22.fejezet - Don Krieg felbukkan!

Nami és a szakács srác megható beszélgetését a főszakács szakítja félbe, és egy „kisebb” veszekedés után abbahagyják. Luffy eddig élvezhette a szabadságot, mert vissza rángatják dolgozni. A többiek pedig folytatják az evést. Én a fagyi kelyhem elfogyasztásának végeztével kimegyek a friss levegőre. Amint kilépek az étteremből, őszintén, semmi nem tárul a szemem elé. Akkora köd van, hogy azt sem látnám, ha két delfin közösülne 2 méterre előttem. Viszont rossz előérzetem támad. Az ezzel való gondolataimat, az éppen kijövő társaim szakítják meg.

- Olyan jó ez a hely. Kényelmes, és még a kaja is ingyen van. – áradozik Nami.

- Csak neked. – válaszol Zoro gúnyosan.

De nem hallgatom végig a beszélgetést. A gyanúm beigazolódott. Nem látszódik a ködtől, de hallani lehet, hogy egy hajó közelít. Méghozzá nem is kicsi, az általa vert hullámzajból ítélve.

- Srácok. – szólok Nami és Zoro érdektelen beszélgetésébe. – halljátok amit én?

- Mit? – Nami fülel. – Én nem hallom.

- Hegyezd jobban a füled. Végül is mást nem nagyon csinálhatsz ekkora ködben.

- De várj… hullámok zaja. Egy hajó közelít. De miért olyan érdekes ez? Bár igaz, nem normális ember az, aki ködben ilyen bátran mer hajókázni.

A Köd kezd eltűnni, így kirajzolódnak a közeledő hajó körvonalai.

- Óóóó, most már rétem. – mondja Nami, miután a zászlón lévő jel is megmutatkozik.

- Ez kinek a jele? – kérdezem. Nem vagyok tisztában ezekkel a jelekkel.

- Ez azt hiszem Don Krieg-é. Azt hiszem, az ő emberét verte el egy szakács nemrég. Talán bosszút állni jött?

- Egy ember miatt miért jött volna? – amint megpillantom, a hajó állapotát leesik. – mi van ha csak simán enni jött?

- Persze. Hiszen még az embere sem kapott enni.

Igaza van. De akkor mi késztette őt erre? Áhhh, miért van nekem most ennyi rossz előérzetem? Talán a túl élénk fantázia tehet róla.

Kisvártatva a hajó megáll, és egy kisebb csónakon átjön az étterembe a hajó kapitánya, és a srác, aki nemrég, elég csúnyán ki lett rúgva.

Zoro, Usopp és én bemegyünk, míg Nami megy a duóhoz, a hajó rablás elleni biztosítás érdekében.

Don Krieg megalázkodva könyörög valami kajáért. Én megvetve nézek rá. Hogy dobhatja el valaki ennyire a büszkeségét, ha kajáról van szó.

Persze valaki nem bírja tétlenül nézni. Ez nem más mint az udvarló, szöszke srác. Épp most lép ki a konyhából egy nagy adag rizzsel, és egy kancsó vízzel.

A kapitány mindet belapátolja, majd miután teljesen jól lakott, megajándékozza a srácot, egy nagy ütéssel. A srác a földre kerül, közben a férfi, harci felszerelését előkotorva, 100 emberre való élelmet követel.

- Nem kéne közbe avatkoznunk? – súgom oda Zoro pajtásomnak.

- Szerintem megoldják egyedül is.

- Nem hiszem. – a veszekedő szakácsokra nézek, majd megint Don emberkére. – Luffy is megtenné.

- Igazad van. De akkor te csinálod.

- Miért én?

- Mert te hoztad fel az ötletet.

- Jó, jó.

A szakácsok és Don Krieg közé állok. Közben hallom a rémült vendégek értetlenkedéseit. „ – Az a gyerek mit csinál? „ vagy „ Ez a lány öngyilkos merényletet akar végrehajtani?”

Buta, buta emberek.

- Rendben elég lesz. Maga nem kap semmit, mert bántotta szegény szöszkét. – most az előbb említetthez fordulok. – Te meg egy idióta vagy.

Ő válasz nélkül néz rám.

- Mit mondtál, te tökmag? – kérdezi, az egyre idegesebb kapitány.

- Jól hallotta. El lehet menni. Nem azért jöttünk, hogy csetepatézzunk, hanem hogy szakácsot találjunk magunknak …

- És én most hova sz*rjak?! Most azonnal hozzátok a kaját, különben lerombolom ezt az éttermet.

- Aham … Szélpenge. – mormogom az orrom alá, és már épp készülnék ketté hasítani az emberkét, amikor is valaki oldalra lök, és a szélpengém célt téveszt, és csak a falat lyukasztom ki.

- Ez nem gyerekeknek való. Tűnj innen. –mondja a mellettem elrobogó főszakács bá. – És majd hozd ezt rendbe. – mondja vissza pillantva.

Egy nagy adag kaját tesz le elé. Majd kezdődik a beszéd párbaj. Kiderül hogy Don átment a Grand Line-ra, de nem tudott tovább jutni már ez elején, és vissza kellett fordulnia. A főszakácsról meg az, hogy eredeti neve –mármint a köröző plakátok szerint – Vöröslábú Zeff, aki élve tért vissza a Grnad Line-ről, és ez a Don a hajónaplóját akarja. Ő viszont nem adja… uncsi téma.

- … és én leszek a Kalózkirály. – erre a mondatra már inkább felfigyelek. Főle, hogy Luffy elé lépve közli, hogy téved.

- Én leszek a kalózkirály.

- Heh… biztos roszzul hallottam…

- A hallásoddal semmi dong.

- Azt hiszed képes leszel ezt véghez vinni?!

- Egyértelmű. Bár úgy hiszem, hogy ezt csak egy módon tudjuk elintézni. Küzdjünk meg. – mondja Luffy kezeit tördelve. Több dolog is elhangzik, bár csata az nincs. Az egyik dolog, hogy megemlítik Sólyomszemű Mihawk-ot. Erre leginkább Zoro figyel fel. Majd elhhangzik pár dolog a Grand Line-ról.

- Luffy, semmiképp nem mehetünk oda. – mondja Usopp.

- Milyen mókás hely lehet ez a Grand Line. – röhög rajta Luffy.

- Egyet értek. – helyeslem.

De ekkor már Don kiment, és már megetette a kutyáit, akarom mondani embereit.

Majd amint meghaljuk, hogy a már így sem épp hajójuk, kettéesik, mind kimegyünk kíváncsian. Én leesett állal figyelem a dolgot, bár mindenki így van ezzel.

Hírtelen megjelenik a duó, és egy nem épp kellemes hírt közölnek.

- Nami-aniki lelépett a hajóval, és minden kincsűnket elvitte.

- Micsoda?!