*-M… mit akarnak
csinálni? – kérdezi anyukám.
- Mindjárt meglátod. –
vigyorog a kapitány, meg az is, aki belesúgott a fülébe.
Megfogták anyukám
karját, felállították, és beledobták a tengerbe…
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
-ANYAAA – ordítottam el
magam. A haló túl szoros, ezért nem tudtam kiszabadulni, kivéve, ha nem
használom a démongyümölcs erőmet.
Nem foglalkoztam
semmivel, egy pillanat alatt széllé váltam, és édesanyám felé repültem. De már
túl későm értem oda. Anyukám a tengerbe esett.
- ANYAAA- ordítottam
el magam még egyszer.
Testem már majdnem
megint emberi lett, de előtte valami hideg fémet érzetem a bokámon, majd valaki
felrántott, a lábamnál fogva.
- Megvagy. – mondja a
férfi aki felemelt. Közben rájöttem hogy a kapitány az. Elkezdtem rugdosni.
- Semmi haszna, a kairoseki
miatt, erőtlenebb vagy, mint egy kiscica. Sőt, még a képességed sem tudod
használni. – röhögött a képembe, majd a földhöz vágott.
- Kairoseki? – mondom magam
elé suttogva, de a kapitány ezt is meghalja.
- Az egy kő, ami ugyanolyan
energiával bír, mint a tenger, más szóval, elgyengülsz, és nem tudod használni
a képességed. – magyarázkodik, de mért oszt meg velem ilyeneket? De ez…
- Te aljas disznó,
hogy tehetsz ilyet az anyukámmal?! – ordítok rá. És miközben ez van, édesanyám
a vízben fuldoklik.
- Ó de nagy a szája
valakinek, na mindjárt betömjük. – és elkezdett nevetni. – fogjátok le.
Utasít két emberkének.
Azok meg, térdre állítottak, és a karomat hátul összefogták.
- Mi… ? – a mondatot nem
tudom befejezni.
- Nyugalom, ez csak
egy kísérlet. – mondja a kapitány, de megint elröhögi magát.
Nem bírok megszólalni,
sőt félek. Anyukám a vízben fuldoklik, ezek meg akarnak valamit csinálni velem.
Félek!
- Hozzátok. – megint szól
a kapitány.
Egy emberke, valami
dobozt hoz ki a hajó belsejéből. Oda viszi a kapitányához, és kinyitja. A
kapitány kuncog. És kiveszi ami benne volt. Először nem tudtam hogy mi, mert a
könnyek már annyira összegyűltek a szememben, de amikor már pár csepp, a ruhámon,
illetve a padlón landolt, jól ki tudtam venni belőle, hogy mi is az. Egy
démongyümölcs. De mit akarnak azzal csinálni?
A kapitány közelebb
lép hozzám. Persze nagy vigyor az arcán. Az arcomról folyik a könny.
És a férfi belenyomja
a számba a gyümölcsöt.
Nem kapok levegőt, de
a fekete bajuszos, piros szemű férfi, egészem a torkomig nyomta, és már nem
tudtam mit tenni. Lenyeltem a nagy rózsaszín gyümölcsöt.
Én nagy kerek
szemekkel a semmibe bámultam, míg levették rólam azt a kairoseki izét. A
kapitány meg nagy vigyorral az arcán, rám nézett. Semmit nem éreztem. Akkor ez
meg mi volt?
Hírtelen nagy
fájdalmat éreztem az egész testemben. Sikítottam. De a fájdalom egyre jobben
erősödött. Már azt éreztem, hogy szétrobbanok. És ez meg is történt.
Vagyis nem. Csak szél
lettem.
- Hát főnök, úgy tűnik
nem sikerült a kísérlet. – mondja az egyik emberke.
El akartam tűnni, de
akaratlanul, a testem kezdett összeállni.
- Dehogy nem sikerült.
– mosolyog a kapitány. A testem összeállt, és a földre estem, mert a testem még
mindig fájt, bár már nem annyira, mint a szétválásom előtt. De mi volt ez?
- Látjátok?
Megvalósítottuk a lehetetlent. – röhög a kapitány. Én meg csak a ronda pofáját
láttam. A férfi pedig minden ok nélkül rugdosni kezdett. Én meg közben csak az
arcát láttam, és ez örökre a fejembe vésődött.
- Na vajon milyen
képességet szerezhetett? – még mindig rugdos. Fáj. Már megint. Már épp az ájulás
szélén álltam, amikor egy férfi hangját hallottam meg. De nem olyan gonoszosat,
sőt, segítős hangneműt.
- A tengerészek ma már
gyerekeket is bántanak? – mondja egy férfi, akinek vörös haja volt, és egy
sebhely a bal szemén. És ha jól láttam, a fél karja hiányzott.
- Egy kalóz ne üsse
bele az orrát. – mondja az eddig rugdosó férfi. Kardot rántott elő, és
nekiesett a vörös hajú férfinak. De a félkezű is kardot rántott, és hárította a
támadást.
Közben meg azt
éreztem, hogy valaki felemel.
- Kapitány, elviszik a
lányt. – szól az egyik tengerész fickó.
- Ó a fene, lebuktam. –
mondja a férfi aki a kezében tart.
Egy pillanattal
ezelőtt még a tengerész hajón voltunk, de aztán már egy másikon lettünk. Biztos
a kalózok hajóján.
A férfi letett az
egyik sarokba. Jobban megnéztem. Fekete copfba fogott haja volt. Aztán jött egy
másik férfi, aki nagyon pufi volt, és egy pohár vizet nyomott a kezembe. Beleittam
a vízbe.
De szembejutott… anya.
Elejtettem a poharat, ami darabokra tört a padlón. Kihajoltam a hajóból.
- Anyaa! – ordítottam a vízre nézve. Már majdnem
beleugrottam anyukám után a vízbe, de a dagi visszafogott. – engedj el, az
anyukám… az anyukám meg fog fulladni. – Ordítottam és rúgkapáltam. A szemem
sarkából láttam, hogy a fekete hajó a vízbe ugrott. A dagi közben letett a
földre. Én türelmetlenül vártam, majd 2 perc után a kalóz feljött, de nem volt
nála senki. A fejét rázta.
- A… anya. – mondtam halkan.
A szemembe könny gyűlt, rengeteg. Majd kitört, mint a folyó. Én hangosan sírtam
,és nem bírtam abbahagyni. Majd a sok dolog miatt, ami történt velem, elájultam…
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
Mikor fölébredtem, egy
szobában voltam, és egy puha ágyban feküdtem. És eszembe jutott a férfi, vörös
szemekkel. Meg a megmentőm, az a vörös hajú. Meg az anyukám. Megint könnyezni
kezdtem.
Bejött egy
öregasszony, aki kövér volt, és hát az arcára nincs szó.
- Végre felébredtél. A nevem Margaret, és
mostantól ez lesz a te otthonod. – mondja, és nem is olyan kedvesen. – Mi a te
neved?
- Anate… mi van a
vörös hajú fickóval? – kérdezem.
- Itt hagyott, és
megkért hogy vigyázzak rád. Már csak ez kellett nekem. – és becsapja az ajtót.
Azon tűnődöm, hogy él
e még rajtam kívül még valaki a szigetről. Már egyáltalán nem hoz könnyeket a
szemembe a dolog. Talán már megszoktam.
Rájöttem, hogy a
tengerészek nem jó emberek, és képesek egy gyenge gyermeket is bántani.
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
Három nap telt el a
Lieber szigetre kerülésem óta. Kezdem megszokni. És rájöttem hogy mi volt annak
a démongyümölcsnek a neve, amit megetettek velem. Múlt gyümölcs. Igen. Csak
hozzá kell érnem ahhoz az emberhez, akinek látni szeretném a múltját. De ennek
hogy két démongyümölccsel rendelkezem, biztos van mellékhatása, de addig
örülök, amíg ezek nem mutatkoznak. És közben meg rájöttem hogy szeretek írni.
És meg szeretném írni a kalózkirály történetét. Hogy miért pont az övét? Mert
én is kalóz akarok lenni! *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése