehetek veletek tovább.

- Te meg miről beszélsz? – kérdezi nevetve. – Na gyere, megyünk, mivel itt nincs senki. – Elindul, de amint észreveszi hogy nem követem, arca komolyra vált, és felém fordul.

- Anate?...

- Gyere velem. – mondom, kézen fogom, és berángatom az egyik házba.

- Mennyi kaja. – mondja, és elkezdi falni, a még láthatóan meleg ételt. Én csak nézem, és azon gondolkodok, hogy, hogyan fogom elintézni őket. Sok kairousekit tartanak itt. Engedelmeskedjek, vagy támadjak, amint Luffyék lemennek.

- Szóval, miért rángattál ide?

- Beszélnünk kell… - mondom, és leülve az egyik székre, belekezdek a múltam, azon részének elmesélésébe, amely ehhez a helyzethez tartozik.