15.fejezet - A kalandnak vége, avagy az új csapattag

Buggy beszámolót tart, fiatal kori életéről, midőn Shanksal egy hajón utaztak. Nem várom meg hogy befejezze a mondandóját. Elmegyek megkeresni azt a lányt, akit Luffy akar nekünk navigátornak. Nem is kell sokat keresnem, mert épp ebben a pillanatban távozik az egyik pincéből, és erőlködve próbál fölhúzni, egy nagy zsák kincset. Repülő helyzetemből visszaváltok állóba, és felé sétálok, persze ő észre is vesz.

- Mit keresel itt? A kapitányodnak lehet szüksége van rád. – kezd bele.

- Ugyan, majd megoldja, nem olyan gyenge. – legyintek. – Lenne egy kérdésem tőled.

- Mi lenne az? – néz rám kérdően.

- Miért akartál Luffyra rontani, amikor láttad hogy a bolt ég. Mi ösztönzött téged erre?

- Félreértés. Vagy legalábbis félreismertem. Azt hittem, hogy minden kalóz ugyan olyan… de mintha ő más lenne mint a többi.

- Persze hogy az. Hisz tudhatnád, hogy nem minden kalóz gonosz, csak úgy mint azt, hogy nem minden átlagosnak nevezett falusi lakos, a legtisztább lélekben.

- Igazad van. De ha nem bánod, én elmennék innen, még a végén felébred, aki őrizte a kincset.

- Rendben, de ugye nem baj ha veled tartok?

- Nem.

Lassan sétálunk, és egy szó sem hagyja el a szánkat. Csak a kincsek zörgése a zsákban, az ad egy kis zajt.

- Miért csatlakoztál a sráchoz? És miért lettél kalóz? – töri meg Nami a csendet.

- Azért lettem kalóz, mert az anyukámat a kalózok ellenségei ölték meg, így gondoltam, hogy én is az leszek.

- Kik ölték meg?

- Tengerészek.

 Nami arcán a teljes döbbenet.

- T… tengerészek? De hisz az ő feladatuk az emberek védelmezése. – fakad ki, egy kicsit emelt hangnemmel.

- Tudod, a tengerészeknél is így van. Van rossz, van jó, de egyik sem menő. A kalózok viszont nagyon menők. – vigyorgok, Luffyéhoz hasonló nagy vigyorral.

- Na és miért is csatlakoztál hozzá? Mármint Luffyhoz.

- Mert megmentette az életem.

Meg se szólal, csak bámul maga elé. Hírtelen az utca végén megáll, és végig néz.

- Miért álltunk meg?

- Itt harcol a kapitányod, és Buggy. Valahogy úgy kéne a másik oldalra jutni, hogy ne vegyen észre, különben megöl a kincsei miatt.

- Megvédjelek? – kérdezem, de nem figyel rám, már az út közepén tart, de nincs sok szerencséje, mert Buggy észre is veszi, és neki ront.

Már épp indulnék a segítségére, de valamiért hírtelen megáll. Luffyra nézek, aki épp Buggy golyóit törte darabokra egyetlen rúgással. Buggy felső testrésze a földre, esik, és ő maga halk szenvedésbe kezd, én meg nevetésben török ki.

- Hé! – szól Luffy Namira. – dobd el azt a zsákot és fuss.

- Mi? NEM! Biztos hogy nem hagyom itt.

- Nyugalom. Akkor ne dobd el, majd elkap, és feldarabol téged, csak úgy mint magát. – mondom a nevetésből előcsordult könnyeimet törölgetve.

- MÁR TE IS KEZDED? – ordít rám Nami.

- Bocsi, bocsi, de nem hagyhattam ki.

- FIGYELJETEK MÁR RÁM! – ordít Buggy, és Namira támad. Nami elkezd futni, de a nagyorrú szorosan a nyomában van. Én Luffy mellé futok, és várom hogy mi fog történni.

Mivel Buggy szétdarabolta magát, a testének darabjai szinte mindenhol ott vannak. Luffy megfogja a mellette lévő lábat, kiveszi a cipőből, és minden rossznak kiteszi. Ezalatt azt értem, hogy csikizi, a földnek veri, és húzza rajta a bőrt. Buggy dühösen fordul vissza, és rival rá Luffyra.  

Eközben Nami lendül támadásba. De balul sül el, és Buggy elkapja a zsákot, amit Nami semmiképp sem ereszt el.

- Miért nem engedi el? – zsörtölődök az orrom alatt.

Luffy indul segíteni neki, és behúz neki egy hatalmasat. Egy nagy Bazookát repít a képébe, és úgy repül el Buggy pár testrésze, hogy talán még én sem érném utol. Na jó, ez nem igaz, hiszen a szélnél nem sok minden gyorsabb.

- Ez az Luffy. – nagy örömmel repülök felé, majd mellé érve vissza szállok a földre. De a szememet nem szúrja ki, hogy Nami milyen fejjel néz rám.

- Te meg… ki a fene vagy? – kérdezi nagyon halkan.

- Én is gyümölcs használó vagyok, csak úgy mint Luffy. A levegő gyümölcsöt ettem meg. – vigyorgok fültől-fülig érő szájjal.

- Ti mind olyan furcsák vagytok.

- Nem is.

Közben Luffyra nézek, aki szomorkodva veszi föl a földről, a lyukas kalapját. Ezt Nami is észre veszi, és nem hagyja ki szó nélkül.

- Fontos volt a számodra?

- Minden rendben , még hordható. – mondja, és hangjában halható a zaklatottság.

- Ne aggódj, később segítek megvarrni. – mondom mosolyogva.

- He? – néz rám Luffy kérdően.

- Semmi.

- Luffy, segítesz elvinni ezeket? Kétfelé válogattam őket, de még így is nehezek. – mondja Nami.

- Még mindig nem adod fel?

- Most miért? Buggy szerette a pénzt, és sok volt neki. Ez pedig legalább tízmillió beli. – mondja hatalmas örömmel. Majd Luffyra néz, és oda nyújt neki egy térképet.

- A Grand Line térképe.

- Biztos vagy benne?

- Igen.

- Áhh! Köszi Nami. Ez az.

Öröm látni azt amikor Luffy boldog. Mert ha ő az, én is az vagyok. De miért érzem ezt? Hiszen ő csak egy ember, aki megmentett, és a kapitányom lett. Ennyi. Nem értem.

- Nem akarsz a legénységem tagja lenni? – hallom meg a kérdést, amit Luffy tesz fel Naminak.

- Már mondtam, hogy nem akarok kalóz banda tagja lenni, nem?

- Ugyan már, olyan mókás. – mondom.

- Jó legyen. Ha veletek tartok, jó sok pénzt gyűjthetek. De ez csak együttműködés, ettől én még nem leszek kalóz.

- Rendben. – mondja Luffy, a szokásos nagy vigyorral.

Oh Zoro. Elindulok felé, aki még mindig húzza a lóbőrt.

- Zoro, kelj fel. Vége van. – mondom lágyan csengő hangal. Ő föl is kel.

- Mi van már?

- Megvan a Grand Line térképe, és a navigátor is.

Zoro zsúrós szemmel néz Namira.

- Túl sok vért veszítettem, állni sem tudok.

- Még szép, ha tudnátok járni, végképp nem hinném el hogy emberek vagytok.

- Ne sértegess minket. – mondjuk Luffyival kórusban.

- Pont ti vagytok emberek a legkevésbé.

A beszélgetésbe egy szép tömeg ember lép be, akiknek fogalmuk sincs róla hogy mi történt a városban. Észrevéve a polgármesterüket, haragban törnek ki, és elkezdenek felénk rohanni fenyegetően. Futni kezdünk a kikötő fele, amit persze Luffy szokásosan mókásnak tart. Az egyik sikátoron áthaladva, a megmentett kutya védőfalat áll nekünk, nem engedve tovább, az ijesztő embereket.

A kikötőbe érve megcsodáljuk azt a hajót, amit új tulajdonnak tudhatunk, hála Naminak.

Közben találkozunk azzal a három emberrel, akiket félúton fölvettünk a tengerben.

- Még mindig itt vagytok? – kérdezem gúnyosan, de rám se hederítenek.

- Ó, szóval itt vagy, te tolvaj! – szól az egyik Namira nézve. Nami jedten lép egyet hátra. Bennem viszont ez felnyomja a pumpát, és…

- Figyelnétek rám?! – ordítok rájuk, és egy szép mozdulattal, légáramlatot hozok létre, ami egészen neki préseli őket, a legközelebbi falnak.

- Ez… - kezd el dadogni Nami és Zoro. Luffy csak nevet rajta.

- Mi az? Inkább szálljunk be. – ajánlom, és persze ezt mindenki megfogadja.

Elindulunk. Nem jutunk messze a kikötőtől, de hallom ahogy a polgármester köszönetet mond,  amire Luffy válaszol is.

- Luffy, nem tudod, hol a másik zsák kincsem? – kérdezi Nami.

- De. Ott hagytam a falusiaknak kárpótlásként. – Vigyorog.

- MI?! – Nami teljesen haragra gerjedt, és megfogva Luffy fejét, próbálja a vízbe nyomni.

- Hé, mit csinálsz? Ne Ted, nem tudok úszni. – mondja Luffy.

- A te hibád, miért hagytad ott, tudod mennyi beli az?!

Zoro és én csak röhögünk ezen. 

14.fejezet-Zoro vs. Cabaji avagy újabb titok van láthatáron

Luffy erősen tartja a levált kézfejet, amit a bohóc, erősködve próbál, magához vissza hívni. Luffy el is engedi

- Mugiwara. – mondja eléggé dühösen Buggy. - Te átkozott, hogy merészelsz vissza jönni?

- Figyu, csak a térképet, és a kincset akarom, semmi mást. – kezd el közben a lány is magyarázni.

- Nem baj. – mondja Zoro.

- Felőlem. Engem nem zavar. – válaszolom neki.

- Mit kerestek itt?! Nem a ti dolgotok. – szólal meg a polgármester. Megfogja a botját, amivel eredetileg a harcba készült, és indulna, ha Luffy nem ütné ki.

A lány illetődve néz, csak úgy mint a bohóc csapat.

- Ezt meg miért tetted? – kérdezi a lány.

- Nem vetted észre? – kérdezem.

- Mit? –  néz rám értetlenül.

- Az elszántságot Luffy szemében, hogy segít a polgármesternek, de ha közben Luffy útjába áll, úgy nem sikerülne neki. – mondom a bölcseletem. Ő csak néz, mint borjú az új kapura.

- Jó ötlet volt. – mondja Zoro. – jobb ha eszméletlen.

- Ne legyetek hülyék. – mondja azt hiszem… Nami, teljes felindulásból, és dühösen.

- Nyugi, nincs semmi baja, csak alszik egyet. – mondom vigyorogva.

- Ez egyáltalán nem vicces. – ordít rám is. Erre én csak elfordítom a fejem.

Közben Luffy szembe néz a bohóccal, és nagy levegőt vesz.

- Akkor kezdjük! KRUMPLI ORRÚ! – ordítása arra késztet, hogy teljes erőböl a fülemhez szorítsam a kezem.

- Ezt nem kelett volna. – mondja Nami kétségbe esetten.

- Te alávaló féreg. Hogy merted ezt mondani nekem? – kérdezi a nagyorrú.

- Fáj az igazság? Mindenki megmondja, hogy egy hatalmas piros krumpli van az orrodon. – mondom neki gúnyosan.

- Adjatok nekik a Buggy Golyóval! – parancsol rá az embereire.

 - Nem tudjátok mikor kell abbahagyni? – kérdezi Nami, és eltűnik a színről.

- Anate, Luffy, vigyázzatok. – mondja Zoro, szintén ilójedten.

- Ez a kis golyó, nem állíthat meg engem. – mondja Luffy, teljesen nyugodtan. Én csak rá hagyom a dolgokat, hiszen erős, gondolom tudja mit akar.

Kilövik a Buggy golyót.

- Gomu Gomu no… fuusen.- mondja, és akkorára puffad, mint egy hatalmas ballon. A golyó telibe találja, de nem robban, hanem vissza pattan azokra, akik küldték.

Mindenki meglepődve, és ijedten néz.

- Ezt miért nem említette korábban? – kérdezi  Zoro, a fejét fogva. – Anate, te tudtál erről?

- Nem, de gondoltam, hogy megoldja valahogy. – mondom mosolyogva, ő pedig furcsán néz rám.

A golyó közben elérte az ellenséget, de nem robbant olyan hatalmasat.

- Király. Az ellenség kivégezve.

- Ki a fene vagy te? – kérdi a lány.

- Micsoda mutatvány. – mondja Zoro.

- Mióta legyőzted az oroszlánt, fura érzésem van veled kapcsolatban. – mondja emelt hangnemmel Nami, Luffynak címezve. Furcsán nézek rá, ezen mondata után. – Te nem vagy normális ember. Magyarázatot követelek.

- Hát, a testem teljesen gumiból van.

- Szörnyeteg vagy, vagy mi?

- Nem, nem az. – szólok közbe.

- De az!

Közben a bohóc előkecmereg a romok alól, és mint kiderült, két társával védte meg magát.

- A társait élő pajzsnak használta. – mondja Nami, a már rég felfedezett valóságot.

Közben az oroszlán idomátor is feleszmél, és mikor meglátja Luffyt, ijedten kezd el kapálózni.

- A szalmakalapos kölyök. Buggy kapitány, vigyázzon ezzel a sráccal. Neki is van démongyümölcs ereje. – figyelmezteti a kapitányát.

- Mi?

- Gumiember? – kérdezi Nami.

- Aham. – mondja Luffy, és az arcát meghúzza , mutatva nyúlósságát. Még engem is meglep, mert nekem nem mutatta meg ezt, de örülök is neki.

Közben az ellenfélen belül is összetűzések alakultak ki, aminek az egyik eredményét, én hárítottam az egyik szelemmel, de persze hogy ezt senki nem veszi észre Luffy-n és Zoron kívül. Majd előugrik egy furcsa férfi, aki egy keréken, kardal a kezében közelít felénk.

- Én vagyok az elsőtiszt, Cabaji az akrobata. És a kapitány nevében, most végzek veletek.

Luffy fele kezd támadásba. De Zoro hárítja.

- Ez egy kardpárbaj, úgyhogy innen átveszem.

- Megtiszteltetés Roronoa Zoro, hogy egy hozzád hasonló emberrel harcolhatok. – mondja a bohócok akrobatája. Közben észre veszi Zoro sebét. Ebből semmi jó nem sül ki.

- Zoro, pihenj egy kicsit, majd én elintézem. – mondja Luffy.

- Vagy én . – ajánlom fel én is a szolgálataimat.

- Maradjatok ki ebből. – mondja halál komolyan, zöld hajú társunk.

Az akrobata kihasználja a lehetőséget. Hírtelen tüzet lövel ki a szájából, és egy rúgással telibe találja Zoro sebhelyét, aki erre meg a földön végzi.

- Mi? Pedig mintha nem is rúgtam volna olyan erőset.

- Te átkozott, persze hogy fáj neki, ha a sebre célzol. – mondom emelt hangnemmel.

Az egykerekes újabb támadásba lendül. A kardjával támad, amit Zoro kivéd, de megint bevisz egy rúgást a sebre.

- Megint belerúgott. – mondja Nami a tényeket.

- Férfi vagy, ne játszd a kislányt, de legalább most már tudod, hogy milyen félelmetes is vagyok. – mondja az egykerekes.

- Majd én megmutatom neki. – mondom, és elindulnék, de Luffy megállít. – Mi az?

- Azt mondta, hogy elintézi. Bízz benne. – mondja teljesen komoly hangnemmel.

- De azért csoda hogy még életben van. – szól hozzá a narancs hajú lány is.

- Roronoa Zoro. Most meghalsz! – az általa utolsónak vélt támadásába kezd.

- Rohadj meg. – mondja Zoro, és föláll. – A sebemet célzod? Akkor ez tetszeni fog.

Az egykerekes a kardal telibe találja a sebet.

- He? – nézek nagy szemekkel. Nami szintén ijedten néz, csak úgy mint Luffy.

- Miért nem kerülted el? – kérdezi Nami.

- Elég volt az övön aluli ütésekből. – mondja, Nami kérdésére nem is reagálva. – most mutatok neked valódi kardforgatást.

- Király. – mondja fellelkesülve Luffy.

- Nocsak. Alábecsültelek, Roronoa Zoro. – a kerekes csávó teljesen ledöbbenve fordul szembe, zöld hajú társunkkal.

- Én akarok lenni a legjobb kardforgató. Senki nem győzhet le. – Zoro szavaiból árad a rendíthetetlenség, és az önbizalom. – Ha egy kis seb miatt veszítek ellened, akár fel is adhatnám az álmom. – közben szájába veszi az egyik kardját.

- Átkozott!

- Gyerünk Zoro!

- Hajrá! – együtt szurkolunk Luffyval, és remélem lesz is hatása.

- Én lelépek. Nem érdekel. Csináljatok amit akartok. – Nami flegmás beszéde mindig idegesít, főleg ha nekünk mondja. – Inkább megyek a következő zsákmány után. Majd legközelebb legyünk társak. Viszlát, sok sikert a harchoz. – mondja és le is lép az egyik sikátorban.

- Köszönöm. – válaszol Luffy.

- Nekem nem tetszik ez a lány. – mondom elégedetlenül.

- Hihi. – Luffy erre csak nevetni tud.

- Nem vicces. – fordítom félre a fejem.

Közben visszatérünk az egykerekes, és Zoro harcára. Zoro egyfolytában veri vissza, a felé érkező támadásokat.

De Luffyank is közbe kell avatkoznia, mert a bohóc kapitány próbál segíteni az első tisztjének, ez pedig nem tisztességes.

- Mikor Zoro harcol, tedd takarékra magad.

Ezen a beszóláson elkezdek kuncogni.

- Elég, elfáradtam. – mondja Zoro, nagyokat lélegezve. – Belefáradtam a trükjeidbe.

- Most biztos kinyírlak! – és a tag már megint támad.

- ONI…GIRI! – és Zoro szépen agyon vagdosta az egykerekest, aki a földön köt ki.

- Nem veszíthetek… mocskos tolvajok ellen….- és elveszíti az eszméletét.

- Nem vagyunk tolvajok. – szólok közbe. – Kalózok vagyunk.

Zoro összeesik. Oda futok hozzá, aggodalmasan.

- Luffy. El fogok ájulni.

- Milyen őszinte. – nevetek.

- Jó, a többit bízd rám.

- Mi kalózok vagytok? – kérdezi a bohóc kapitány.

- Ja, és a Grand Line-ra tartunk. – válaszolja Luffy.

- Ha. Az nem olyan hely, ahova az ilyen idióták csak úgy eljuthatnak. Miért is akarsz a Grand Line-hoz menni? Csak nem azért hogy megnézd? – elkezd nevetni, mint egy bolond.

Én megint felkapom ezen a vizet. Már állnék föl, de meggondolom magam. Luffy biztos megoldja, nem kell nekem nagyon foglalkozni vele.

- Én akarok lenni a Kalózkirály. – mondja Luffy rezzenéstelenül. A kapitány ledöbben.

- Csak is én lehetek kalóz király!- mondja a bohóc dühösen. – és a kalapod nagyon emlékeztet, a világ legidegesítőbb, vörös hajú emberére.

- Vörös haj? – kérdezi Luffy. Erre a szóra jobban kezdtem figyelni. Egy embert ismerek vörös hajjal, de a nevét nem ismerem. – Vörös hajat mondtál? Te ismered Shanks- ot? – szóval Shanks-nak hívják. Nem hiszem, hogy sok vörös hajú ember lenne a tengeren.

- És? Mi van ha ismerem?

- Na? És hol van most?

- Lehet hogy tudom, de lehet hogy nem.

Luffy értetlenül néz.

- Mi van? Elmetek otthonról?

- Lehetséges. – mondom a fejemet bólogatva.

- Hé! Vigyázzatok a szátokra! – ordít ránk a bohóc. – Nem vagyok jó fiú, így nem fogom elmondani neked.

- Hát akkor majd kiverem belőled az infót. – mondja Luffy.

- Segítek. – mondom és fölállok.

- Megoldom egyedül is. – mondja Luffy rám mosolyogva.

- Oké. – válaszolom, de nem ülök vissza, hanem elkezdek lebegni.

A bohóc sokkoltan figyeli, hogy a levegőben repülök, fekvő pózban. De nem lepődjön meg. Így sokkal kényelmesebb, mintha állnék, vagy ülnék a kemény földön.

- Még is… mi a fene vagy te? – kérdezi.

- Megettem a levegő gyümölcsöt, ezért tudom ezt csinálni. – mondom mosolyogva.

A bohóc kieszmél döbbenetéből, és megint Luffy-ra koncentrál.

- A gumi nem löki vissza a kést igaz? – kérdezi, miközben a cipőjének az orra hegyéből, egy rejtett kés villan elő.

- Ja. – válaszolja Luffy.

- Hogy lehetsz ilyen őszinte?! – kérdezem emelt hangnemmel.

A Bohóc támad. Elég érdekes egy gumiember, és egy szeletelő ember közti párharc.

Luffy a saját hibájából letarol egy fát, ezzel ,egy kis időre beszüntetve a keményebb harcot.

A bohóc viszont újra támad, amivel megvágja Luffy arcát, és belevág a kalapjába is.

Luffy viselkedése megváltozik.

 -TE FÉREG! – ordít rá a bohócra.

- Na mi az? Csak nem a z a baj, hogy megvágtam az arcod? – neveti el magát.

- Hogy merted tönkre tenni a kalapom?! Ez a legnagyobb kincsem! – Luffy teljesen kiakadt. Csinálnom kéne valamit, de nem tudom, hogy mit csinál ilyen esetekben.

- Az a kalap nagyon fontos neked?

- Ja

- Akkor hát… jobban kéne vigyáznod rá! – mondja, és kardokkal keresztül szúrva, kirántja a szalmakalapot Luffy kezéből. Ő próbál utána nyúlni, de nem éri utol, és orra esik.

- Miféle kincs lehet, egy ilyen gusztustalan kalap. – mondja, miután az egyik leválasztott kezét, vissza illeszti. Elneveti magát. – A kincs az arany, vagy valami hasonló.

- Az a kalap a zálog, a shanks és köztem létrejött ígéretről. – mondja Luffy dühösen. Szóval ő meg a vörös hajú, ígértete tettek egymásnak valamiről? Egyre kíváncsibb vagyok Luffy múltjára.

- Ez Shanks kalapja? – ere ledobja a földre. Közben egyre közelebb lebegek hozzájuk, hogy majd a megfelelő pillanatban lecsaphassak. – Ezért volt ilyen ismerős. Mindig magán hordta ezt, amíg együtt utaztunk.

- Egy hajón utaztatok Shanks-al?

- Na neee. Mik ki nem derülnek. – mondom számat tátva.

- Igen. Amikor még kezdő kalóz voltam. Haverok voltunk. Az a féreg vörös hajú! – és rálép a kalapra. Luffy arcán megint megjelent a düh, és neki ront a bohócnak.

- Shanks, nagyszerű ember. Ne merd őt magadhoz hasonlítani! – és hasba rúgja Buggy-t

- Barátok voltatok? – nézek értetlenül. De akkor miért beszél így róla?

- Ne merd azt állítani, hogy Shanks barátja voltál. – mondja Luffy. – Mond el, mi történt Shanks és közted!

- Tényleg tudni akarod? Ő az egyetlen, akinek sosem bocsátok meg.

13.fejezet - A gazdátlan kutya, és a polgármester

A durranás közben Zoro siet, és felkapja a hátára, ketreccel együtt Luffyt.

- Hé Zoro. Megsérültél, mégis mit csinálsz? - Kérdezem tőle.

- Fogd be.

- De legalább had segítsek.

- Majd én megoldom. – és erőlködik. A lány is oda jön.

- Mit művel ez a fickó? – kérdezi.

- Luffy, ki ez? – kérdezi Zoro.

- Ő a navigátorunk. – mondja Luffy. Zoronak megremeg a lába.

- Zoro, de most komolyan had segítsek, látom hogy alig bírod. Ne próbálj itt nekem hősködni. – Szólok rá, már hangosabban.

- Ne zavarj. – mondja, miközben még mindig erőlködik. Én csak megrántom a vállam. Zoro egy nagy lendülettel a vállára veszi a kis ketrecet a kapitányunkkal együtt, és lassan elkezd lépkedni.

- Miért teszed kockára az életed? Nem is vagy kalóz. – mondja halkan az orra alá, a lány, és elindul a másik irányba.

Ch, ő sem kalóz párti. Én követem Zorot, és figyelem, ahogy kín keservesen cipeli a ketrecet. Luffy meg szó nélkül tűri.

Egy kisebb sétálás után, Zoro leveszi a válláról a ketrecet, és már csak a földön húzza.

- Én megmondtam, hogy nem bírod. – mondom halkan, de ő mintha észre se venné.

Végre leáll, és nagy levegőt vesz. Majd összeesik. De közben előre néz. Én is arra nézek, és ott egy kutya.

- Egy kutya? – kérdezi Luffy mosolyogva.

- Miért, minek tűnik? – modnom, és én is jobban megnézem a kutyát. Elég ronda szegény. De vajon hogy került ide?

Luffy közelebb ugrál a ketrecével. Majd elkezd grimaszolni, mint egy gumiember. Én csak a fejemet fogom. Hogy lehet ilyen egy ember.

A kutya viszont semmit nem reagál rá.

- Hé Zoro, mért nem mozdul? – kérdezi Luffy.

- Honnan tudjam. – mondja Zoro, és leül az egyik ház szegély mellé. – Nem kötelező mozognia.

- Halott? – és megbökdösi a fejét. A kutya meg egyből rá harap az ujjára.  Vagyis oda kéne, de az arcát veszi célba. És telibe is talál. Zoroval csak nagy szemekkel nézünk.

- Hülye kutya. – mondja Luffy, miután az végre leszállt róla.

- Nem hiszem hogy hülye, szerintem csak nem szereti a gumit. – mondom kuncogva.

- Te aztán nagy kutya párti vagy. – mondja Zoro, miközben kidől.

- Az.

Egy lány sétál oda hozzánk. Ez az a lány, aki ott volt Luffyval.

- Csáó navigátor. – köszön neki Luffy.

- Kérlek, fogadd el. Köszönöm, hogy megmentettél. – mondja, és Luffy elé dob egy kulcsot.

- Oh, a kulcs. – mondja Luffy boldogan.

- Ne értsd félre. Csak nem akarok tartozni neked.

- Hála az égnek. – mondja, és nyúlna a kulcs után, de a kutya, ami nem rég, szépen elbánt vele, gyorsabb volt. És volt kulcs, nincs kulcs. A kutya szépen lenyelte.

Mind egy kicsit furcsán nézünk, Luffy viszont dühösen.   

- Te szemét, szemét, szemét, szemét. Ne edd meg, nem kaja.– mondja Luffy, miközben fojtogatja a kutyát.

- Hééé! – szól ránk valaki. – Hagyjátok már békén szegény Shu-shu-t. – mondja egy öreg, ősz, szemüveges bá.

- Ki maga? – kérdezem.

- A polgármester. Ti kik vagytok? – kérdezi, de közben meglátja Zoro sebét. – Hé, Csúnyán megsérültél. Biztosan Buggy támadott meg. Orvoshoz kel menned. Erre. – mondja, és beviszi Zorot egy házba.

- Hogy van Zoro? – kérdezi Luffy aggódva.

- Mondtam neki, hogy elviszem egy orvoshoz, de azt mondta, hogy csak aludnia kell egy kicsit.

- Ezt a kutyát Shu-shunak hívják? – kérdezi a lány, miközben simogatja a kutyát. Én csak a földön ülök Luffy mellett.

- Miért ült itt? – kérdezem.

- Őrzi a boltot.

- Miért őrzi? Ez csak egy kisállat bolt.

- Igen az. A tulaj jó barátom volt. Én etetem helyette Shu-shut.

- Mért? Meghalt?

- Igen.

- És akkor arra vár, hogy a gazdája haza jöjjön? – kérdezi a lány.

- Igen. Vagyis mindenki ezt hiszi.

- Miért csak hiszi? – kérdezem.

- Shu-shu okos. Tudja hogy a gazdija meghalt. De ez a bolt az egyetlen, ami a gazdája után maradt neki.

Hírtelen valami megszólal.

-  Mi ez a hang? – kérdezi a lány.

- Ez biztosan Mohji, az oroszlán idomár. – mondja a polgármester.

- Mi csináló? – kérdezi a lány, de a polgármester elfut, a lány meg utána megy.

Luffy a kutyát nézi.

- Én addig bemegyek Zorohoz. – mondom, és hátat fordítok Luffynak.

Miután bemegyek, leülök az egyik sarokba, és előveszem a könyvem. Csak nézem, de nem írok bele semmit. Nincs ihletem. Eddig mindig volt, amikor a faluban voltam, de most valamiért nincs.

Oda sem figyelek, és Zorohoz hasonlóan, aludni kezdek.

-------------------------------------------------------------------------

Kutya vonyításra ébredek. Kinézek, és ég egy ház, a kutya, meg ami megette Luffy ketrecének a kulcsát, ott vonyít előtte. Kimegyek, meglátom Luffyt, és oda rohanok hozzá.

- Itt meg mi történt? – kérdezem.

- Egy nagy oroszlán lerombolta a kutya gazdájának a boltját. – mondja, és a kalapját megfogja. Hátat fordul nekem.

- Most meg hova mész?

- El kell intéznem egy idegesítő macskát. – mondja és elmegy. Én ott maradok a kutyával.

- Szegény. – mondom halkan.

Nem sokkal később kisebb nagyobb puffanásokat hallok. Szóval Luffy harcol.

Majd a lány megjelenik, és dörmög valamit az orra alá.

Luffy is csatlakozik.

- Ez a kalóz még él? – kérdezi a lány gúnyosan. – Azt hittem, hogy fel fog falni az oroszlán. Mivel kalóz vagy, most megöllek. – mondja egyre hangosabban. – mielőtt másokat ölsz meg. Téged öllek meg elsőnek.

Mondja a lány fennhangon, és elkezd futni Luffy felé. Én fölállok, és keszülök, hogy le kell ütnöm, de a polgármester lefogja őt.

-  Ne lányom.

- Azt hiszed, hogy legyőzhetsz? – kérdezi Luffy.

- Mutasd, mit tudsz. –mondja a lány.

- Elég. Mi van veled?

Luffy közben a kutyához sétál, és oda ad neki egy kis adag kutya kaját. Leüll mellé.

- Csak ezt a dobozt tudtam vissza hozni. – mondja neki.

A lány meglepődve néz, én meg csak mosolygok. A kutya a szájába veszi a dobozt, és elsétál.

A lány oda sétál Luffyhoz.

- Sajnálom…, hogy leüvöltöttelek.

- Felejtsd el, jó okod volt rá.

- Szerintem semmi oka nem volt. – mormogom az orrom alá.

Közben a polgármester felkapja a vizet, hogy semmit nem tud tenni, majd elmeséli hogy vagy 40 éve, ők építették ezt a várost. Nem nagyon érdekel ,ezért nem is figyelek rá.

Hírtelen egy nagy robbanás, lerombolja mellettünk a város egy részét.

- Áh, odabenn alszik Zoro. – mondja Luffy ijedten.

- A francba, és tényleg. – mondom.

- Meghalt? –kérdezi a polgármester.

- Nem hinném .

- Hé Zoro életben vagy? – kérdezi Luffy, már mejdnem ordítva.

- Miért vagy ilyen hangos. – kérdezi Zoro, előmászva a romok alól.

- Hála az égnek hogy jól vagy. – mondom megkönnyebbülten.

- Aludnom kell még. – mondja, és a fejét fogja.

- Nem aludtál még eleget?

Luffyék is örülnek annak hogy Zoro épségben van.

A polgármester felkapja megint a vizet. Most már viszont csak a lány tartja vissza.

- Mit tehetnél, azonnal megölnének. – mondja kifogásként.

- Tudom hogy bele halhatok.

A lány elengedi, a polgármester meg elindul a Buggy kalózok irányába.

Zoro feláll, és Luffy mellé sétál.

- Na akkor menjünk, nehogy a végén kinyírassa magát. – mondom.

- Komolyan mentek? –kérdezi a lány.

- A célunk a Grand Line, és ahhoz, szükségünk van a térképre. Légy a társunk Nami.

Oh szóval Naminak hívják. Jó, akkor már ezt is tudom.

- Nem akarok kalóz lenni, de a közös cél érdekében, dolgozhatunk együtt.

El is indulunk a Buggy kalózok felé. És épp időben érünk oda. Luffy megfogja a polgármester felé repülő, kést fogó kezet.

- Ahogy ígértem… jöttem szétrúgni a segged. – mondja Luffy.

12.fejezet - A bohóc kalóz Buggy

A három idióta evez, még mindig ijedten, hála Zoronak. Én nézem a tengert, és a felettünk elszálló sirályokat. Zoro pedig figyel valamit. Tőlünk jobbra hírtelen meglátok egy szietet.

- Ott egy sziget, arra vitte szerintem a madár. – mondom, és a sziget fele mutatok.

- Biztos hogy arra vitte. – helyeselt Zoro.

- Öm… biztos hogy oda akartok menni? – kérdezi az egyik evező.

- Miért? – kérdezem.

- Ott van a kapitányunk, nem hiszem hogy szívesen látna titeket. – mondja egy másik, és kuncogni kezdenek.

- Ne a pofád járjon, hanem a kezed. A szigetre megyünk. – mondja Zoro. Ők meg teljesen berezelve a sziget fele fordítják a csónakot.

Kikötöttünk a szigeten, egy stégnél. Mikor hírtelen, valami nagy csóva, elpusztította a város majdnem felét. Mind csak dermedve álltunk.

- E… ez meg mi volt? – kérdezem dadogva.

- Ez Buggy-sama Buggy golyója volt. – mondják.

- Buggy golyó? – kérdezi Zoro.

De nem fecsérelünk több szót. Elindulunk oda, ahonnan a lövést leadták. De nem nagyon sietünk, főleg, hogy Zoro, egy sokszor más fele akart menni. Az a három, meg út közben eltűnt. Sétáltunk egy ideig, de aztán sikerült elérni a tetőt, és épp időben, mert három kalóz, neki akart ugrani egy lánynak. Zoro egyből cselekedett.

- Hé,hé, ennyien akartok szegény lányra támadni. – mondja Zoro, miközben szépen leblokkolta a kalózokat a kardjaival.

- Zoro, Anate! – mondja Luffy örülve. Körbenézek, és az a szerencsétlen, egy ketrecben van, és megkötözve. Fogom a fejem, és azon gondolkodom, hogy, hogy lehet valaki ennyire ügyetlen.

Majd a lányt is megnézem. A földön térdel, és Zorora néz. Narancssárga haja van –szokatlan-.

- Megsérültél? – kérdezi Zoro, a lányra nézve. De a lány nem válaszol, csak dadog. Majd még egyszer megkérdezi.

- Nem, jól vagyok. – mondja a lány.

- Hála az égnek. Jó hogy megtaláltátok ezt a helyet. – mondja Luffy boldogan.

- Hát elég nehezen – suttogom nagyon halkan.

- Siess és szedj ki innen.

- Mégis mi a fenét művelsz? – kérdezi Zoro. – Először elragad egy madár, most meg ketrecben ülsz?

- De nagyon vicces volt.

- Zoro? – szólal meg halkan az egyik. – A kölyök Zoronak hívta…

Rájuk nézek, és hát meglepődve társalogna kegymással. Zoro elindul Luffy felé.

- Szóval te lennél Zoro. Mit keresel itt? Értem jöttél? – szólal meg hírtelen, egy nagy piros orrú bohóc.

- Nem, nem érdekelsz, már rég nem vagyok fejvadász. – mondja teljesen nyugodtan Zoro.

- Engem viszont érdekelsz. Híres leszek ha megöllek. – mondja mosolyogva a bohóc.

- Ne akarj meghalni. – mondja teljesen ridegen zoro.

- Óóó, igen? – a bohóc kardokat lenget a kezében.

- Azt hiszem nem sikerült felfognod.

Ez teljesen bolond. Hát végül is bohóc, megértem.

A kalózok szurkolnak neki, de hogy minek, azt nem értem. Zoro beteszi az egyik kardot a szájába, és támadási pózba áll. A bohóc támad. Én nem avatkozok bele, mert egy csata nem ér, ha kettő az egy ellen van.

De Zoro, egy könnyed lépéssel ketté vágja a bohócot. A kalózok elcsöndesednek. Zoro meg vissza helyezi a kardokat a hüvelyükbe.

- Ez de gáz. – jelenti ki Luffy.

De a kalózok, nem maradnak teljesen csöndben. Elkezdenek hangosan nevetni. Mi négyen, csak értelmetlenül állunk.

- Mi folyik itt? Meghalt a kapitányuk, és nevetnek? – kérdezi a lány.

- Szerintem elgurult a gyógyszer. – mondom.

- Ti ott, mi olyan vicces? – kérdezi Zoro.

És egy pillanat múlva, Zoro oldalán egy kard megy át.

- Zoro!- mondjuk egyszerre Luffyval.  

- Hogy kerül oda az a kéz? – értetlenkedik a lány.

Kéz? Jobban megnézem, és tényleg. A kardot, csak egy kéz fogja. Zoro hátra fordul. A kard ki jön belőle.

- Szeletelő gyümölcs. Ez volt annak a démongyümölcsnek a neve, amit megettem. –mondja a bohóc, és a kéz visszaáll a karjára. Ez nagyon morbid. – Kardal nem ölheted meg a szeletelő embert. – mondja, és elkezd röhögni.

- A teste összeáll? Azt hittem, hogy a démongyümölcs csak legenda. – mondja a lány.

- Szeletelő ember… ez egy szörnyeteg. – mondja, egy gumi ember, aki nem sokkal különbözik tőle.

- Nem találtam el létfontosságú szervet, de azért elég mély a seb, add fel. – mondja, és a kalózok a nevét mondják ki állandóan. Szerintem ez elég uncsi, fogják már be.

- Itt vagyok mögötted aljas féreg! – ordítja el magát Luffy. – Nagyorrú!

Mindenki Luffyra figyel. A kalózok meglepődve, a kapitány pedig dühösen.

- Ki… itt… a … NAGYORRÚ? – kérdezi dühösen, és elszakítja a kezét a karjától, és Luffy felé repül. A kézben persze van kés.

Telibe találja Luffyt. Ijedten kapom a szám elé a kezem, és Zoroék sem leplezik a meglepődést.

- Buggy, úgy segbe rúglak, hogy az égig repülsz . – mondja Luffy. A szájával fogta meg a kardot. Ez nagyon durva. Főleg az, hogy most ketté is törte, a fogával.

- Az égig repülök? Viccelsz? –kérdezi Buggy nevetve. – Ti négyen itt fogtok meghalni. Hogy tudnál ilyen helyzetben megtámadni? Gyere, gyere, gyere.

Ez a piros bohóc, ingerli Luffyt.

- Vége, halottak vagyunk. – mondja a lány, nagyon megijedve.

- Ne legyél ilyen vészjósló. – súgom oda neki halkan.

- Nem fogok meghalni. – mondja Luffy nevetve. – Fuss Zoro.

- Mi?

- A megmentődnek azt mondod hogy meneküljön? – kérdezi értetlenül megint a lány.

- Oh, én értem. – dörmögöm az orrom alatt. És ahogy észre veszem, Zoronak is leesett.

A lányon viszont látszódik, hogy semmit nem ért.

- Előlem nincs menekvés. – támad Zorora a bohóc. Zoro ketté vágja, és mögé kerül. Elekzd futni az ágyú felé. A bohóc viszont egyre idegesebb. Zoro az ágyú lövő része alá megy, és megfordítja. Így most ha lőnénk, az telibe találná a kalózokat. Én és a lány, az ágyú másik oldalára futunk. A bohóc kalózok, teljesen beijedtek.

- Gyújtsd meg a zsinórt. – mondja Zoro.

- Mi? – kérdezi a lány.

- Gyerünk. – mondom, és fel veszem a földön lévő gyufát.

- Állj, állj, állj. Bugyg golyó van benne. – mondja ijedten a bohóc. Én nem figyelek rá, és meggyújtom a zsinórt. A fülemhez rakom a kezem, és várom a lövést.

3, 2, 1 és Bumm. 

11.fejezet - Elrabolják a kapitány?

Már egy jó ideje a tengeren vagyunk, de még csak azt sem tudjuk, hogy merre lehetünk. Bár engem most kivételesen nem nagyon izgat. Mert hát, mióta eljöttem a falumból, azóta alig ha írtam vagy 2 szót. Most inkább ezzel vagyok elfoglalva. Közben Zoro alszik, Luffy meg halálra unja magát.

- Éhes vagyok. – mondja Luffy. Najó, inkább csak éhezik.

- Mikor érünk már partot? – kérdezi Zoro. Hát, jó kérdés.

- Nem tudom. Végül is arra megyünk, amerre a tenger és a szél sodor. – mondom és visszatérek a könyvem írására. Csak egy gond van. Én is éhes vagyok, és nincs ihletem. Be is teszem a kis táskámba.

- Nem furcsa, hogy Kalózkirály akarsz lenni, és nem értesz a navigáláshoz? – értetlenkedik Zoro. Én csak figyelek.

- Nem az. Sodródunk a vízzel. És te… kalózvadászként járod a tengert? – kérdezi Luffy.

- Sosem mondtam magam kalózvadásznak. Egy bizonyos ember miatt vagyok a tengeren. – mondja, és felnéz az égre. – De nem találtam vissza a falumba, és elkezdtem fejpénzekből élni.

- Szóval eltévedtél. – mondom, és kuncogok.

- EGY FRÁSZT. – mondja és a hajóra csap. Ami miatt a hajó megbillen, Luffy kalapja pedig lerepül a fejéről. Ijedten kap utána. És Zoro fogja meg. Vissza adja a sapit Luffynak. Ő a kezébe veszi, és csak nézi.

- Rakd inkább a fejedre, így megint el fogja fújni a szél. – figyelmeztetem.

- Fontos az a sapi? – kérdezi Zoro.

- Igen. – a fejére teszi. – köszönöm Zoro.

- Megéheztem. - jelentem ki.

- Nekem is ez a bajom. – mondja Zoro.

Luffy felnéz. Én is , és meglátok  egy madarat.

- Egy madár. – jelenti ki Zoro. Mintha nem látnám.

- Együk meg… a madarat. – mondja Luffy fellelkesülve.

- A madarat? – kérdezek vissza.

- Hogyan? – kérdezi Zoro is.

- Figyu. – mondja Luffy, és megnyújtja a karját.  – Gomu Gomu no… Rocket. – és egészen a madárig repül, de ahelyett, hogy ő kapta volna el a madarat, a madár kapta el őt. A madár meg szépen elrepül vele.

- Luffy!

Zoro gyorsan megfogja az evezőt, és elkezd gyorsan evezni.

- Idióta, mi a fenét művelsz? – ordít rá Zoro.

Miközben Zoro evez, valaki megszólal. Nem látok egy hajót se. A vízre nézek, és ott van 3 ember, akik segítséget kérnek.

- Hajótöröttek… pont most. – hitetlenkedik Zoro. De mégis segít nekik. Bár fura módon. Nehezen lehet beszállni úgy, hogy nem áll meg a csónak. De sikerült nekik.

- Ügyesek vagytok. – mondja Zoro, még mindig az evezésben.

- Meg akarsz ölni? – kérdezik egyszerre. Majd az egyik kardot ránt. Én csak rá nézek, de nem veszem komolyan.

- Állítsd meg a hajót. Mi Buggy a bohóc emberei vagyunk. – mondja, fenyegetésnek szánva. Zoro csak rájuk néz, és szépen be is fogja őket evezőknek.

- Nem tudtuk hogy te vagy Zoro, a híres kalózvadász. – mondják nevetve. Ezek se százasok.

- Miattatok elveszítettem egy társam. – mondja Zoro. Utasítgat nekik.

- Luffyt ismerve, tud vigyázni magára. – mondom ki halkan.

- Nekem is ez jár a fejemben. – mondja Zoro.

10.fejezet - Egy új csapattárs

- M… mi? – néz rá Luffyra Zoro. – Te akarsz lenni a kalózkirály? Tudod te hogy miket beszélsz?

- Kalózkirály az kalózkirály. – mondja Luffy. Hát végülis, így lehet a legjobban megmagyarázni.

- Először én is meglepődtem, de aztán rájöttem, hogy komolyan gondolja. – mondom. Luffy erre csak nevet.

- Fogd a bicskád. – Luffy odatart Zoro elé három kardot. – Nem tudtam hogy melyik a tied, ezért mindet elhoztam.

- Mindhárom. – mondja Zoro. – három kardot használok.

- Hm, akkor odaadom, és cserébe az adósom vagy. – mondja Luffy nagy vigyorral.

- Hát jó. Inkább leszek kalóz, minthogy itt dögöljek meg. – jelenti ki Zoro.

Luffyval elkezdtük leszedni megint Zororól a kötelet. De túl szoros, és ezért nagyon nehéz.

Míg nem figyelünk, a tengerészek nekünk rontanak kardokkal. Zoro ordít Luffyra, hogy adja neki oda a kardokat. Koby már teljesen beijedt.

Szinte észre sem lehet venni, Zoro már meg is akadályozta a tengerészeket három kardal. Elég fura. A harmadik a szájában van. Nem is merek belegondolni, hogy meddig tanulta ezt. Tök menő. A tengerészek teljesen berezeltek.

- Tudom megígértem hogy kalóz leszek. De had mondjak valamit. El kell érnem a célt, amit kitűztem magamnak.

- Célt? – kérdezi Luffy.

- Igen. Hogy én legyek a legjobb kardforgató a világon. Ha ebben megakadályozol, megöllek.

- A legjobb kardforgató? – értetlenkedem.

- Az szép. A kalózkirály társaként nem is lehetsz annál kevesebb. – mondja Luffy.

Míg mi itt beszélgetünk, a tengerészeti kapitány, leordítja az embereit.

- Hajolj le Zoro. – mondja Luffy. És beáll rúgás pózba. – Gomu gomu no… muchi.

Mint az ostor, úgy rúgja el a tengerészeket Luffy, Zoro mögül.

- Mi vagy te? – kérdezi Zoro.

- Megettem e gumigyümölcsöt. Gumi ember vagyok.

Közben a parancsnok, parancsolgat. De ilyen furcsákat. Mint hogy aki panaszkodik, azt lőjék fejbe.

- Ennek elgurult a gyógyszere. – mondja Zoro, és támadásba lendül. De Luffy gyors futással megkerüli, és ő ront neki az ellenségnek.

Szép kis harc veszi kezdetét, és Luffy áll nyerésre. Amikor már a végénél tart a harc, valaki megszólal mögöttünk.

- Idenézz, szalmakalapos!

Hátrafordulok, és a szőke rondaság van ott. És egy pisztolyt szegez Koby fejéhez, aki mint mindig, most is be van rezelve. A szőkeség meg fenyegeti Luffyt, hogy lelövi Kobyt ha Luffy megmozdul. De mint ahogy ezt észre lehet venni, semmit nem ér az erőlködése. Luffy egy szépet behúz neki. Közben meg Zoro elintézi Morgant. Morgan és a fia kifeküdtek.

- Aki ki akar állni helyettünk, azok jöjjenek ide. – mondja Zoro.

De ahelyett, hogy bárki megtetet volna ezt, a kalapjukat, és a fegyvereiket földobták, és ujjongani kezdtek.

Én ránézek Zorora, aki épp most esik össze.

- Zoro, minden rendben? – sietek hozzá.

- Kaját…

El is megyünk ahhoz a kislányhoz, akinek a szülei éttermet vezetnek. És mindannyian eszünk.

- Ti nagyon jók vagytok. – mondja a kislány.

- Naná! – mondja Luffy. – és még jobb leszek, ha kalózkirály leszek. És mostmár két társam is van.

- Na és kik vannak még rajtam és ezen a lányon kívül? – kérdezi Zoro.

- Már mondtam, hogy a nevem Anate. Örülnék ha így is hívnál. – mondom neki.

- Bocsánat. – és el kezd nevetni.

- Amúgy Anatén kívül, te vagy a másik tag. – mondja Luffy.

- Mi? – értetlenkedik Zoro.

- Igen, még csak hárman vagyunk. – mondom.

- Mi hárman vagyunk a kalózcsapat?

- Mi a gond? Erősek vagyunk. – mondja Luffy.

- És a hajó? Van kalózhajó?

- Igen, kint. – mondom.

Zoro kinéz az ablakon, ami pont a kikötőre néz.

- Az? – kérdezi pokerfaceval.

- Tudom, még kicsi, de majd lesz egy sokkal nagyobb. – mondja Luffy.

Zoro elkezd nevetni. Majd elkezd szörnyülködni.

- Tényleg a követője akarok lenni? – kérdezi Zoro halkan. Erre meg én kezdtem el nevetni.

Majd a tányért visszaviszem a pulthoz. Megkérdezem, hogy nincs e egy könyvesbolt a közelben. A néni megmutatta, és én el is indulok. Kinézek egy könyvet magamnak, valami olyat, amiben van természetfeletti dolog, meg egy kis szerelem is, meg akció. Imádom az ilyeneket. Megveszem a könyvet, és elindulok a kikötő fele. Luffy és Zoro már ott is vannak.

- Megjöttél? – kérdezi Zoro.

- Meg. – mondom mosolyogva. Beszállok a csónakba, közben megjelenik Koby, aki köszönetet mond.

Majd Zoro és Luffy is beszáll, és elindulunk.

- Ég veled Koby! – köszönünk el egyszerre Luffyval.

És mikor már nem látjuk a várost, Luffy elkiáltja magát.

- Grand Line, jövünk!

9.fejezet - Megjelenik a Nagy Kardforgató

Már egy jó ideje a csónakban utazunk. Én személy szerint, fogalmam sincs róla, hogy mikor érünk oda, de a kis Kobyt elnézve, jól tud navigálni, és nemsoká oda érünk.

Luffy, és Koby, épp erről beszélgetnek, meg egyéb dolgokról, én közben végre elkezdtem írni a történetet. Nem írtam sokat, mert hát lekötött a beszélgetés.

Nem figyelek a beszélgetésükre, de a meghallottam a pár utolsó szót.

- … ott tartják fogva a híres fejvadászt, Roronoa Zorot. – ez Koby szájából hangzott el.

-----------------------------------------------------------------------------------

Nem telik bele sok időbe, és tényleg egy szigethez érkezünk.

- Végre itt vagyunk! – jelenti ki Luffy.

- De jó érzés. – mondom nyújtózkodás közben.

Elindulunk. Sétálunk az utcán, ami szerintem a fő utca, de inkább egy piachoz hasonlít.

- Hé, Luffy-san nem lehetsz olyan hülye, hogy tényleg őt akarod. – mondja Koby.

- Még nem döntöttem el, attól függ hogy jó fiú e, vagy sem. – mondja erre Luffy. De azért az ész hiányzik belőle, mert ha bezárva tartják, akkor biztos nem lehet jó fiú.

- Rossz fiú, ezért kapták el!! – na még Koby is erre gondol.

Luffy az egyik standról levesz egy körtét és beleharap. Majd egy érmét dob az eladónő kezébe, és feltesz egy kérdést.

- Zorót a bázison tartják bezárva?

Erre mindenki megijed. De miért?

- Itt ne mondjátok ki Zoro nevét. – súgja nekünk oda Koby.

- Akkor menjünk a bázisra. – javaslom.

- Oké. – mondják egyszerre.

- Na Koby, akkor tényleg tengerész akarsz lenni? – kérdezem meg tőle.

- Hát… még nem állok készen. Azt hallottam, hogy egy Morgan nevű kapitány állomásozik itt. – erre megint mindenki megijed. Mi van már? Senkinek a nevét nem szabad kimondani?

- Mókás emberek élnek itt. – neveti el magát Luffy.

- Az itteni emberek megijednek, ah Zoro nevét hallják, de akkor is ha Morgan-ét. Elbizonytalanodtam. - Mondja Koby.

- Talán csak viccből csinálják. – jegyzi meg Luffy.

- Az kizárt. – ellenkezik a rózsaszínke.

A beszélgetés alatt már oda is értünk a tengerészeti bázis bejáratához.

- Oké megjöttünk. – mondom.

Közben Koby valami érzelgőset kezd mondani, de én meg Luffy nem figyelünk rá. Épp az egyik falhoz megyünk, és segítek Luffynak felmászni a falra.

- Luffy.san, miért mászol falra? – kérdezősködik Koby.

- Na, hol az a démon? – néz körbe Luffy. Amíg nem figyeltem, azt is beszélték, hogy démonnak nevezik? Sok mindenről lemaradok.

- Biztos nem az udvaron tartják fogva. – mondom neki.

- Ott van. Gyerünk. – mondja. Mi? Tényleg kint van? Felrepülök, épp csak hogy lássam, és tényleg ott van.

- Öhm… Anate-san. – szólít meg Koby. Erre én fölemelem ,hogy ős is lássa. Vagy talán nem erre gondolt?

- Látod ott van. – mondja Luffy. – Oldozzuk el, és már léphetünk.

- Bolond vagy? – kérdezi Koby. – Lehet hogy megöl téged.

- Ne aggódj, erős vagyok. – hát az már biztos.

- Hé, ti! – szól egy férfi hang. Az a pasas megszólított minket. – Útban vagytok, tűnjetek innen. – és ránk néz.

Áhh elolvadok. De most komolyan, nem említettem még, hogy oda és vissza vagyok, a cuki fiúkért? Akkor most mondom. Lehet hogy démonnak mondják, de akkor nekem egy démon olvasztja el a szívem.

Közben valaki, egy létrát rak a falra. Egy kislány az. Felmászik, és egy nagyot ugrik, és csendesen érkezik. A kezében van valami.

- Mit akarsz? – kérdezi a zöld hajú. Eddig azt gondoltam hogy ez a szín nem jó haj színnek, de neki nagyon is jól áll.

- Gondoltam éhes vagy, ezért hoztam neked enni. – de aranyos.

- Kölyök, meg akarsz halni, tűnj innen. – nem mintha tehetne bármit is.

A kislány kicsomagolja azt, ami a kezében volt, és felemeli a rizsgolyókat.

- Tessék, én magam készítettem.

A zöldhajú meglepődik.

- Nem vagyok éhes. - mondja. – Nem is szeretem, menj innen. Ne akard hogy bántsalak.

- De…

- Ne higgy neki. – mondja egy férfi hang, és egy kapu nyílik ki.

- Egy újabb fura fazon. – szólal meg Luffy.

- Hát, azok sosem fogynak el. – mondom én.

A férfi aki bejött szőke, ronda hajú, és tiszta elkényeztetett stílusú. Elveszi a lány egyik rizsgolyóját, és beleharap, majd leveszi a másikat is, azt meg ledobja a földre, és eltapossa, azzal az indokkal, hogy ez undorító, mert cukros, és hogy sósnak kell lennie. De modortalan. Most úgy pofán ütném. Közben kiderült, hogy a bunkó pasas, annak a Morgannak a fia. Parancsol valamit az egyik kis seggnyalójának, és szó szerint kidobja a kislányt. Luffy egyből reagál, és segít neki, de még én is. Mert Luffy a hülye ugrott egy nagyot, hogy elkapja, és meg a landolásnál segítettem.

- Köszönöm. – mondja a kislány.

Míg én és Koby a kislánnyal foglalkozunk, Luffy elmegy ahhoz a Zorohoz.  Nem tudom, hogy mit fognak most beszélni, de ezt amúgy is Luffyra kell bíznom, hisz ő a kapitány.

----------------------------------------------------------------------

A kislány szüleinek van egy kis éttermük, és annak a hátsó bejáratánál üldögélünk. Luffy elmondja, hogy Zoro megette az összetaposott kaját, és még ízlett is neki. Nem is olyan rossz fiú. A lány ennek persze nagyon örült.

- Zoro tényleg Olyan rossz fiú. – kérdezi meg Koby.

- Dehogy. Miattunk zárták be. – mondja a kislány, és mindent elmesélt. Hogy Zoro csak a kislány, és az étteremben lévőket védte.

Bemegyünk az étterembe, és ott van a szőke pasas, annak a Morgannak a fia.

- Óh tényleg, mivel meguntam a várakozást, Zorot holnap reggel kivégezzük. Jöjjenek el, biztos szórakozás lesz. – és elneveti magát.

Luffy nem bír magával, és megüti a szőke szánalmat.

Luffyt Koby fogja le, a szőke meg csak bámul, és nyivákol, hogy megmondja az apukájának, és satöbbi. Hát ez a pasi tiszta szánalom.

Később Luffyval elmentünk Zorohoz, hogy meggyőzzük, hogy legyen a társunk.

- Már megint te? Túl sok szabadidőd van. És most kit hoztál magaddal? – szólal meg egyből Zoro.

- Anate vagyok, örvendek. – mosolygok, de ő csak elfordul. Áhh de aranyos.

- Hadd oldozzalak el. Dolgozz nekem. – mondja Luffy.

- Mégis mit?

- Legénységet gyűjtök egy kalózhajóra.

- Még mit nem. Belőlem ugyan nem lesz rossz fiú. Idegesítő vagy.

- Mi bajod van a kalózokkal. – hát ez tényleg jó kérdés. Sőt, nekem a tengerészekkel van bajom.

- A kalóz azt jelenti, hogy rosszfiú. Ki akarna kalóz lenni? – hát én.

- Számít ez? – kérdezi Luffy. – Téged gonosz kalózvadászként ismernek.

- Nem érdekel, hogy mit gondolnak. Sosem tettem olyat, amit megbántam volna. Túl fogom élni. És véghezviszem, amit akarok.

- Tényleg? De már eldöntöttem, hogy a társam leszel. – Hát ez gyors volt. Bírom ezt az optimizmust.

- Egyedül nem dönthetsz róla! – ordítja le a fejét.

- Kardforgató vagy nem? Visszaszerzem a kardjaidat. És amint visszakaptad őket, a társam leszel.

- Te alattomos féreg!

Luffy már el is szalad. Én meg nekilátok, hogy megpróbáljam kioldozni Zorot.

- Hogy vagy képes elviselni? – kérdezi meg.

- Nem tudom. Talán mert tisztelem.

- Miért is?

- Mert megmentette az életem. Meg még sok minden történt. Azok után lettem én is a társa.

- Értem. – mondja, és lehajtja a fejét.

- Tudod… - felnéz rám. – örülnék, ha a társunk lennél. – mondom.

Közben jön valaki más is segíteni. A kis Koby az. Mostmár én csöndben segítek, míg Koby beszél vele.

És eközben nem figyelünk oda, és jön egy csapat tengerész. Mögülük pedig egy balta kezű emberke lép ki. Hát igazából hatalmas a termete. És meg is szólal.

- A bűnért, amit ellenem követtek el, mind a hármatokat kivégezlek.

Ijedten nézek rá. Bár engem nem tud megölni, de azért ijesztő, mert Zorot, és Kobyt képes megölni. Koby elkezd bőgni, Zoro meg dühösen néz.

Tüzelni készülnek, és én már épp a két srác elé vetném magam, de Luffy megelőz. A puskák eldörrennek. De Luffyn nem megy keresztül golyó. Hanem visszapattan, és majdnem eltalálja a baltakezűt. Luffy meg röhög. Én meg furcsán nézek rá. Erre is képes?

- Ki… ki a fene vagy te? – kérdezi meg Zoro.

- Monkey D. Luffy vagyok. Én leszek a következő kalózkirály.