- Mennyünk a városba, lehet hogy Luffyék már
ott vannak. – mondom, egy rövidebb szünet után.
Zoro feláll, és elindulunk. Az
erdőn keresztül megyünk, majd zajt észlelek. Nem a földről, nem is a föld alól,
hanem az égből. Zoro semmit nem vesz észre, csak azután figyel fel a zajra,
amikor annak forrása, az égből telibe talál minket. Sodródunk a hajóval, ami az
új szakácsunkat, és a kapitányt szállítva csúszik a földön. Mielőtt egy
sziklába csapódnánk, Zorot biztonságosan elmenekítem, én meg követem. A hajó a
sziklának adja első csókját, és megáll. Luffy, a szőke srác, és a duó egyik
tagja, nagy megkönnyebbüléssel hagyja el a hajót.
- Túléltük. – mondja a szőkeség…
majd észrevesz engem. – Ó mily szépséget vetett elénk a sors. – közeledik felém
lassú léptekkel.
- Aham, persze. És hogy a te
szavaiddal éljek, ezt a szépséget nyomtátok volna matricává, ha nem lennék
gyümölcshasználó.
Erre a srác megtorpan.
- Elnézésedet kérem. – hajol meg
előttem. Nem bírom ezt a fajta udvarlást. Meg, ahogy láttam, nem én vagyok az
egyetlen, akihez ily módon közeledett. – Te is ördöggyümölcs használó vagy,
mint ez a balfék mögöttem?
- Igen, csak hogy én nem vagyok
egykönnyen legyőzhető.
- Hogy-hogy? És honnan tudod, hogy
Luffy milyen erős?
- Én is a csapat tagja vagyok.
- Tényleg? Nem is tudtam? Miért
nem láttam meg hamarabb a szépségedet?
- Talán azért, mert Nami csodálásával
voltál elfoglalva. Amúgy, viselkedhetsz velem normálisan, tudod, pont az
ilyeneket nem bírom… mármint ezt a viselkedési formát, amit te követsz.
- Visszautasítottak. – mondja Zoro
röhögve.
- Fogd be. Én legalább tudok
viselkedni a hölgyekkel.
Zoro és Sanji szópárbajba
kezdenek, amit a duó második tagjának megérkezése vet véget.
A srác teljesen kifulladva, és
könnyekkel a szemében néz fel ránk.
- Luffy-aniki.
- Mi az?
- Nami-aneki… Nami-aneki megölte
Usopp-anikit!
- Aha… el is hiszem. – mondom lekezelően.
- Ez halálosan komoly
Anate-aneki!!
- Ha az lenne, akkor nem futna
felénk egy hosszúorrú egyén, köpenyben, pokrócban, vagy miben. – mutatok a
felénk haladó, még alig kivehető dologra.
- Honnan veszed, hogy pont ő az? –
kérdezi Zoro.
- Jók a megérzéseim… meg a látásom
és a hallásom.
Nem is várunk sokat, és kiderül,
hogy a megérzésem nem csalt. Tényleg Usopp futott felénk, kifulladva, és csurom
vizesen.
Közben olyan dolgok történnek,
hogy megjelenik Nami, majd el is tűnik. Majd az a lány is megjelenik, akivel
először beszéltem itt. Luffy meg képtelen egy helyben maradni, és elmegy.
Nojiko meg közben elmeséli Nami és az ő múltját – közben kiderül, hogy ők
mostohatestvérek - .
Kíváncsian hallgatom végig történetet, Sanjival egyetemben, míg Zoro
elszunyál, a duó pedig a könnyeikkel küszködve, egyetértően bólintanak minden
elhangzott tényre. A mese végeztével megjelenik Luffy is, aki kijelenti, hogy
bármi áron megszabadítja Namit, és a falut Arlong terrorja alól.
- Ez mind szép és jó… de hol
kezdjük?
- Megkeresem Namit. – mondja
Luffy.
- Akkor mi addig megyünk és
elintézzük a kishalakat.
- Na látod, tudod te hogy mit kell
csinálni. – mondja Luffy mosolyogva.
- Persz, persze… Sanji, Zoro, bőgő
duó. Megyünk az Arlong parkba, és elintézünk pár shusinak valót.
- Ez aztán a beszéd. – mondja Zoro
fölkelve a földről.
- Oké Anate-chan. – mondja Sanji.
- Bőgő duó? – néz egymásra a két
idióta, majd követnek.
Amint odaérünk a parkhoz,
feltűnik, hogy már vártak minket. A bejárati halakat könnyedén leüti Sanji.
Benyitunk, és rengeteg lény néz
szembe velünk. Végignézek rajtuk, és megtalálom a főkolompost. Elég nagy, bár
erőben nem tudom milyen szinten áll.
- Előre megyek. – ajánlja fel
Sanji meg Zoro. A két idióta, meg megbújik a fal mögött.
Zoro és Sanji szépen ledarálják a
kis lepényeket. Viszont maradnék a fő fejesen kívül még 4-en. Viszont ők még
nem támadnak. Talán parancsra várnak. Bár mér nincs sok idejük. Megjelenik a
falu összes tagja, Luffy pedig a hátsó sorból előkuporodva rárivall Arlongra.
- Mehettek. – mondja, és a maradék
megindul. A hat karos Zorot veszi célba, míg az, amelyiknek pengék állnak ki a
kezéből, Sanjit szemeli ki. Egy hosszú szájú, akitől hallható egy chu~, Usoppot
veszi üldözőbe, aki ijedten szalad el jó messzire. Az utolsó engem vesz célba.
Egy közelharcos, delfinre hasonlító lény. A kezében egy fa bot van, amiből
szögek állnak ki.
- Nincs szerencséd. Én vagyok a
csapat leggyorsabb tagja. – mondja, és fenyegetően meglendíti felém bunkós
botját.
- Mily véletlen, a mi csapatunkban
is én vagyok a leggyorsabb. – mondom dicsekedve.
- Erre kíváncsi vagyok. – elindul.
Tényleg nehéz követni. Gyorsabban mozog mint az a Kuro kapitány? Nem … A
pikkelyek. A fényt kihasználva láthatatlanná teszi magát. És jól is sikerül
neki, bár semmit nem ér el vele. Rengetegszer sújt le, de nem ér találatot.
Vagy hogy pontosabban fogalmazzak, mind átmegy rajtam.
- Ez meg mi?! – áll meg hogy
levegőt vegyen.
- Démongyümölcs használó vagyok,
engem nem tudsz ilyen könnyen legyőzni. – mondom örömittasan.
Minden csapásnál egyre idegesebb.
Még ha nem is lenne ez a képességem, akkor is könnyedén kitudnám kerülni. Már
nem ügyel annyira a gyorsaságra, sem arra, hogy láthatatlanabbá váljon.
- Kezdem unni. – mondom, és egy új
trükköt kezdek kipróbálni. – Tornádó. – mondom, és egy nagy
szélörvényt
csinálok a csatatér közepébe. Amint megbizonyosodok róla, hogy sikeresen
legyőztem az ellenfelem, abbahagyom. Mindenki ámulva néz rám.
Eközben figyelembe veszem a
helyzetet. Zoro legyőzte az első ellenfelét, de most Arlonggal van
összetűzésben, míg Sanji és Luffy a víz alatt viaskodnak.
… Várjunk… Luffy a víz alatt??
Beugranék, de sajna nem lehet.
- Eléggé erősnek tűnsz. – szól
hozzám Arlong.
Nem méltatom meg a válaszommal.
Kimegyek a falhoz, és figyelemmel kísérem a történteket. Megmutatkozik Zoro
sebe, amin még én is elszörnyülködök.
Majd Luffy kikerül a víz alól, és
Nami is megérkezik. Kapitányunk pedig Arlongal kezd el kakasviadalozni.
A harc nem tart sokáig, és aki
győztesül kerül ki, az nem más mint Luffy.
Majd egy nem várt személy is
megjelenik. Egy tengerészeti kapitány. Magyarázkodni kezd. Közben rájön, hogy
Luffy elintézte Arlongot.
Szidni és fenyegetni kezdi az itt
élő embereket, illetve a csapatot. Nem tudom miért, de teljesen felkapom a
vizet. Szél kezd el fújni körülöttem , amit ő is észrevesz Gyors mozdulattal
elé kerülök és belerúgom a vízbe.
Kikapaszkodik, és vizet köpdös.
- Hogy hívnak benneteket? –
kérdezi tőlem, és Luffytól.
- A nevem Anate, az övé Luffy. –
mondom egérbajszát megfogva. – Most elmész innen, vagy ketté szellek, mint
élezett kés az olvasztott vajat.
Ő teljesen beijedve elrohan.
- Nem volt ez egy kicsit túlzás? –
kérdezi Zoro.
- Szerintem vicces volt. –
válaszolom nagy vigyorral az arcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése