Elindulok, az egyik legfeltűnőbb
épület fele. Egyre közelebb érve, megmutatkozik az „Arlong park” felirat. A
helyet, egy nagyobb fel veszi körül. Levegővé változok, és úgy, hogy ne
vegyenek észre, felröppenek a fal tetejére, és leülök. Egy épület foglalja el a
nagyobb részét, a másikat egy bevágó medence szerűség, és a köztük húzódó,
elválasztó betonjárda. A hely teli van halemberekkel. A legfőbb, egy széken ül,
és iszik. A legtöbb iszik. Valami bulit tartanak. Amint észreveszem köztük
Namit, rájövök, hogy az ő visszatérte miatt van ekkora parti.
Miatta Luffy-ék teljesen ki vannak
akadva, ő meg csak itt bulizik.
Egy rövidebb megfigyelés után, az
egyik lény, egy jól ismert emberkét visz be, megkötözve.
Zoro-t vallatóra fogják, hogy mit
keres itt. Nem nekik válaszol, hanem Namihoz fűzi a szavait. A beszélgetésük
teljesen abszurdum. Olyan szavak hangzanak el Namitól, amit soha nem néztem
volna ki belőle.
Zorot bezárják az egyik cellába,
és egy őrt bíznak rá. Közben ők elindulnak adósságot beszedni. Az őrön kívül,
vagy 10 lény marad bent. Az összes halember ittasnak tűnik a parti miatt.
Leszállok a fal tetejéről, és
mindegyiket elintézem egy-két rúgással. Odasétálok az őrhöz. Ő kómásan néz rám,
és épp készülne a kezében lévő tőrrel lecsapni rám, mikor is gyomorszájon
rúgom, és eszméletét vesztve összeesik.
Ránézek Zoro barátomra, aki a
hasán lévő véres kötéssel ül a fal tövében.
- Egyedül is ki tudtam volna
törni. – mondja nehézkesen fölálva.
- Látom. – mondom, és a kezébe
teszek egy inget. – takard el valamivel azt a csupasz felsőtested.
- Milyen csupasz? Kötésben vagyok.
- Na látod, megsebesültél, és így
nem tudtál volna minddel végezni.
- Ez semmiség.
- Csak úgy mint a hátamon lévő
seb, mi? Na csak maradj nyugton, míg be nem forr.
Ő beletörődötten leül oda, ahol
nemrég a főnökük csücsült.
- És most mi lesz? Nami nem nagyon
akar visszajönni.
- De van rá mód, hogy
visszajöjjön.
- Na és mi az?
- Nem tudom. Mód az van, csak nem
tudom hogy mi az.
Egy ideig csöndben ülünk, majd
Zoro megtöri a csendet.
- Nem kéne itt maradnunk. Mi lesz
ha visszajönnek?
- Luffyék jönnek?
- Igen, ha jól tudom. Nem tudom,
hogy véget ért e már a csata.
- Milyen csata?
- Ó, tudod, annak a Kriegnek az
emberét dobták ki az étteremből. Aztán ős is megjött, majd megjelent Mihawk is.
- És gondolom, ő intézett így el.
- Nem vagyok rá büszke, de igen.
- Akkor Luffy azért nem veled
jött, mert azzal a Krieg emberkével harcol.
- Pontosan.
Sóhajtok.
- Na és most merre?
- Talán meg kéne keresni Usoppot,
és kinyírni. – ajánlja Zoro.
- Miért kéne kinyírni?
- Ő tehet róla hogy elfogtak.
- De nincs semmi bajod, szóval
nincs is okod bántani.
- Jó, jó nem bántom.
Ezalatt az időtöltő párbeszéd
alatt, nem figyelünk fel, a mögénk érkező, nem várt személyekre.
- Ti meg kik vagytok? – kérdezi
három gyojin.
- Ööö, mi senkik, csak a
hangzavarra jöttünk ide… - mondom.
- Én a fickót ismerem. Az az, akit
elfogtak, és bezárták a rácsok mögé. – mondja az egyik nagy szájú, több mint 6
karral rendelkező… polip.
- Futás. – megfogom Zoro kezét, és
kifutunk a falak közül.
- Ezt most miért? – kérdezi,
teljesen értetlenül.
Nem válaszolok, amíg meg nem
bizonyosodok róla, hogy leráztuk azt a hármat. Egy fa mögött megbújva
várakozunk. Senki nem jön.
- Hahóó. Elmondanád?
- Tudod hogy jók a megérzéseim?
- Igen.
- Akkor megérted, ha azt mondom,
hogy rossz érzésem volt velük kapcsolatban.
- Miért is? Ugyan olyan halak,
mint a többi.
- Azért erősebbnek néztek ki.
Téged seperc alatt elintéztek volna, én meg nem tudok levegő formában
menekíteni.
- De ha azt a szélkésedet
használod, akkor legyőzted volna.
- NEM LEVEGŐ KÉS … – emelem fel a
hangom, de gyorsan le is halkítok. - … bocsánat, most valamiért nagyon ingerült
vagyok. – megfogom a fejem.
- Valami rossz történt veled?
- Hát, nem szeretem sokat
használni a képességeim. Az egyik barátomnak megígértem, hogy az eredeti erőmet
fogom csiszolni, és nem támaszkodok gyümölcsképességre.
- Oh, akkor bocsánat.
- Semmi gond. Nem tudhattad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése