23.fejezet - Egy fontos nap elrontva, avagy mik azok a gyojinok?!

- És akkor most utána kéne menni? – kérdezi Zoro.

- Még jó hogy. Nem mondott semmit… nem hagyhatom, hogy elhagyja ilyen könnyen a csapatot. – mondja Luffy.

- Nekem tök mindegy. Túl sokat titkolt el előlünk, én nem tűrnék meg egy ilyen embert magam mellett. Felőlem elmehet. – mondom nemtörődöm hangnemmel.

- Anate! – morran rám Luffy. – Ne mondhatsz ilyet!

- Miért is nem?

- Ő varrta be a hátadon a sebet. Meg ő a  mi navigátorunk!

Nagy levegőt veszek, és mélyet sóhajtok.

- Hát akkor nincs mit tenni. – mondom lehangoltan. Tényleg nem tudtam, hogy ő varrta be a sebem, de az is biztos, hogy titkol előlünk valamit. Nehéz megbízni egy ilyen emberben, de ha Luffy ragaszkodik hozzá, akkor nem tehetek másképp. Végül is ő a kapitány.

- Megyek, megkeresem. Hé ti ketten. – szólok a duónak, akik megrezzenve vigyázba állnak. – Merre ment?

- Arra! – mutatnak egy irányba.

- Rendben, akkor megyek. De Luffy ezért kérni fogok valamit cserébe.

- Oké! – mondja nagy mosollyal.

Testemet könnyeddé változtatva elindulok a mutatott irányba. A kalózok, a szakácsok, és a duó meghökkenten figyelnek, de seperc alatt kiérek a látóterükből.

Hiába vagyok levegővé változva, a meleget ugyanúgy megérzem. És a mostani időjárás megköveteli az alulöltözöttséget. Majd felveszek egy bikinit, csak találjam meg a hajónkat, amit Nami ellopott.

Meg majd valamikor meg kéne nézni az emlékeiket. Mindenkiére kíváncsi vagyok. Talán ha megkérdezem őket, megengednék? Biztos nem.

Az utam hamar a végéhez ér. Meglátok egy szigetet, ahol a hajónk is parkol. Leszállok szegény járgányunkra, és átöltözök. Egy bikini felsőt kapok fel, és egy sípcsontig érő nadrágot.

A hajóról leszállva, egy furcsa szerzetet pillantok meg. Egy félig ember, és egy félig hal féleséget. Ezzel pedig gondba vagyok, főleg, hogy ő is észrevett, és nem épp üdvözölni jött.

- Ki vagy te? – kérdezi komoly hangjával, amitől a hideg is kiráz.

- Én csak egy hajótörött vagyok. A csónak, amivel elindultam, a sziget közelében tört össze, és azt találtam a legjobb megoldásnak, ha gyorsan kiúszok ide.

Értetlenül, és gyanakodva néz.

- Nem jelentelek be. Szerezz egy másik csónakot, és tűnj el innen, ha jót akarsz magadnak. – mondja, és elmegy.

Elég ijesztő ez a lény. Mi lett volna, ha az igazat mondom.

Halkan, és osonva megyek be a kis faluba. Ez a hely sem a rendről híres. A főutca meg van rongálva, es egy-két ház fejjel lefelé van fordítva. Nem tudom, hogy ki tud ekkora pusztítást végezni, de csak gratulálni tudok.

Amint ellankad a figyelmem, valaki a kezét számra tapasztva, beránt az egyik ajtón.

Próbálok kiszabadulni, és sikerül is, mivel ez a személy nem valami erős.

 - Nyugi, csak bukj le. – mondj suttogva. Én engedelmeskedek neki, és pár pillanat múlva, egy olyan félig hal-ember lény robog el a ház előtt.

- Oké, most már tiszta. – mondja és kifújja a bent tartott levegőt. – Nojiko vagyok. Te mit keresel a szigeten?

- Egy lányt jöttem megkeresni. Nami-nak hívják, nem ismered?

- Nami. De ismerem. Miért keresed?

- Az magánügy. De tudnál segíteni, hogy beszéljek vele?

- Sajnálom, de ez megoldhatatlan.

- Hogy-hogy?

- Nami az Arlong kalózok térképésze. Nem hiszem, hogy csak úgy engedélyeznének egy találkozót.

- Arlong… kik?

- Nem hallottál még róluk? Ők East Blue kegyetlen gyojin kalózai.

- Kegyetlen? Akkor Namit erővel tartják maguknál? – Nem válaszol. Akkor eltaláltam. Tudtam, hogy valami nincs rendjén. Nami rejtegetheti azt, hogy jelenleg kikhez tartozik, de nem rejtheti el örökre az érzéseit. Figyeltem a modorát, a viselkedését, és nem olyan fajta, hogy szó nélkül lelépjen.

- Akkor erővel elhozom onnan.

- Ne mondj hülyeségeket … ömm…

- Anate.

- Igen… szóval ne mondj hülyeségeket Anate. Megölnek, amint engedély nélkül belépsz az Arlon parkba.

- Dehogy fognak. Főleg, hogy még jön pár társam. Olyan könnyen leverjük őket, mint a fater a részeg postás bácsit.

- Ez most komoly? Nami megint belekeveredett egy dologba. – sóhajt.

- Ne aggódj. Most még nem találkozok vele, csak megnézem hogy hol van, és bevárom a társaim.

- Nem várhatnál ezzel a megnézéssel? – néz rám aggódó szemekkel. Most találkoztunk, és már ennyire félt? Mennyire lehetnek erősek ezek a gyojin izék?

- Bocs, de nem vagyok abban a hangulatban, hogy mindent képes legyek elhalasztani. Nami-nak köszönhetően, nem ünnepelhetem meg normálisan a szülinapom.

- Oh... amúgy mi az a hátadon? - néz kérdően, mikor háttal fordulok neki.
- Ez? Ez a gyengeségem örök nyoma.