18.fejezet - A csata kezdetét veszi

Még napfelkelte előtt elmentünk a D-i parthoz, ahol Usoppék látták beszélni a komornyikot, meg azt a furcsa embert. A leejtőnél álltunk, meg, amit Usopp terve szerint leöntöttünk csúszós olajjal.

- Rendben, ez meg fogja állítani őket, és majd szépen elintézhetjük őket. Megkérdezhetem, hogy ti miben vagytok jók?

- Aprítás. – Zoro.

- Nyúlás. – Luffy

- Lopás. – Nami.

- Kémkedés. – én.

- Rendben, én meg a rejtőzés.

- Na azt már nem. Te is harcolni fogsz. – ordítok rá.

Egészen hajnalig vártunk rájuk, de senki nem jött.

Ordításokra figyelek fel, amik egyáltalán nem közelről jönnek. Mintha a sziget másik felén ordítozna egy csapat…. kalóz.  Áh ez a bolond.

- Usopp, nem lehetséges, hogy van egy másik leejtő is a szigeten? – kérdezem, hátha észreveszi a hibáját.

- De van É-szakon…. – és sikerült rájönnie. – Én idióta. Mivel itt beszéltek, azt hittem, itt fognak jönni.

- Usopp, merre van a leejtő? – kérdezi Luffy azonnal.

- Egyenesen kell menni Észak fele, így 3 perc alatt ott lehet lenni.

- Rendben. – Luffy gyors futásban indul el. Usopp szintén eszelős iramban kezd el szaladni.

- Hát nincs mit tenni. – fogja a fejét Zoro, és épp indulna, de a mögötte, szintén indulni készülő Nami, megcsúszik az olajban, és magával rántja Zorot is. Nami viszont ezt kihasználva, Zoro hátán szabadul meg az olaj csapdától, ezáltal Zoro szépen lecsúszik a leejtő aljára. Nami elviharzik mellettem. Én visszafordulok hogy  segítsek neki…de.

- Bocsi Zoro, de nem kéne lemaradnom. – elindulok. – biztos van jó módszer hogy kimássz onnan.

Meguntam a futást. Szépen lassan gyalogolva folytatom az utat. Úgy sem kell sietnem, hiszen Luffy, Usopp és Nami már biztos ott vannak. Csak meg tudják oldani egyedül.

De vajon én, tényleg kellek ide? Mindenki meg tud sérülni rajtam kívül, és ez nem fair. A démongyümölcsöm sem tudom magamból kiszedni. Talán erősebbnek is mondhatnám magam. Igen. Erősebb vagyok, mint ők, és ez nem jó. Ha tovább maradok, biztos, hogy ez a téma egyszer fel fog vetődni, és veszekedésbe fog torkollani. De mit kéne tennem? Mi lenne ha elhagynám a csa…

A gondolat menetemet léptek törik meg. Hátranézek, és Zoro fut mögöttem.

- Te meg miért sétálsz? – kérdezi lihegve.

Amint mellém ér én azonos tempóban kezdek el haladni mellette. De nem futok. Inkább repülök, az legalább nem fárasztó. Így is utálok futni.

- így… könnyű.

- Ja. – mosolygok rá, de ő nem figyel rám.

Hírtelen egy nem várt személy bukkan fel mellettünk.

- Luffy? Nem te indultál el elsőnek? – kérdezem kerek szemekkel.

- De hát nem mondta el, hogy merre van észak. – nyávog.

Nem is kell sokat futnunk, szembe találjuk magunkat a kalózokkal. Mind a hárman visszalökjük őket, és a lejtő felén érnek földet.

Jobban körülnézve meglátjuk Namit és Usoppot a földön feküdve. Kettejük közül Usopp az aki jobban meg van sérülve.

- Nami! Hogy mertél ott hagyni az olajban. – ordít rá navigátorunkra Zoro.

- Usopp te bolond. Nem mondtad el hogy merre van észak. – Luffy pedig a hosszú orrút célozza meg, ordítási célpontként.

- Ne most kezdjetek veszekedni. Van most nagyobb bajunk is. – én a két srácot fegyelmezem meg.

Eközben a lejtő alján a furcsa fickó, hipnotizálni készül az embereit. Mind odafigyelünk, de nem nézünk a karikára, mert ki tudja, mit mond nekik.

Miután elhangzott a hipnotizálás, az egész bagázs ordítani kezd, mint a sakál. Az egyik, beleüt a sziklába, aminek leszakad emiatt a sarka.

- Ömm… lehet, hogy így nem lesz olyan könnyű. – mondom. – Luffy, most mit csináljunk?

Ő nem válaszol.

- Luffy?

Ő minden válasz nélkül, a felénk rontó csapatra támad ordítva. Majd keresztülfut rajtuk, és egyenesen a hajójuk orrát veszi célba, amit leszakít.

- Ez a bolond belenézett? – fogom a fejem. Főleg, hogy ő már tudott erről, hogy nem szabad a karikába nézni.

A furcsa srác gyorsan reagál, és elaltatja Luffy-t, akire ráesik az a hatalmas fadarab.

- Luffy az alatt az izé alatt fekszik. Nem lesz baja? – kérdezi aggódva Usopp.

- Ugyan már. Leesett a szikláról a fejére, és akkor is csak békésen aludt. Nem lesz baja. – mondja zoro.

Közben megjelenik megint, két furcsa figura, akik Zorot szemelték ki áldozatul. Elveszik két kardját, így csak eggyel küzd, a két személytől jövő, sűrű karom csapásaival.

És kis vártatva, még a főkolompos is megjelenik, olyan arccal, mint aki épp az előbb nyírt ki vagy 30 embert. Elég durva az arckifejezése ahhoz képest, hogy eleinte milyen volt.

17.fejezet - A "Tenger bátor harcosának" segítség kell

- Klahadore – szólal meg az ablakban lévő lány.

Egy igazán furcsa mozdulattal igazítja meg szemüvegét az öltönyös ember.  Nem is figyel ránk, hanem inkább Usopp barátunkat szólítja meg, aki nem sok sikerrel a fa túloldalán keresett magának menedéket.

- Sokat halottunk már rólad. – mondja gúnyosan. Usopp nem válaszol. – Na de most válaszoljatok, ti mit kerestek itt? – kérdezi most tőlünk.

- Egy hajót akarunk. – mondja Luffy.

- Nem lehet. – válaszolja azonnal. – Na de most … - megint leveszi rólunk a figyelmét, mintha mi nem számítanánk semmit. – Usopp-san. Elég sok veszéllyel néztél már szembe? A korodat nézve, ez elég szép teljesítmény.

- Ugyan… hívj csak Usopp kapitánynak. – mondja felvágóan.

- Kapitány…? – megint igazít egyet a szemüvegén. De ezt csinálja minden ötödik másodpercben.

- Ha még egyszer megigazítja a szemüvegét, esküszöm, hogy kinyírom… - mormogom az orrom alá.

- Halottam az apádról is. – Usopp erre a kijelentésre megváltozik.

- Klahadore hagy abba. – kérleli a lány, aggódó tekintettel.

- Csak egy szutykos kalóz fia vagy.

Usopp dühösen leugrik a fáról.

- Mi az? Csak nem feldühödtél? Na mind egy is… csak maragy távol Kaya  kisasszonytól. Vagy talán azt az űrt akarod kitölteni vele, hogy az apád elhagyott a pénz miatt?

- Nem érdekel, hogy mit gondolsz, de tudd… hogy én büszke vagyok arra, hogy egy kalóz fia vagyok.

- Usopp… - aggódva tekintek rá, miközben ő kiáll apjáért, és magáért is.

De az öltönyös csak nem hagyja abba. Tovább provokálja.

Usopp dühösen ragadja meg, és ütésre emeli a kezét, de a szőke lány megállítja.

- Most felkérlek a távozásra. – Mondja a férfi teljesen higgadtan.

-  Nem kell kérni, így is elmentem volna. Sőt vissza se jövök többet. – mondja Usopp, és elmegy.

A három kis srác meg elkezdenek ordítani rá, de ő ijesztő tekintetével elijeszti a három srácot. Közben Luffy is ráugrana az öltönyös csávóra, de Zoro lefogja.

- Nekünk mi közünk is van ehhez? – kérdezi, és nem engedi Luffyt.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Elmentünk a háztól, és miután lecsillapodott a társaság, Luffy elindult valamerre. Mi Zoro-val, Namival, meg a három sráccal egy termőföldet elkerítő kerítésnél pihentünk le.

- Nem hárman voltatok? – töröm meg a csendet, e kicsi fiúknak szánt kérdésemmel, akik most nem hárman, hanem csak ketten ültek a földön.

- De. Tamanagi. Mindig eltűnik valahova, és ordítozva jön vissza.

És mint megmondták, a kis srác pont most jött felénk ordítozva.

- Baj van!!

- Na és mi az?

- Egy fura alak jön erre, hátrafele.

- Ez nagyon nagy baj. – mondom unott fejet vágva.

Közben meg is érkezik a közelünkbe az-az alak.

Jééé… tényleg hátrafele közlekedik.

- Ki nevezett furcsának? – kérdezi tőlünk. Meghalotta?

- Te meg ki vagy? – kérdezi Nami.

- Én csak egy vándor hipnotizőr vagyok, semmi egyéb.

- Aham… elég furcsa ez nekem. – mondom.

- Mi ebbe na furcsa?

- Egy hipnotizőrt már rég rászettek volna, hogy egy cirkuszban dolgozzon.

- Azt mondod nem hiszel nekem?

- Ja, valahogy úgy.

- Rendben akkor megmutatom… vállalkozol?

- Kösz, de inkább passzolom.

- Mi kipróbáljuk. – jelentkezik a három törpe.

- Rendben. Szóval miután elhangzott, hogy „1-2-3 Jango!” mély álomba merültök.

Ők csak bólintanak, jelezvén hogy megértették.

- Rendben. 1 2 3 Jango!

Erre nem csak a három kissrác terül el a földön, hanem az is, aki alkalmazta ezt.

- Na most már tudom, hogy miért csak vándor. – mondom.

Erre Zoro és Nami nevetni kezdenek.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Megvártuk, hogy felébredjenek. A furcsa emberke hamar le is lépett. De mi még ott maradtunk várni Luffyt.

Már egy ideje várunk, de hírtelen feltűnik Usopp.

- Hé Usopp. Luffy-t merre hagytad? – kérdezem, de válasz nélkül suhan el előttünk.

- Ezt meg mi lelte? – kérdi Nami.

Közben a három kissrác magukban beszél.

- Hé törpék!

- I-igen?

- Merről jött a kapitányotok?

- Hát arra egy sziklás hely van…. Tényleg, mindig oda megy ha bánatos.

- Rendben, akkor vigyetek el oda minket. – mondom, és várakozóan eléjük állok.

- Igazad van. Luffy biztos arra lehet. – mondja Zoro fejét fogva.

El is mentünk egy meredek, sziklás helyhez. Lenézek a partra, és megpillantom, drága kapitányunk, kék fenekét.

- Srácok… megvan Luffy.

- Mi? Hol? – Nami lenéz, és ijedten a szájához kap.

- Ugyan ez biztos meg sem kottyant neki.

- De nem mozdul.

Sóhajtok egyet, és leugrok. Könnyedén érek földet. Zoroék az egyik lejáraton jöttek le, és amint ideértek Zorohoz fordultam.

- Zoro. Ide adnád az egyik kardodat egy pillanatra?

- Minek?

- Csak add ide.

Ő az egyik feketét a kezembe nyomja. Én baseball állásba állok, és egy hatalmas lendülettel Luffyra súlytok. Ő minden reakciót mellőzve felkel, és ásít.

- Jó reggelt. – mondja.

- Ne jó reggelezz. Mi történt Usoppal? És mégis miért alszol ilyen pózban, egy sziklaszirtnél?

- Oh tényleg, mindjárt elmesélem mi történt.

Halottuk Luffy beszámolóját, hogy az a komornyik eredetileg kalóz, meg hogy meg akarja támadni a várost, és meg akarja ölni Kayát. Elég bolond egy ötlet, főleg, hogy csak azért csinálja, hogy pénz szerezzen anélkül, hogy vadásznának rá a tengerészek. Ha kalóz, akkor vállalja is be.

Elindultunk a város fele, út közben pedig szembe találjuk magunkat Usoppal.

A három srác egyből aggodalmasan megszólítják, hogy ezt el kell mondani mindenkinek. Ő viszont nem vártan el kezd röhögni.

- Ez csak hazugság volt. – és folytatja a nevetést. A srácok is nevetnek, majd komoly arcot vágnak.

- Csalódtunk benned kapitány. Hogy ilyet hazudj, csak mert utálod. – és elmennek.

Ő is készülne elmenni, de megállítom.

- Neked vérzik a karod?

- Ez csak egy karcolás.

- Nem csak egy karcolás. Na gyere, gondolom nem akarsz itt beszélni.

Elráncigálom őt a parthoz, a sziklákra. Míg Nami kezelésbe veszi a sebét, addig én kifaggatom.

- Miért hazudtál nekik, hogy csak hazudtál?

- Mert… Áu!

- Ha nem mocorognál nem fájna. – mondja Nami.

- Kérlek válaszolj.

- Mert hazudós vagyok. Meg hiába mondtam a falusiaknak, hogy veszély jön, ők nem hallgattak rám. Ezért, ők azt hiszik, hogy a holnapjuk is egy szép nap lesz. De pont ezért én magam fogom a kalózokat megakadályozni, hogy tényleg csak hazugság legyen.

Eközben Nami befejezte a kezének a bekötését.

Luffyra nézek, aki bólint, és föláll.

- Rendben, segítünk neked.

- De miért? – értetlenkedik.

- Mert tetszik az elszántságod, ezért nem hagyhatjuk, hogy egyedül harcolj.

16. fejezet - A hosszú orrú hazudozó

Már egy jó ideje a tengeren utazunk, de semmi nem történik. Én csak a Nami által szerzett hajón ücsörgök, és az eget bámulom, mélyen elgondolkozva,

Változtatni kéne a hozzá állásomon. Vagy legalábbis, nem megfigyelő ként végig menni ezen az egészen. Így unalmas lesz az egész, ennyi erővel, maradhattam volna is a szigetemen. Ha nem erőltetem meg magam a közeljövőben, akkor nem leszek érdemes arra, hogy a csapat tagja legyek. De van egy kis bökkenő. Mármint nem bökkenő, csak számomra egy probléma. Hogy mindenki meg tud sebesülni, illetve meghalni, de én nem, mivel megettem a levegő gyümölcsöt, ezért képtelenség hogy megsebesüljek. Annyit tudok a démon gyümölcsökről, hogy mindenek van egy természetes ellensége. De a szélnek vajon mi lehet? A homok? Nem azt pont hogy a szél szállítja. Na majd kiderül. De így akkor is különc leszek.

- Ez így nem lesz jó. – töri meg a néma csendet Nami.

- Hm? – néz rá értetlenül Luffy.

- így nem mehetünk el a Grand Linera. Nincs felszerelt hajónk, és nem is vagyunk elegen hozzá. Így csak levernek minket az ott lévő kalózok, akik szintén a One Piece után kutatnak.

- Nem hiszem. – mondom.

- Miből gondolod? – kérdez rá Zoro is.

- Srácok, ti aztán nagyon nemtörődömök vagytok.

- Addig jó. – mondom nagy vigyorral.

- Akkor hol szerezhetnénk felszerelést? – kérdezi Luffy.

- Ha jól tudom, a közelben van egy sziget, ott majd felszerelkezhetünk.

- És ehetünk húst! – kiált fel Luffy.

- És ihatunk szakét. – mondja Zoro.

- Iszákos vagy. – szólok zöld hajú barátomra.

- Nem baj az.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Meg is érkezünk az említett szigetre, és partot érve, valami furcsára figyelek fel. Nem vagyunk egyedül. Mármint itt partközelben nem. És a gyanúm be is igazolódott abban a pillanatban, amikor Luffyra golyók zápora zuhan, bár csak a lába felé, amiket ki is kerül.

- Ez meg mi? – kérdezem, kikerekedett szemekkel. Közben valaki megjelenik az egyik szirten.

- Rossz helyre kerültetek. Én vagyok a sziget kalóza Ussop kapitány. Menjetek innen, különben a 80 millió fős seregemmel kéntelenek leszünk kiiktatni benneteket.

- Aham, persze. – mormogom az orrom alá, közben bemászok a csónakba, hogy a most feltűnt egyén, ne vegye észre, ahogy eltűnik alsó testrészem, amit kémkedésre használok, hogy meglessem, az ő hatalmas hadseregét.

- Biztos, hogy 80 millió? – kérdezi Nami, mint aki sejtene valamit.

- Lebuktam? – hallom az egyértelmű választ. Közben kifigyeltem, azt a nagy sereget, ami csak belőle, és 3 gyerekből áll. Súgom is Naminak, aki kivárva a megfelelő alkalmat, közli vele a tényeket. Hogy miért nem én teszem, mikor hamarabb megtudtam? Nem tudom.

- Lehet hogy nem 80 millió, de elegendő ahhoz, hogy leverjelek titeket.

- Igen? Azzal a 3 fővel? – önti kérdésbe Nami, az általam megtudott tényt.

- Lebuktunk! – áll föl a bokrok mögül 3 kissrác, és ijedten elfutnak.

Kiszállok a csónakból, és beállok Luffyék mellé.

Luffy arca komolyra vált, csak úgy mint Zoroé. Nem értem a dolgot, és csak értetlenül nézek.

Ránézek a fönt álló fazonra, aki teljesen be van ijedve. Majd Luffy és Zoro arca visszavált normálisra, és elkezdenek nevetni. Vajon milyen beszélgetés folyhatott közöttük?

- Ezt halottam Shanks-tól, akit mélyen tisztelek. – mondja Luffy a hosszú orrúnak.

- Shanks? Te is mered Shanksot?

- Igen. És ha jól tudom, az apád nem más mint Yasopp.

A srác nagy megdöbbenésében, hogy valaki ismeri az apját, leesik a szikla szirtről, méghozzá sértetlenül.

- Mi lenne ha valami más helyen folytatnánk tovább a beszélgetést? – teszem fel az egyértelmű kérdést.

- Rendben. Van egy jó étterem a közelben. – ajánlja fel a srác.

---------------------------------------------------------------------------------------

- Egyetek amennyi belétek fér. – mondja a srác. – a tulaj jó barátom. Amúgy Usopp-nak hívnak.

Egy hatalmas terített asztal kerül elénk, telis-teli finom ételekkel. Neki is esünk az étel dombnak. Luffy közben beszélgetést folytat a sráccal, mintha jó, szép emlékekről beszélgetnének.

Majd Nami veszi át a szót, és megemlíti, hogy egy nagy hajót szeretnénk. Persze a hosszú orrú ellent mond, azzal az indokkal, hogy ez a falu kicsi, és ezért nem lehet ilyet beszerezni. Zoro viszont ennek ellent mond.

- A domb tetőn van egy nagy villa. Ott biztos tudnak nekünk egy nagy hajót adni.

- Oda nem mehettek. – kezd bele idegesen a hosszú orrú, majd zavarodottan elkezd hadarni, persze ez csak akadozva sikerül neki, majd elrohan.

Nem sokkal utána, a nemrég látott három kissrác lép be az étterembe, és érdeklődnek Usopp honléte felől. Közben olyan marhaságok hagyják el a szájukat, hogy talán nem ettük e meg őt.

Zoro kihasználja a lehetőséget, és viccet csinál belőle. Vérfagyasztó mosollyal közli a gyerekeknek, hogy megettük őket, akik erre teljesen leblokkolnak.

- Ugyan, ne vegyétek komolyan.

- Nem is vettük . – mondjak zavartan röhögve, miközben a hazugság színtisztán leolvasható az arcukról. – a kapitány úgy is csak egy helyen lehet, ha ilyen hírtelen eltűnik.

------------------------------------------------------------------------------------

A srácok, a dombon lévő hatalmas villához vezettek minket. A ház sarkánál megállunk.

- Amúgy, miért is szokott ide járni? – kérdezi Nami.

- Hazudozni.

- Mi? Pedig azt nem szabad.

- De ő jót hazudik. Az itt lévő lány ezelőtt mindig betegeskedett, de a kapitányunk megsajnálta, és történeteket kezdett mesélni neki, persze mind csak hazugság.

- És ő ettől jobban lett? – kérdezem.

- Persze. Sokkal jobban.

- Rendben, akkor kérhetünk tőle egy hajót. –mondja Luffy boldogan.

- De erős örök állják a kaput, és nem engednek be mindenkit… Luffy?

Kapitányunk a kerítésre kapaszkodva megnyújtja karjait. A három srác ilyedten nézi a jelenséget, majd Zoro és Nami társaságában rávetik magukat, hogy megakadályozzák eme primitív betörés végrehajtásában. Bár ez nem úgy sült el ahogy szerették volna, hiszen őket is kilőtte magával együtt. Én inkább kimaradtam ebből. Tudom, hogyha Luffy valamibe belekezd nem lehet megállítani. Én inkább csak egy laza szökkenéssel átkerülök a kerítés túloldalára, és lebegve, észrevehetetlenül indulok arra a helyre, ahova Luffy és társai érkezni fognak.

Én hamarabb érek oda mint a többiek. Persze ez egyértelmű, hiszen a kert nem olyan hatalmas, mint amekkorának az ember elsőnek hiszi.

Usopp egy nagy fa, vastag ágán ül, ami pont olyan magasságban van, hogy kényelmesen tudjon beszélni az ablakon kihajoló lánnyal. Engem nem vesznek figyelembe, de az égből zuhanó emberek már felkeltik a figyelmüket.

Luffyiék egy hatalmas puffanással érnek földet, pont a fa mellett. A lány aggódva néz le rájuk.

Usopp magyarázni kezd, hogy a híre hallatán csatlakoztunk a csapatához, ezért vagyunk itt.

- Én ugyan nem. – mondja Luffy fölállva.

- Lehetett volna egy kicsit kulturáltabban is. Mint ahogy én csináltam.

- De így is jó. Nem volt olyan feltűnő.

- Feltűnőbb volt  mint bármelyik be lopózási forma. – morranok rá egy kicsit emelt hanggal Luffyra.

- oké. Mindegy. De most térjünk a tárgyra. – a lány felé fordul. – Lenne egy kérésem.

- Egy kérésed? Tőlem?

- Igen, Egy nagy hajóra lenne szükségünk…

- Ti meg kik vagytok? – Egy öltönyös férfi lépked felénk, igazán irritáló arckifejezéssel. – nem törhettek csak úgy be a kastély területére.

- Te meg ki vagy? – kérdezzük Luffyval egyszerr

15.fejezet - A kalandnak vége, avagy az új csapattag

Buggy beszámolót tart, fiatal kori életéről, midőn Shanksal egy hajón utaztak. Nem várom meg hogy befejezze a mondandóját. Elmegyek megkeresni azt a lányt, akit Luffy akar nekünk navigátornak. Nem is kell sokat keresnem, mert épp ebben a pillanatban távozik az egyik pincéből, és erőlködve próbál fölhúzni, egy nagy zsák kincset. Repülő helyzetemből visszaváltok állóba, és felé sétálok, persze ő észre is vesz.

- Mit keresel itt? A kapitányodnak lehet szüksége van rád. – kezd bele.

- Ugyan, majd megoldja, nem olyan gyenge. – legyintek. – Lenne egy kérdésem tőled.

- Mi lenne az? – néz rám kérdően.

- Miért akartál Luffyra rontani, amikor láttad hogy a bolt ég. Mi ösztönzött téged erre?

- Félreértés. Vagy legalábbis félreismertem. Azt hittem, hogy minden kalóz ugyan olyan… de mintha ő más lenne mint a többi.

- Persze hogy az. Hisz tudhatnád, hogy nem minden kalóz gonosz, csak úgy mint azt, hogy nem minden átlagosnak nevezett falusi lakos, a legtisztább lélekben.

- Igazad van. De ha nem bánod, én elmennék innen, még a végén felébred, aki őrizte a kincset.

- Rendben, de ugye nem baj ha veled tartok?

- Nem.

Lassan sétálunk, és egy szó sem hagyja el a szánkat. Csak a kincsek zörgése a zsákban, az ad egy kis zajt.

- Miért csatlakoztál a sráchoz? És miért lettél kalóz? – töri meg Nami a csendet.

- Azért lettem kalóz, mert az anyukámat a kalózok ellenségei ölték meg, így gondoltam, hogy én is az leszek.

- Kik ölték meg?

- Tengerészek.

 Nami arcán a teljes döbbenet.

- T… tengerészek? De hisz az ő feladatuk az emberek védelmezése. – fakad ki, egy kicsit emelt hangnemmel.

- Tudod, a tengerészeknél is így van. Van rossz, van jó, de egyik sem menő. A kalózok viszont nagyon menők. – vigyorgok, Luffyéhoz hasonló nagy vigyorral.

- Na és miért is csatlakoztál hozzá? Mármint Luffyhoz.

- Mert megmentette az életem.

Meg se szólal, csak bámul maga elé. Hírtelen az utca végén megáll, és végig néz.

- Miért álltunk meg?

- Itt harcol a kapitányod, és Buggy. Valahogy úgy kéne a másik oldalra jutni, hogy ne vegyen észre, különben megöl a kincsei miatt.

- Megvédjelek? – kérdezem, de nem figyel rám, már az út közepén tart, de nincs sok szerencséje, mert Buggy észre is veszi, és neki ront.

Már épp indulnék a segítségére, de valamiért hírtelen megáll. Luffyra nézek, aki épp Buggy golyóit törte darabokra egyetlen rúgással. Buggy felső testrésze a földre, esik, és ő maga halk szenvedésbe kezd, én meg nevetésben török ki.

- Hé! – szól Luffy Namira. – dobd el azt a zsákot és fuss.

- Mi? NEM! Biztos hogy nem hagyom itt.

- Nyugalom. Akkor ne dobd el, majd elkap, és feldarabol téged, csak úgy mint magát. – mondom a nevetésből előcsordult könnyeimet törölgetve.

- MÁR TE IS KEZDED? – ordít rám Nami.

- Bocsi, bocsi, de nem hagyhattam ki.

- FIGYELJETEK MÁR RÁM! – ordít Buggy, és Namira támad. Nami elkezd futni, de a nagyorrú szorosan a nyomában van. Én Luffy mellé futok, és várom hogy mi fog történni.

Mivel Buggy szétdarabolta magát, a testének darabjai szinte mindenhol ott vannak. Luffy megfogja a mellette lévő lábat, kiveszi a cipőből, és minden rossznak kiteszi. Ezalatt azt értem, hogy csikizi, a földnek veri, és húzza rajta a bőrt. Buggy dühösen fordul vissza, és rival rá Luffyra.  

Eközben Nami lendül támadásba. De balul sül el, és Buggy elkapja a zsákot, amit Nami semmiképp sem ereszt el.

- Miért nem engedi el? – zsörtölődök az orrom alatt.

Luffy indul segíteni neki, és behúz neki egy hatalmasat. Egy nagy Bazookát repít a képébe, és úgy repül el Buggy pár testrésze, hogy talán még én sem érném utol. Na jó, ez nem igaz, hiszen a szélnél nem sok minden gyorsabb.

- Ez az Luffy. – nagy örömmel repülök felé, majd mellé érve vissza szállok a földre. De a szememet nem szúrja ki, hogy Nami milyen fejjel néz rám.

- Te meg… ki a fene vagy? – kérdezi nagyon halkan.

- Én is gyümölcs használó vagyok, csak úgy mint Luffy. A levegő gyümölcsöt ettem meg. – vigyorgok fültől-fülig érő szájjal.

- Ti mind olyan furcsák vagytok.

- Nem is.

Közben Luffyra nézek, aki szomorkodva veszi föl a földről, a lyukas kalapját. Ezt Nami is észre veszi, és nem hagyja ki szó nélkül.

- Fontos volt a számodra?

- Minden rendben , még hordható. – mondja, és hangjában halható a zaklatottság.

- Ne aggódj, később segítek megvarrni. – mondom mosolyogva.

- He? – néz rám Luffy kérdően.

- Semmi.

- Luffy, segítesz elvinni ezeket? Kétfelé válogattam őket, de még így is nehezek. – mondja Nami.

- Még mindig nem adod fel?

- Most miért? Buggy szerette a pénzt, és sok volt neki. Ez pedig legalább tízmillió beli. – mondja hatalmas örömmel. Majd Luffyra néz, és oda nyújt neki egy térképet.

- A Grand Line térképe.

- Biztos vagy benne?

- Igen.

- Áhh! Köszi Nami. Ez az.

Öröm látni azt amikor Luffy boldog. Mert ha ő az, én is az vagyok. De miért érzem ezt? Hiszen ő csak egy ember, aki megmentett, és a kapitányom lett. Ennyi. Nem értem.

- Nem akarsz a legénységem tagja lenni? – hallom meg a kérdést, amit Luffy tesz fel Naminak.

- Már mondtam, hogy nem akarok kalóz banda tagja lenni, nem?

- Ugyan már, olyan mókás. – mondom.

- Jó legyen. Ha veletek tartok, jó sok pénzt gyűjthetek. De ez csak együttműködés, ettől én még nem leszek kalóz.

- Rendben. – mondja Luffy, a szokásos nagy vigyorral.

Oh Zoro. Elindulok felé, aki még mindig húzza a lóbőrt.

- Zoro, kelj fel. Vége van. – mondom lágyan csengő hangal. Ő föl is kel.

- Mi van már?

- Megvan a Grand Line térképe, és a navigátor is.

Zoro zsúrós szemmel néz Namira.

- Túl sok vért veszítettem, állni sem tudok.

- Még szép, ha tudnátok járni, végképp nem hinném el hogy emberek vagytok.

- Ne sértegess minket. – mondjuk Luffyival kórusban.

- Pont ti vagytok emberek a legkevésbé.

A beszélgetésbe egy szép tömeg ember lép be, akiknek fogalmuk sincs róla hogy mi történt a városban. Észrevéve a polgármesterüket, haragban törnek ki, és elkezdenek felénk rohanni fenyegetően. Futni kezdünk a kikötő fele, amit persze Luffy szokásosan mókásnak tart. Az egyik sikátoron áthaladva, a megmentett kutya védőfalat áll nekünk, nem engedve tovább, az ijesztő embereket.

A kikötőbe érve megcsodáljuk azt a hajót, amit új tulajdonnak tudhatunk, hála Naminak.

Közben találkozunk azzal a három emberrel, akiket félúton fölvettünk a tengerben.

- Még mindig itt vagytok? – kérdezem gúnyosan, de rám se hederítenek.

- Ó, szóval itt vagy, te tolvaj! – szól az egyik Namira nézve. Nami jedten lép egyet hátra. Bennem viszont ez felnyomja a pumpát, és…

- Figyelnétek rám?! – ordítok rájuk, és egy szép mozdulattal, légáramlatot hozok létre, ami egészen neki préseli őket, a legközelebbi falnak.

- Ez… - kezd el dadogni Nami és Zoro. Luffy csak nevet rajta.

- Mi az? Inkább szálljunk be. – ajánlom, és persze ezt mindenki megfogadja.

Elindulunk. Nem jutunk messze a kikötőtől, de hallom ahogy a polgármester köszönetet mond,  amire Luffy válaszol is.

- Luffy, nem tudod, hol a másik zsák kincsem? – kérdezi Nami.

- De. Ott hagytam a falusiaknak kárpótlásként. – Vigyorog.

- MI?! – Nami teljesen haragra gerjedt, és megfogva Luffy fejét, próbálja a vízbe nyomni.

- Hé, mit csinálsz? Ne Ted, nem tudok úszni. – mondja Luffy.

- A te hibád, miért hagytad ott, tudod mennyi beli az?!

Zoro és én csak röhögünk ezen. 

14.fejezet-Zoro vs. Cabaji avagy újabb titok van láthatáron

Luffy erősen tartja a levált kézfejet, amit a bohóc, erősködve próbál, magához vissza hívni. Luffy el is engedi

- Mugiwara. – mondja eléggé dühösen Buggy. - Te átkozott, hogy merészelsz vissza jönni?

- Figyu, csak a térképet, és a kincset akarom, semmi mást. – kezd el közben a lány is magyarázni.

- Nem baj. – mondja Zoro.

- Felőlem. Engem nem zavar. – válaszolom neki.

- Mit kerestek itt?! Nem a ti dolgotok. – szólal meg a polgármester. Megfogja a botját, amivel eredetileg a harcba készült, és indulna, ha Luffy nem ütné ki.

A lány illetődve néz, csak úgy mint a bohóc csapat.

- Ezt meg miért tetted? – kérdezi a lány.

- Nem vetted észre? – kérdezem.

- Mit? –  néz rám értetlenül.

- Az elszántságot Luffy szemében, hogy segít a polgármesternek, de ha közben Luffy útjába áll, úgy nem sikerülne neki. – mondom a bölcseletem. Ő csak néz, mint borjú az új kapura.

- Jó ötlet volt. – mondja Zoro. – jobb ha eszméletlen.

- Ne legyetek hülyék. – mondja azt hiszem… Nami, teljes felindulásból, és dühösen.

- Nyugi, nincs semmi baja, csak alszik egyet. – mondom vigyorogva.

- Ez egyáltalán nem vicces. – ordít rám is. Erre én csak elfordítom a fejem.

Közben Luffy szembe néz a bohóccal, és nagy levegőt vesz.

- Akkor kezdjük! KRUMPLI ORRÚ! – ordítása arra késztet, hogy teljes erőböl a fülemhez szorítsam a kezem.

- Ezt nem kelett volna. – mondja Nami kétségbe esetten.

- Te alávaló féreg. Hogy merted ezt mondani nekem? – kérdezi a nagyorrú.

- Fáj az igazság? Mindenki megmondja, hogy egy hatalmas piros krumpli van az orrodon. – mondom neki gúnyosan.

- Adjatok nekik a Buggy Golyóval! – parancsol rá az embereire.

 - Nem tudjátok mikor kell abbahagyni? – kérdezi Nami, és eltűnik a színről.

- Anate, Luffy, vigyázzatok. – mondja Zoro, szintén ilójedten.

- Ez a kis golyó, nem állíthat meg engem. – mondja Luffy, teljesen nyugodtan. Én csak rá hagyom a dolgokat, hiszen erős, gondolom tudja mit akar.

Kilövik a Buggy golyót.

- Gomu Gomu no… fuusen.- mondja, és akkorára puffad, mint egy hatalmas ballon. A golyó telibe találja, de nem robban, hanem vissza pattan azokra, akik küldték.

Mindenki meglepődve, és ijedten néz.

- Ezt miért nem említette korábban? – kérdezi  Zoro, a fejét fogva. – Anate, te tudtál erről?

- Nem, de gondoltam, hogy megoldja valahogy. – mondom mosolyogva, ő pedig furcsán néz rám.

A golyó közben elérte az ellenséget, de nem robbant olyan hatalmasat.

- Király. Az ellenség kivégezve.

- Ki a fene vagy te? – kérdi a lány.

- Micsoda mutatvány. – mondja Zoro.

- Mióta legyőzted az oroszlánt, fura érzésem van veled kapcsolatban. – mondja emelt hangnemmel Nami, Luffynak címezve. Furcsán nézek rá, ezen mondata után. – Te nem vagy normális ember. Magyarázatot követelek.

- Hát, a testem teljesen gumiból van.

- Szörnyeteg vagy, vagy mi?

- Nem, nem az. – szólok közbe.

- De az!

Közben a bohóc előkecmereg a romok alól, és mint kiderült, két társával védte meg magát.

- A társait élő pajzsnak használta. – mondja Nami, a már rég felfedezett valóságot.

Közben az oroszlán idomátor is feleszmél, és mikor meglátja Luffyt, ijedten kezd el kapálózni.

- A szalmakalapos kölyök. Buggy kapitány, vigyázzon ezzel a sráccal. Neki is van démongyümölcs ereje. – figyelmezteti a kapitányát.

- Mi?

- Gumiember? – kérdezi Nami.

- Aham. – mondja Luffy, és az arcát meghúzza , mutatva nyúlósságát. Még engem is meglep, mert nekem nem mutatta meg ezt, de örülök is neki.

Közben az ellenfélen belül is összetűzések alakultak ki, aminek az egyik eredményét, én hárítottam az egyik szelemmel, de persze hogy ezt senki nem veszi észre Luffy-n és Zoron kívül. Majd előugrik egy furcsa férfi, aki egy keréken, kardal a kezében közelít felénk.

- Én vagyok az elsőtiszt, Cabaji az akrobata. És a kapitány nevében, most végzek veletek.

Luffy fele kezd támadásba. De Zoro hárítja.

- Ez egy kardpárbaj, úgyhogy innen átveszem.

- Megtiszteltetés Roronoa Zoro, hogy egy hozzád hasonló emberrel harcolhatok. – mondja a bohócok akrobatája. Közben észre veszi Zoro sebét. Ebből semmi jó nem sül ki.

- Zoro, pihenj egy kicsit, majd én elintézem. – mondja Luffy.

- Vagy én . – ajánlom fel én is a szolgálataimat.

- Maradjatok ki ebből. – mondja halál komolyan, zöld hajú társunk.

Az akrobata kihasználja a lehetőséget. Hírtelen tüzet lövel ki a szájából, és egy rúgással telibe találja Zoro sebhelyét, aki erre meg a földön végzi.

- Mi? Pedig mintha nem is rúgtam volna olyan erőset.

- Te átkozott, persze hogy fáj neki, ha a sebre célzol. – mondom emelt hangnemmel.

Az egykerekes újabb támadásba lendül. A kardjával támad, amit Zoro kivéd, de megint bevisz egy rúgást a sebre.

- Megint belerúgott. – mondja Nami a tényeket.

- Férfi vagy, ne játszd a kislányt, de legalább most már tudod, hogy milyen félelmetes is vagyok. – mondja az egykerekes.

- Majd én megmutatom neki. – mondom, és elindulnék, de Luffy megállít. – Mi az?

- Azt mondta, hogy elintézi. Bízz benne. – mondja teljesen komoly hangnemmel.

- De azért csoda hogy még életben van. – szól hozzá a narancs hajú lány is.

- Roronoa Zoro. Most meghalsz! – az általa utolsónak vélt támadásába kezd.

- Rohadj meg. – mondja Zoro, és föláll. – A sebemet célzod? Akkor ez tetszeni fog.

Az egykerekes a kardal telibe találja a sebet.

- He? – nézek nagy szemekkel. Nami szintén ijedten néz, csak úgy mint Luffy.

- Miért nem kerülted el? – kérdezi Nami.

- Elég volt az övön aluli ütésekből. – mondja, Nami kérdésére nem is reagálva. – most mutatok neked valódi kardforgatást.

- Király. – mondja fellelkesülve Luffy.

- Nocsak. Alábecsültelek, Roronoa Zoro. – a kerekes csávó teljesen ledöbbenve fordul szembe, zöld hajú társunkkal.

- Én akarok lenni a legjobb kardforgató. Senki nem győzhet le. – Zoro szavaiból árad a rendíthetetlenség, és az önbizalom. – Ha egy kis seb miatt veszítek ellened, akár fel is adhatnám az álmom. – közben szájába veszi az egyik kardját.

- Átkozott!

- Gyerünk Zoro!

- Hajrá! – együtt szurkolunk Luffyval, és remélem lesz is hatása.

- Én lelépek. Nem érdekel. Csináljatok amit akartok. – Nami flegmás beszéde mindig idegesít, főleg ha nekünk mondja. – Inkább megyek a következő zsákmány után. Majd legközelebb legyünk társak. Viszlát, sok sikert a harchoz. – mondja és le is lép az egyik sikátorban.

- Köszönöm. – válaszol Luffy.

- Nekem nem tetszik ez a lány. – mondom elégedetlenül.

- Hihi. – Luffy erre csak nevetni tud.

- Nem vicces. – fordítom félre a fejem.

Közben visszatérünk az egykerekes, és Zoro harcára. Zoro egyfolytában veri vissza, a felé érkező támadásokat.

De Luffyank is közbe kell avatkoznia, mert a bohóc kapitány próbál segíteni az első tisztjének, ez pedig nem tisztességes.

- Mikor Zoro harcol, tedd takarékra magad.

Ezen a beszóláson elkezdek kuncogni.

- Elég, elfáradtam. – mondja Zoro, nagyokat lélegezve. – Belefáradtam a trükjeidbe.

- Most biztos kinyírlak! – és a tag már megint támad.

- ONI…GIRI! – és Zoro szépen agyon vagdosta az egykerekest, aki a földön köt ki.

- Nem veszíthetek… mocskos tolvajok ellen….- és elveszíti az eszméletét.

- Nem vagyunk tolvajok. – szólok közbe. – Kalózok vagyunk.

Zoro összeesik. Oda futok hozzá, aggodalmasan.

- Luffy. El fogok ájulni.

- Milyen őszinte. – nevetek.

- Jó, a többit bízd rám.

- Mi kalózok vagytok? – kérdezi a bohóc kapitány.

- Ja, és a Grand Line-ra tartunk. – válaszolja Luffy.

- Ha. Az nem olyan hely, ahova az ilyen idióták csak úgy eljuthatnak. Miért is akarsz a Grand Line-hoz menni? Csak nem azért hogy megnézd? – elkezd nevetni, mint egy bolond.

Én megint felkapom ezen a vizet. Már állnék föl, de meggondolom magam. Luffy biztos megoldja, nem kell nekem nagyon foglalkozni vele.

- Én akarok lenni a Kalózkirály. – mondja Luffy rezzenéstelenül. A kapitány ledöbben.

- Csak is én lehetek kalóz király!- mondja a bohóc dühösen. – és a kalapod nagyon emlékeztet, a világ legidegesítőbb, vörös hajú emberére.

- Vörös haj? – kérdezi Luffy. Erre a szóra jobban kezdtem figyelni. Egy embert ismerek vörös hajjal, de a nevét nem ismerem. – Vörös hajat mondtál? Te ismered Shanks- ot? – szóval Shanks-nak hívják. Nem hiszem, hogy sok vörös hajú ember lenne a tengeren.

- És? Mi van ha ismerem?

- Na? És hol van most?

- Lehet hogy tudom, de lehet hogy nem.

Luffy értetlenül néz.

- Mi van? Elmetek otthonról?

- Lehetséges. – mondom a fejemet bólogatva.

- Hé! Vigyázzatok a szátokra! – ordít ránk a bohóc. – Nem vagyok jó fiú, így nem fogom elmondani neked.

- Hát akkor majd kiverem belőled az infót. – mondja Luffy.

- Segítek. – mondom és fölállok.

- Megoldom egyedül is. – mondja Luffy rám mosolyogva.

- Oké. – válaszolom, de nem ülök vissza, hanem elkezdek lebegni.

A bohóc sokkoltan figyeli, hogy a levegőben repülök, fekvő pózban. De nem lepődjön meg. Így sokkal kényelmesebb, mintha állnék, vagy ülnék a kemény földön.

- Még is… mi a fene vagy te? – kérdezi.

- Megettem a levegő gyümölcsöt, ezért tudom ezt csinálni. – mondom mosolyogva.

A bohóc kieszmél döbbenetéből, és megint Luffy-ra koncentrál.

- A gumi nem löki vissza a kést igaz? – kérdezi, miközben a cipőjének az orra hegyéből, egy rejtett kés villan elő.

- Ja. – válaszolja Luffy.

- Hogy lehetsz ilyen őszinte?! – kérdezem emelt hangnemmel.

A Bohóc támad. Elég érdekes egy gumiember, és egy szeletelő ember közti párharc.

Luffy a saját hibájából letarol egy fát, ezzel ,egy kis időre beszüntetve a keményebb harcot.

A bohóc viszont újra támad, amivel megvágja Luffy arcát, és belevág a kalapjába is.

Luffy viselkedése megváltozik.

 -TE FÉREG! – ordít rá a bohócra.

- Na mi az? Csak nem a z a baj, hogy megvágtam az arcod? – neveti el magát.

- Hogy merted tönkre tenni a kalapom?! Ez a legnagyobb kincsem! – Luffy teljesen kiakadt. Csinálnom kéne valamit, de nem tudom, hogy mit csinál ilyen esetekben.

- Az a kalap nagyon fontos neked?

- Ja

- Akkor hát… jobban kéne vigyáznod rá! – mondja, és kardokkal keresztül szúrva, kirántja a szalmakalapot Luffy kezéből. Ő próbál utána nyúlni, de nem éri utol, és orra esik.

- Miféle kincs lehet, egy ilyen gusztustalan kalap. – mondja, miután az egyik leválasztott kezét, vissza illeszti. Elneveti magát. – A kincs az arany, vagy valami hasonló.

- Az a kalap a zálog, a shanks és köztem létrejött ígéretről. – mondja Luffy dühösen. Szóval ő meg a vörös hajú, ígértete tettek egymásnak valamiről? Egyre kíváncsibb vagyok Luffy múltjára.

- Ez Shanks kalapja? – ere ledobja a földre. Közben egyre közelebb lebegek hozzájuk, hogy majd a megfelelő pillanatban lecsaphassak. – Ezért volt ilyen ismerős. Mindig magán hordta ezt, amíg együtt utaztunk.

- Egy hajón utaztatok Shanks-al?

- Na neee. Mik ki nem derülnek. – mondom számat tátva.

- Igen. Amikor még kezdő kalóz voltam. Haverok voltunk. Az a féreg vörös hajú! – és rálép a kalapra. Luffy arcán megint megjelent a düh, és neki ront a bohócnak.

- Shanks, nagyszerű ember. Ne merd őt magadhoz hasonlítani! – és hasba rúgja Buggy-t

- Barátok voltatok? – nézek értetlenül. De akkor miért beszél így róla?

- Ne merd azt állítani, hogy Shanks barátja voltál. – mondja Luffy. – Mond el, mi történt Shanks és közted!

- Tényleg tudni akarod? Ő az egyetlen, akinek sosem bocsátok meg.

13.fejezet - A gazdátlan kutya, és a polgármester

A durranás közben Zoro siet, és felkapja a hátára, ketreccel együtt Luffyt.

- Hé Zoro. Megsérültél, mégis mit csinálsz? - Kérdezem tőle.

- Fogd be.

- De legalább had segítsek.

- Majd én megoldom. – és erőlködik. A lány is oda jön.

- Mit művel ez a fickó? – kérdezi.

- Luffy, ki ez? – kérdezi Zoro.

- Ő a navigátorunk. – mondja Luffy. Zoronak megremeg a lába.

- Zoro, de most komolyan had segítsek, látom hogy alig bírod. Ne próbálj itt nekem hősködni. – Szólok rá, már hangosabban.

- Ne zavarj. – mondja, miközben még mindig erőlködik. Én csak megrántom a vállam. Zoro egy nagy lendülettel a vállára veszi a kis ketrecet a kapitányunkkal együtt, és lassan elkezd lépkedni.

- Miért teszed kockára az életed? Nem is vagy kalóz. – mondja halkan az orra alá, a lány, és elindul a másik irányba.

Ch, ő sem kalóz párti. Én követem Zorot, és figyelem, ahogy kín keservesen cipeli a ketrecet. Luffy meg szó nélkül tűri.

Egy kisebb sétálás után, Zoro leveszi a válláról a ketrecet, és már csak a földön húzza.

- Én megmondtam, hogy nem bírod. – mondom halkan, de ő mintha észre se venné.

Végre leáll, és nagy levegőt vesz. Majd összeesik. De közben előre néz. Én is arra nézek, és ott egy kutya.

- Egy kutya? – kérdezi Luffy mosolyogva.

- Miért, minek tűnik? – modnom, és én is jobban megnézem a kutyát. Elég ronda szegény. De vajon hogy került ide?

Luffy közelebb ugrál a ketrecével. Majd elkezd grimaszolni, mint egy gumiember. Én csak a fejemet fogom. Hogy lehet ilyen egy ember.

A kutya viszont semmit nem reagál rá.

- Hé Zoro, mért nem mozdul? – kérdezi Luffy.

- Honnan tudjam. – mondja Zoro, és leül az egyik ház szegély mellé. – Nem kötelező mozognia.

- Halott? – és megbökdösi a fejét. A kutya meg egyből rá harap az ujjára.  Vagyis oda kéne, de az arcát veszi célba. És telibe is talál. Zoroval csak nagy szemekkel nézünk.

- Hülye kutya. – mondja Luffy, miután az végre leszállt róla.

- Nem hiszem hogy hülye, szerintem csak nem szereti a gumit. – mondom kuncogva.

- Te aztán nagy kutya párti vagy. – mondja Zoro, miközben kidől.

- Az.

Egy lány sétál oda hozzánk. Ez az a lány, aki ott volt Luffyval.

- Csáó navigátor. – köszön neki Luffy.

- Kérlek, fogadd el. Köszönöm, hogy megmentettél. – mondja, és Luffy elé dob egy kulcsot.

- Oh, a kulcs. – mondja Luffy boldogan.

- Ne értsd félre. Csak nem akarok tartozni neked.

- Hála az égnek. – mondja, és nyúlna a kulcs után, de a kutya, ami nem rég, szépen elbánt vele, gyorsabb volt. És volt kulcs, nincs kulcs. A kutya szépen lenyelte.

Mind egy kicsit furcsán nézünk, Luffy viszont dühösen.   

- Te szemét, szemét, szemét, szemét. Ne edd meg, nem kaja.– mondja Luffy, miközben fojtogatja a kutyát.

- Hééé! – szól ránk valaki. – Hagyjátok már békén szegény Shu-shu-t. – mondja egy öreg, ősz, szemüveges bá.

- Ki maga? – kérdezem.

- A polgármester. Ti kik vagytok? – kérdezi, de közben meglátja Zoro sebét. – Hé, Csúnyán megsérültél. Biztosan Buggy támadott meg. Orvoshoz kel menned. Erre. – mondja, és beviszi Zorot egy házba.

- Hogy van Zoro? – kérdezi Luffy aggódva.

- Mondtam neki, hogy elviszem egy orvoshoz, de azt mondta, hogy csak aludnia kell egy kicsit.

- Ezt a kutyát Shu-shunak hívják? – kérdezi a lány, miközben simogatja a kutyát. Én csak a földön ülök Luffy mellett.

- Miért ült itt? – kérdezem.

- Őrzi a boltot.

- Miért őrzi? Ez csak egy kisállat bolt.

- Igen az. A tulaj jó barátom volt. Én etetem helyette Shu-shut.

- Mért? Meghalt?

- Igen.

- És akkor arra vár, hogy a gazdája haza jöjjön? – kérdezi a lány.

- Igen. Vagyis mindenki ezt hiszi.

- Miért csak hiszi? – kérdezem.

- Shu-shu okos. Tudja hogy a gazdija meghalt. De ez a bolt az egyetlen, ami a gazdája után maradt neki.

Hírtelen valami megszólal.

-  Mi ez a hang? – kérdezi a lány.

- Ez biztosan Mohji, az oroszlán idomár. – mondja a polgármester.

- Mi csináló? – kérdezi a lány, de a polgármester elfut, a lány meg utána megy.

Luffy a kutyát nézi.

- Én addig bemegyek Zorohoz. – mondom, és hátat fordítok Luffynak.

Miután bemegyek, leülök az egyik sarokba, és előveszem a könyvem. Csak nézem, de nem írok bele semmit. Nincs ihletem. Eddig mindig volt, amikor a faluban voltam, de most valamiért nincs.

Oda sem figyelek, és Zorohoz hasonlóan, aludni kezdek.

-------------------------------------------------------------------------

Kutya vonyításra ébredek. Kinézek, és ég egy ház, a kutya, meg ami megette Luffy ketrecének a kulcsát, ott vonyít előtte. Kimegyek, meglátom Luffyt, és oda rohanok hozzá.

- Itt meg mi történt? – kérdezem.

- Egy nagy oroszlán lerombolta a kutya gazdájának a boltját. – mondja, és a kalapját megfogja. Hátat fordul nekem.

- Most meg hova mész?

- El kell intéznem egy idegesítő macskát. – mondja és elmegy. Én ott maradok a kutyával.

- Szegény. – mondom halkan.

Nem sokkal később kisebb nagyobb puffanásokat hallok. Szóval Luffy harcol.

Majd a lány megjelenik, és dörmög valamit az orra alá.

Luffy is csatlakozik.

- Ez a kalóz még él? – kérdezi a lány gúnyosan. – Azt hittem, hogy fel fog falni az oroszlán. Mivel kalóz vagy, most megöllek. – mondja egyre hangosabban. – mielőtt másokat ölsz meg. Téged öllek meg elsőnek.

Mondja a lány fennhangon, és elkezd futni Luffy felé. Én fölállok, és keszülök, hogy le kell ütnöm, de a polgármester lefogja őt.

-  Ne lányom.

- Azt hiszed, hogy legyőzhetsz? – kérdezi Luffy.

- Mutasd, mit tudsz. –mondja a lány.

- Elég. Mi van veled?

Luffy közben a kutyához sétál, és oda ad neki egy kis adag kutya kaját. Leüll mellé.

- Csak ezt a dobozt tudtam vissza hozni. – mondja neki.

A lány meglepődve néz, én meg csak mosolygok. A kutya a szájába veszi a dobozt, és elsétál.

A lány oda sétál Luffyhoz.

- Sajnálom…, hogy leüvöltöttelek.

- Felejtsd el, jó okod volt rá.

- Szerintem semmi oka nem volt. – mormogom az orrom alá.

Közben a polgármester felkapja a vizet, hogy semmit nem tud tenni, majd elmeséli hogy vagy 40 éve, ők építették ezt a várost. Nem nagyon érdekel ,ezért nem is figyelek rá.

Hírtelen egy nagy robbanás, lerombolja mellettünk a város egy részét.

- Áh, odabenn alszik Zoro. – mondja Luffy ijedten.

- A francba, és tényleg. – mondom.

- Meghalt? –kérdezi a polgármester.

- Nem hinném .

- Hé Zoro életben vagy? – kérdezi Luffy, már mejdnem ordítva.

- Miért vagy ilyen hangos. – kérdezi Zoro, előmászva a romok alól.

- Hála az égnek hogy jól vagy. – mondom megkönnyebbülten.

- Aludnom kell még. – mondja, és a fejét fogja.

- Nem aludtál még eleget?

Luffyék is örülnek annak hogy Zoro épségben van.

A polgármester felkapja megint a vizet. Most már viszont csak a lány tartja vissza.

- Mit tehetnél, azonnal megölnének. – mondja kifogásként.

- Tudom hogy bele halhatok.

A lány elengedi, a polgármester meg elindul a Buggy kalózok irányába.

Zoro feláll, és Luffy mellé sétál.

- Na akkor menjünk, nehogy a végén kinyírassa magát. – mondom.

- Komolyan mentek? –kérdezi a lány.

- A célunk a Grand Line, és ahhoz, szükségünk van a térképre. Légy a társunk Nami.

Oh szóval Naminak hívják. Jó, akkor már ezt is tudom.

- Nem akarok kalóz lenni, de a közös cél érdekében, dolgozhatunk együtt.

El is indulunk a Buggy kalózok felé. És épp időben érünk oda. Luffy megfogja a polgármester felé repülő, kést fogó kezet.

- Ahogy ígértem… jöttem szétrúgni a segged. – mondja Luffy.

12.fejezet - A bohóc kalóz Buggy

A három idióta evez, még mindig ijedten, hála Zoronak. Én nézem a tengert, és a felettünk elszálló sirályokat. Zoro pedig figyel valamit. Tőlünk jobbra hírtelen meglátok egy szietet.

- Ott egy sziget, arra vitte szerintem a madár. – mondom, és a sziget fele mutatok.

- Biztos hogy arra vitte. – helyeselt Zoro.

- Öm… biztos hogy oda akartok menni? – kérdezi az egyik evező.

- Miért? – kérdezem.

- Ott van a kapitányunk, nem hiszem hogy szívesen látna titeket. – mondja egy másik, és kuncogni kezdenek.

- Ne a pofád járjon, hanem a kezed. A szigetre megyünk. – mondja Zoro. Ők meg teljesen berezelve a sziget fele fordítják a csónakot.

Kikötöttünk a szigeten, egy stégnél. Mikor hírtelen, valami nagy csóva, elpusztította a város majdnem felét. Mind csak dermedve álltunk.

- E… ez meg mi volt? – kérdezem dadogva.

- Ez Buggy-sama Buggy golyója volt. – mondják.

- Buggy golyó? – kérdezi Zoro.

De nem fecsérelünk több szót. Elindulunk oda, ahonnan a lövést leadták. De nem nagyon sietünk, főleg, hogy Zoro, egy sokszor más fele akart menni. Az a három, meg út közben eltűnt. Sétáltunk egy ideig, de aztán sikerült elérni a tetőt, és épp időben, mert három kalóz, neki akart ugrani egy lánynak. Zoro egyből cselekedett.

- Hé,hé, ennyien akartok szegény lányra támadni. – mondja Zoro, miközben szépen leblokkolta a kalózokat a kardjaival.

- Zoro, Anate! – mondja Luffy örülve. Körbenézek, és az a szerencsétlen, egy ketrecben van, és megkötözve. Fogom a fejem, és azon gondolkodom, hogy, hogy lehet valaki ennyire ügyetlen.

Majd a lányt is megnézem. A földön térdel, és Zorora néz. Narancssárga haja van –szokatlan-.

- Megsérültél? – kérdezi Zoro, a lányra nézve. De a lány nem válaszol, csak dadog. Majd még egyszer megkérdezi.

- Nem, jól vagyok. – mondja a lány.

- Hála az égnek. Jó hogy megtaláltátok ezt a helyet. – mondja Luffy boldogan.

- Hát elég nehezen – suttogom nagyon halkan.

- Siess és szedj ki innen.

- Mégis mi a fenét művelsz? – kérdezi Zoro. – Először elragad egy madár, most meg ketrecben ülsz?

- De nagyon vicces volt.

- Zoro? – szólal meg halkan az egyik. – A kölyök Zoronak hívta…

Rájuk nézek, és hát meglepődve társalogna kegymással. Zoro elindul Luffy felé.

- Szóval te lennél Zoro. Mit keresel itt? Értem jöttél? – szólal meg hírtelen, egy nagy piros orrú bohóc.

- Nem, nem érdekelsz, már rég nem vagyok fejvadász. – mondja teljesen nyugodtan Zoro.

- Engem viszont érdekelsz. Híres leszek ha megöllek. – mondja mosolyogva a bohóc.

- Ne akarj meghalni. – mondja teljesen ridegen zoro.

- Óóó, igen? – a bohóc kardokat lenget a kezében.

- Azt hiszem nem sikerült felfognod.

Ez teljesen bolond. Hát végül is bohóc, megértem.

A kalózok szurkolnak neki, de hogy minek, azt nem értem. Zoro beteszi az egyik kardot a szájába, és támadási pózba áll. A bohóc támad. Én nem avatkozok bele, mert egy csata nem ér, ha kettő az egy ellen van.

De Zoro, egy könnyed lépéssel ketté vágja a bohócot. A kalózok elcsöndesednek. Zoro meg vissza helyezi a kardokat a hüvelyükbe.

- Ez de gáz. – jelenti ki Luffy.

De a kalózok, nem maradnak teljesen csöndben. Elkezdenek hangosan nevetni. Mi négyen, csak értelmetlenül állunk.

- Mi folyik itt? Meghalt a kapitányuk, és nevetnek? – kérdezi a lány.

- Szerintem elgurult a gyógyszer. – mondom.

- Ti ott, mi olyan vicces? – kérdezi Zoro.

És egy pillanat múlva, Zoro oldalán egy kard megy át.

- Zoro!- mondjuk egyszerre Luffyval.  

- Hogy kerül oda az a kéz? – értetlenkedik a lány.

Kéz? Jobban megnézem, és tényleg. A kardot, csak egy kéz fogja. Zoro hátra fordul. A kard ki jön belőle.

- Szeletelő gyümölcs. Ez volt annak a démongyümölcsnek a neve, amit megettem. –mondja a bohóc, és a kéz visszaáll a karjára. Ez nagyon morbid. – Kardal nem ölheted meg a szeletelő embert. – mondja, és elkezd röhögni.

- A teste összeáll? Azt hittem, hogy a démongyümölcs csak legenda. – mondja a lány.

- Szeletelő ember… ez egy szörnyeteg. – mondja, egy gumi ember, aki nem sokkal különbözik tőle.

- Nem találtam el létfontosságú szervet, de azért elég mély a seb, add fel. – mondja, és a kalózok a nevét mondják ki állandóan. Szerintem ez elég uncsi, fogják már be.

- Itt vagyok mögötted aljas féreg! – ordítja el magát Luffy. – Nagyorrú!

Mindenki Luffyra figyel. A kalózok meglepődve, a kapitány pedig dühösen.

- Ki… itt… a … NAGYORRÚ? – kérdezi dühösen, és elszakítja a kezét a karjától, és Luffy felé repül. A kézben persze van kés.

Telibe találja Luffyt. Ijedten kapom a szám elé a kezem, és Zoroék sem leplezik a meglepődést.

- Buggy, úgy segbe rúglak, hogy az égig repülsz . – mondja Luffy. A szájával fogta meg a kardot. Ez nagyon durva. Főleg az, hogy most ketté is törte, a fogával.

- Az égig repülök? Viccelsz? –kérdezi Buggy nevetve. – Ti négyen itt fogtok meghalni. Hogy tudnál ilyen helyzetben megtámadni? Gyere, gyere, gyere.

Ez a piros bohóc, ingerli Luffyt.

- Vége, halottak vagyunk. – mondja a lány, nagyon megijedve.

- Ne legyél ilyen vészjósló. – súgom oda neki halkan.

- Nem fogok meghalni. – mondja Luffy nevetve. – Fuss Zoro.

- Mi?

- A megmentődnek azt mondod hogy meneküljön? – kérdezi értetlenül megint a lány.

- Oh, én értem. – dörmögöm az orrom alatt. És ahogy észre veszem, Zoronak is leesett.

A lányon viszont látszódik, hogy semmit nem ért.

- Előlem nincs menekvés. – támad Zorora a bohóc. Zoro ketté vágja, és mögé kerül. Elekzd futni az ágyú felé. A bohóc viszont egyre idegesebb. Zoro az ágyú lövő része alá megy, és megfordítja. Így most ha lőnénk, az telibe találná a kalózokat. Én és a lány, az ágyú másik oldalára futunk. A bohóc kalózok, teljesen beijedtek.

- Gyújtsd meg a zsinórt. – mondja Zoro.

- Mi? – kérdezi a lány.

- Gyerünk. – mondom, és fel veszem a földön lévő gyufát.

- Állj, állj, állj. Bugyg golyó van benne. – mondja ijedten a bohóc. Én nem figyelek rá, és meggyújtom a zsinórt. A fülemhez rakom a kezem, és várom a lövést.

3, 2, 1 és Bumm.